444.hu, 2026. február 13.
UJ PÉTER
284.0.1. Megint közbejött valami. Ahogy általában. Itt van ez a jól sikerült airbnb-promó (amit személyesen, saját szájával készített elő Orbán Viktor az országszertei dépékázásban), és mit tehet a zember, ha ilyen puciblistaszerű? Hát amit mindig: ráveti magát, csócsálja. Egy gumicsontgourmand naplójából.
284.1. Egy szoba diszkomfort
284.1.1. Tehát mit lehet mit tenni, félre köll söpörni az egyebeket, és teljes testsúllyal belerugózni abba, hogy ezzel a felnőttágyi lázzal elérkezni látszik sokat szenvedett kis hazánkba a manifeszt efeszbés (posztkágébés) típusú politizálás, a bekamerázós, kompromatgyártós tempó, oké, fejbe még nem lődözik a politikailag kényelmetlen alakokat az utcán, de eljöhet még az is, ha más nem válik be.
De ez talán mégis túlzás volna. Sajnos. Mert még csak az sem igaz, hogy ez valami újdonság. Aki látta, mi zajlott az Uralkodóra veszélyessé vált ügyekben, Simicska leszerelésénél, Vona kinyírásánál, Spéder Zoltán eltakarításánál meg a többinél, aki szokott valami okból beszélgetni – én mondjuk munkakörileg szoktam – a rendszerben vagy a határvidékén bizniszelgető vállalkozókkal vagy alkalmazottaikkal, vagy egyáltalán, olvassa a független sajtó erősebb sztorijait, annak azért lehet elképzelése arról, hogy mi és hogyan folyik itten.
Olyan dolgok, amikről másfél évtizeddel ezelőtt azt gondoltuk, hogy ilyesmik Európa közepén el-kép-zel-he-tet-le-nek, hogy aki ilyenekkel jön, az valami félbolond paranoid konspiritualista.
Ma meg már.
284.1.2. Néhány szoba bekamerázása, megfelelő agent provocateurok felbérlése, tálca fehér por bekészítése meg satöbbi 2026 (25, 24, 23 and counting) Magyarországán (e lángoktól ölelt Nyugat-Putyinisztánban) teljesen normális (nem úgy értem, hogy „nooormális”, hanem: megszokott) eljárásnak tekinthető.
Tegye fel a kezét, aki meglepődött. (Jó, akkor maga Ön, már le se tegye a kezét, hanem így feltartott kézzel legyen szíves kilépni.)
Na, ez a baj.
Hogy végül mégiscsak „normális” eljárás ez. Normalizáltuk régen, ebben a másfél évtizedben, azzal, hogy nagyjából csendben végignéztük, ahogy a hatalom egyre terjeszkedik, mindenen túl, és hazugságokkal, megtévesztéssel, bűncselekményekkel, de végül maga alá gyűr minden olyan intézményt, ami érdemi korlátot jelenthetne neki. És most felfoghatatlan mennyiségű erőforrás birtokában játszhatja el a kutyakomédiát, amit „szabad választásoknak” csúfol.
284.1.3. A tippem az egyébként, hogy ez a művelet, mármint az ágyas-poros-szobás-kágébés nem lesz eredményes. Nem okoz törést a belpolitika mozgásában, nem válik atombombává, nem töri derékba Magyar Péter karrierjét, etc.
De ezt valószínűleg azok is jól tudják, akik ezt az akciót eltervezték, végrehajtották. Pontos méréseik lehetnek arról, kik és mennyire reagálnak majd. A cél inkább a zajkeltés lehet. Ez egy akció a műveleti tervben, a sok ezer között. Kelt egy kis félelmet, okoz egy kis zavart, irányítja a figyelmet, a saját tábort összerántja (óh, van még nekünk municiónk!).
284.1.4. Az a sejtésem, hogy nem atombombával fogják elérni a győzelmet, hanem aprómunkával. A másfél évtized (összesen inkább több mint két évtized) alatt fölépített választási csalásrendszernek majd pont ott, azoknál hozza meg a kívánt szavazatmennyiséget, ahová/akikhez az ilyen ügyek nem érnek el, azoknál, akik nem is ismerik ezeket a szereplőket, nem is érdekli őket az egész, akik csak szeretnének szerezni még tízezer forintot hó végéig kiflire meg cigire.
284.2. Végre valaki elmagyarázza az Epstein-ügyet pontosan, röviden, érthetően
284.3. Így nehéz lesz (lenne) (volna)
284.3.1. Büszkeséggel vegyes dagadó kebellel jelentett készre Magyar Péter és csatolt pártja az elmúllott hetekben néhány ízig-vérig magyarérdekvédő, hetykén patriotista, de azt is mondhatnánk, hogy erősen naciopupolistás és ennyiben is meglehetősen Orbán-kompatibilisnek tűnő aktivitását.
Előrebocsátva, hogy Magyar (vagy akárki) még ennél radikálisabb elorbánulás esetén is magában hordozná az előrelépés lehetőségét a mára a brezsnyevi mentális és fizikai állapotba jutott Orbán-rendszerhez képest (már amennyire a lépkedés irányának az élhetőbb, gazdagabb, működőbb országot, nemzeti közösséget gondoljuk), érdemes szóvá tenni az alábbi hármat.
284.3.2. Proprimó ádegy először: Magyar Péter janhuszadikán fészbúkolt oda stresszburgból, hogy a Tisza megtarcsa a rezsicsökkentést, sőt, kiterjeszti AZT (a kibaszott anglicista névmásozás, hogy rohadjon meg ott ahol van), a rendszerhasználati díj leverésével, a gáz- és olajbeszerzések diverzifickósításával. Ezzel van a legkevesebb problem, mert a dizerfikiváció helyes, kívánatos, a rendszerrendszerezési díj leverése piaci körülmények között ugyan nem biztos, hogy indokolt volna, de amíg az orbánista strómanhálózatok kezén van az energiaszolgáltatás (márpedig ott van), addig nyilván szükséges lépés. Ámdeviszont a „a rezsicsökkentés megtartása” kifejezésre már csak fölhúzódik a zember samöldökfája. Hogy micsoda? Az orbánizmus mélyen legmélyorbánistább flegsiptermékét, a migránsozás mellett legnagyobb és legkártékonyabb, legcinikusabb, legsunyibb nyelvpolitikai műveletét, ezt a Rogán Antal személyes nyelve nyomát magán viselő szóundormányt „megtartani”? Tankönyvi baromság.
A magyarság legelemibbebb érdeke írmagjának kiirtása lenne.
És persze nemcsak a szónak, hanem a módszernek is: költségvetési támogatást szórni a rá nem szorulókra, a költségeket meg porlasztani szanaszéjjel, meg hazudozni róla folyvást.
No, de most jön a két igazán durva.
284.3.3. Proprímó ádkettő másodszor: alig egy hete megencsak győzedelmesen jelentette a pártvezér, hogy az EP-ben nagy többséggel, a Tisza lelkes szavazataival („a magyar gazdák érdekében”) lehet, hogy sikerült elbuktatni az EU és a Mercosur (a nagy latin-amerikai gazdaságok) között kötni tervezett szabadkereskedelmi egyezményt. A téma önmagában nagy elemzést érne, semmi sem mutatja jobban, mennyire megosztott, lobbiérdekeknek kiszolgáltatott, önsorsorontó, cselekvésképtelen az EU. Ahogy már annyiszor, a francia agrárlobbi (és a hozzá csapódó, az agrárnépesség szavazataira leső lengyelek, olaszok, írek satöbbik, no meg persze a patriótáskodó orbánoid szélsőpártok) megakadályozhatnak egy olyan dealt, ami lélegzethez juttatná a sokkal nagyobb gazdasági súlyú (sokkal, sokkal több ember megélhetését, jólétét biztosító) jármű- és gépipart és más ágazatokat.
Na, az egyezmény elbuktatására (bírósági megtámadására) adott szavazatokat is győzedelmesen, büszkén jelentette Tisza. Persze együtt szavazott a Fidesszel, mert ha már színtiszta populista, az alapvető nemzeti érdekkel ellentétes, de a szavazók felé „kemény kiállásként” kommunikálható (hazudható) húzásra lehetőség adódik, a Fidesz nyilván ott van már.
284.3.4. Proprímó ádhárom harmadszor: Magyar Péter Strasbourgban huszárosan kinyilatkoztatta azt is, hogy nem támogatja az Ukrajnának nyújtandó 90 milliárd eurós EU-hitelt. Mert nem ellenzi az eladósítást, blabla.
Ezt szerintem kár volna jobban kifejteni, elég súlyos így, ahogy van.
284.3.5. Szóval a fenti három eset után óvatosan jelezni szeretném, hogy sajátos rendszerváltásnak nézünk elébe (nem ide tartozik a ceterum censeo: erre én minimálisnál is kevesebb esélyt látok, sokszor részletezett okok miatt), ha az új rendszer, láthatóan a szavazók reakciójától félve a régi logikáját próbálja követni fontos politikai döntésekben.
És legyünk jóindulatúak, feltételezzük, hogy ez választási taktikázás, ravaszkodás. Akkor is kurva nagy gáz.