Védelem

Miért nem lehet itt kiülni? Hülye kérdés. Miért lehetne? Majd pont ezt.

Lefelé megyünk. Vertikális szabadidős mozgás: Gyerünk szórakozásozni – pince. Leszigetelve, zárva, eldugva, bedunsztolva, füstölve. Óvóhely, menedék. Ahol a büdös, ott a.

Pinceklub? KISZ-gyökerek (szkájfotel, csocsó, lambéria, tudjuk)? Beidegződés. Underground, persze. Mozgalmi emlék, vakondkultúra. Zárt kör, szigorúan csak klausztrofil hasonszőrűeknek. De azért mindenki meg szokja találni a saját pincéjét.

Ez a megnyugtató. Ott lenn büdös, vaksi, de biztonságos.

Kiülni, lássuk be, veszélyes. Belebámulnak a sörödbe. Meg eleve kinn vagy a csúcsforgalomban félig, kiharapják a kezedből a cigerattát, leköpnek a villamosból, átesik a lábadon a hetes, beszólnak a kurvák, mit tudom én.

De leginkább az, ahogy néznek. Agresszíven és ostobán.

Ha nem néznének, akkor lehetne kiülni. Ha senki se törődne veled.

Mert ki lehet ülni mindenütt, csak Budapesten nem.

Kiülnek Berlinben, Amszterdamban pláne, sörre, kólára, fűre, és ne beszéljünk a mediterránokról, mert ott kiülés nélkül nincsen, nem volna semmi se, nem volna ország, földrész, éghajlat.

Tessék, mondj egy kiülőst itten! Döbrentei tér, persze. De aztán? Nincs tovább.

Pedig a kiülés úgy kiülés, ha van három-négy-tíz az utcában. Hogy mindenütt kiülnek és beszélgetnek reggelig mondjuk, nem hívják a jardot rájuk, nem öntik őket mosogatólével nyakon.

De itt: se beszélgetés, se olvasás, sör se nagyon, inkább tömény, hogy minél gyorsabban és nagyobbat, hogy úgy nekilendülni, mélyfúrásban, hogy kiszórakozni, de ájulásig, hányásig.

A város épületek és pincék. Meg tömegközlekedés és légszennyezés. Kevés galamb. Kiülők nincsenek, viszont támadásra programozott terminátorok és kiszámíthatatlan zombik.

Hát ezért nem lehet, na látom, kiülni.

Mert életveszély. Minden lépést meg kell fontolni. Menni vagy meghalni. Ülésről szó sem lehet.

De kell-e mondani ezt? Nem-e vagyunk derékig közhelyben? De, ott vagyunk.

Észrevesszük, hogy jólfejlett paranoiánk nem hogy fokozódna – ahogy várnánk – külföldön, hanem már csökkenik. Nyugodtabb az állapotunk, ha nyolcszáz kilométerre északra vagyunk eltolva, meg akkor is, ha délre. Mi következik ebből?

A legveszélyesebb város, valószínűleg, veszélyesebb csak tőlünk keletebbre lehet, de simán elképzelhető, hogy ott meg már nem.

Pszichológiai tesztre zavarnám azokat a német vagy távol-keleti turistákat, akik a Nagy-körúton este nyolckor, elengedett kézzel.

Ez a Rambo-turizmus. Túlélőkéssel Kelet-Európában.

A hatosra azzal sem mernék fölszállni.

És nem egyszerűen a zsebesség, a markecing vagy a lejmolás késes-boxeres formái, az ablak alatt tömött sorokban vonuló gépjárműönkényeselvevők, és törők, hanem általában a minden mozdulatban sunyin lapító erőszak, a robbanásveszélyes emberszerkezetek, hogy rosszul nézel kettőt és szó nélkül lebontják a buta arcodat.

Hát így nem lehet. Üljön ki, beszélgessen, olvasson, sörözzön a hülye turista, meg akinek két anyja van.

Irány a pince; a lambériát már eltüzelték, a szkáj felhasogatva, a csocsót meg szétrúgta valami állat.

Uj Péter