Mulatság

A legények a kocsmában ihaj-duhajkodtak, egészben nyelték le a kétdekást, gyomorban csavarták le a kupakot, a göngyöleget meg visszaköpték, mint a bagoly a pocok szőrét.

És aztán kezdődött a disznóharapás, amelynek híre már messzire elért, a szomszédos országból jöttek Bundesliga-frizurás, vadászdzsekis karosszérialakatosok, Brigitte Bardot jegyzékben tiltakozott a norvég bálnavadászoknál. Hogy ki tudja a kétmázsás kocát egyetlen harapással ketté. Volt nagy öröm és hagymás vér.

Falunap vagy éppen városi, igazából senki sem tudta, hogy is van ez településileg, nagyközség volna a kínálkozó kompromisszum, de az meg van haladva. Időnként keresztülszáguldott egy-egy miniszter és integetett, nyomában emlékművek és kopjafák emelkedtek, tornaterem, kultúr, rendőrőrs avatódott.

Hát innen lehetett sejteni valamelyest, hogy mégis város, falu vagy micsoda, nagyközség.

Az idén is összegyűltek a virágmintás otthonkák, a nagy arany karika-fülbevalók, a piros zakók, a makkoscipők, a fiatalabb bézbólok a kultúrban, kíséretnek céllövölde és a megyeszékhely szpíddílereinek fölvonulása.

Az ünnep népművelési keretre feszült: rendőrőrsavatás, Hupikék Törpikék Táncshow, Chipanddale, helyi lakodalmasrock-duó kitűnő szintetizátorprogramokkal.

Ez így rendben. Csöndes városról (faluról) van szó, nem késelnek a bálban.

A kigyúrt, egyszersmind izmos és deltás, valamint kidolgozott testű táncoló fiúk műsora nagy érdeklődést váltott ki, elsősorban az első sorban tömörült tíz év körüli kislányok körében, akik tapizhattak picit, az ivarérett hölgyközönség érdeklődésének föltűnő hiányában.

Hanem végül mégiscsak sikerült egy húszon túli helyi nőtet a színpadra erőszakolni, hogy üljön ott középen, amíg az egyik igen kigyúrt, kidolgozott testű és deltás fiú körbetáncolja, megfogdostatja vele kigyúrt és izmos fenekét, legyantázott lábai közé szorítja, aztán a törülközőparaván mögött megmutatta neki izmos, kigyúrt, deltás fütyijét is.

Szegény húszon túli falusi-városi nyelt nagyokat, menekülni nem bírt, feneket fogdosni nem akart, vagy ha akart is, hát nem ott, a színpad közepén. A falu (város) röhögött.

Kisírt szemmel jött aztán le a helyi húszon túli, vörös fejű embere intett a fejével, ahogy a kutyának szokott, csak dühösebben, sziszegősebben: idejössz! Nagyhasú ember, alacsony, nem kidolgozott, nem kigyúrt, de tiszta izom és pacalpörkölt, akkora ereje van, hogy hosszában kettéhajtja a lovat.

Elöl a fújtató ember, mögötte kisírt asszony, szinte futnak ki, az asszony tudja, mi következik, az egész falu (város) tudja: szinte behallatszik az irtózatos pofon a kultúrba.

Pedig a zenekar akkor már egy Piramis-számot játszik, a falu (város) egy emberként lassúzik, a tízéves kislányok pedig az izmos, kidolgozott fiúk öltözője előtt állnak autogramért. (Hiába.)

Uj Péter