Népszabadság, 1997. augusztus 13.
Szerda
UJ PÉTER
És hogy megint ne legyek zsebcsurkista?!
Nem elég a huszonnégyórás kultúrszlalom, kerülgetni a kikerülhetetlent, hogy a fejre zúduló reklám- és konzumzenezuhany alól próbáljak kicsusszanni, vagy kicsusszanni nem is, de legalább levegőt venni, orrom kidugni.
Kocsmában csöndben leülni nem lehet, évek óta, köll a zene, attól jön a vendég, mint a légy a kutyaszarra. És a vendég a pincér markában, az ő ízlésére bízva, hát persze, többnyire rossz kezekbe kerül. Munkahelyen a munkatársakéba. Az se jobb. Taxiban sem lehet kerülni a Juvent-, Danubiust vagy anakronisztikusabb testvérkéjüket, a Sztárt. De a saját kocsiban sem biztonságos, jön a zenemeghajtású, a hátsó ülés helyén mélynyomó láda, és ezerrel ki belőle a Scooter.
Szóval egy nap kétszer-háromszor legalább becsúszik a Samba de Janeiro (jobbik eset) meg a Mister Wichtig (rosszabbik). Legalábbb háromszor elcsípi az ember valami idióta szpíker súlyosan fogyatékos szpícsét. És legalább tizenötször csap az agyába vérgagyi, komputeren szintetizált egyenreklámszignál, utána az agyoneffekt- és affektált bögó színészhang, mit kéne megvenni.
(Aztán a csúcs a visszavásárolnám kocsimat rovat, a tolvajok szolgáltató és lelkesítő műsora. Halkan: én a rendőrség helyében csak megpróbálnám tiltatni.)
Ehhez képest volt itt egy briliáns ötlet, BKV-részről, bizonyos peronrádió vagy mifene indítására, hogy a tömegközlekedésen szólna a tömegközlekedők ízlésének megfelelő zene, lenne információ, tömegközlekedési elsősorban, meg persze sok-sok reklám, hogy jó nyereséges legyen. Megemlítődött az is, hogy ez egyedülálló lenne széles e világon.
(Persze, hogy egyedülálló, épeszűbb helyeken nyilván vasvillával zavarnák hazáig, aki ilyen ökörséggel jönne.)
Az ötlet még nagyon ötlet, de jobb félni, mint.
Hogy milyen lenne a tömegközlekedők igényének leginkább megfelelő zene és műsorstruktúra, azt lehet sejteni.
És, mi lenne itt a többség? Ötven százalék plusz egy? Vagy kétharmados?
A többség élvez, a kisebbség meg küzdjön nyugodtan a hányingerével, hülyüljön meg, szedjen nyugtatókat, vagy ne tömegközlekedjen. Pont. Ez így demokratikus. Tiszteletben kell tartani.
Azért nekem az volna a mélyen antidemokratikus és fölháborító kérésem, hogy ne! Csak ezt az egyet ne! Metrón, buszon, villamoson ne öntsenek nekem semmit a fejembe! Nem fair.
Bármit, csak peronrádiót ne! Mázoljanak reklámokat a kapaszkodókra, a padlóra, a tetőre, öltöztessék Marlboróba a sofőrt, nyomassanak hirdetést a jegyre, a lyukasztóra, szponzoráltassák az ellenőrt:
– Jegyeket, bérleteket a Nike támogatásával!
Uj Péter