Szarvasvadász

(Figyelmeztetés. Az évszaknak megfelelő címet adni! Például Tavaszi zsongás a Budmilnál)

(Szöveg, Bevezetés.)

Csekidáut! – üvölt át fejek fölött, nagy félkört húz a combvastag karjával, hogy menjek. Megáll a kerítésnél, kovácsoltvas, körmével piszkálja, szentségel, hogy megfutott, nem bírnak ezek festeni, pedig majdnem egy misiben volt ez is, rohaggyanak széjjel.

Kiérünk, már vigyorog, hogy nézzem meg, a Bömbit, a zenehajtásút, milyen patent, korrekt. Új koppánypuffogó? Kesjár-szpoiler? Fényújság? Világítóujjú íti?

Nem. Csakhogy milyen szépen kihúzták, az ő konkrét emberei, mintha új korában. Hogy láttam volna két héttel ezelőtt, totálos volt, teljesen. És inti oda az egyik konkrét embert, a melegítős tarzant, somolyog, megvakarja az állát neki, aztán seggbe rúgja; helyedre!

Egyszerű gyerek, mint a pirítós kenyér, de konkrét, korrekt, ha bézbólütőről, ha a karosszérialakatozásról van szó. Amikor a szlovák telefonkártya volt a biznisz, kimentek ketten Kassára a Transporterral, és ledöntöttek egy telefonfülkét. Hozták, mint a fácánt a vizsla. Kellenek az ilyen konkrét emberek, ő mondja.

(Figyelmeztetés. T, mint Sándor!)

(Szöveg. Tárgyalás.)

Az agancsot, azt figyeljem a sebváltón.

Jött éjjel a Rákón, hát be volt már egy kicsikét szpídezve, mert a bringáktól jött, és kelletett egy kis sebesség, lehetett olyan három óra, jött vagy száztízzel, nem sietett nagyon, csak ráröffentett négyesben egy picit, amikor az Astoriánál elé ugrott egy szarvas. De tényleg. Egy bika.

Szabályosan, ahogy a táblán látni, csak vörös szegély nem volt, meg fehér mező, háromszög, hanem a szarvas, hatalmas állat, jött a börgerking vagy afelől a valamilyen center felől, amelyiknek vízben áll meg az üvegliftje, onnan ügetett, át a Rákón, és ugrott, és reccs. És már hiába állt bele két lábbal a fékbe, hogy a talpa a hűtőben volt, hiába égett le a négy Pirelli, placcs, széjjelment teljesen a Bömbi eleje, és még malaca volt, piszok nagy malaca, hogy az agancsa nem törte a szélvédőt, mert a nyakát döfte volna egyenesen széjjel.

A szarvas majdnem a metrólejáratig repült, mindene összetört. Amikor kiszállt a Bömbiből, még lélegzett kicsit, fújta a nedves orrán a párát.

Nem szart be, megveregette az állat fejét, mondja, aztán bemobilozott, hogy jöjjenek az ő konkrét emberei, hozzák a Pajerót meg a Transportert, abba dobták bele az állatot, a Bömbit meg trélerre kellett rakni.

(Figyelmeztetés. Beszélő beszél és mindent fölhasznál, mint egy bennszülött.)

(Szöveg. Befejezés)

Korrekt jött ki aztán, ment a biztosítóhoz, van ott is konkrét embere, hát nem sokat érdeklődtek, hat és fél misire hozták ki a kárt, ott hagyott még négyszáz rugót levajazásilag, a Bömbit kihúzatták az emberei, mert karosszérialakatolás vagy bézbólütő – mindegy nekik, még fogtak is rajta egy-két misit, és úgyis újra kellett volna fényezni. Hétvégére megcsinálták a bikát is rendesen, pörköltnek, mind megnyalták utána, az agancsból meg lett sebváltó, nagyon korrekt, hát mindenki jól van járva.

Bepüffed az autóba, lazán ballal kikönyököl, ott már finoman karcolva van a friss fényezés, kidörzsölte a döglánc, gázt ad, de rendeset, föltekeri tökig a volumét, a konkrét emberek boldogan integetnek utána.

Uj Péter