A határon túliak és a választás szerzett joga

A Demokratikus Koalíció rendkívüli parlamenti ülést kezdeményez annak érdekében, hogy vonják meg Magyarország állampolgárainak egy részétől a választójogot. Azoktól a kettős állampolgároktól, akik a határon túl élnek.

Azzal érvelnek, nem helyes, hogy akár négy parlamenti mandátum sorsáról is dönthetnek azok, akik soha nem éltek Magyarországon, soha nem adóztak itt és nem viselik döntésük következményeit. Dobrev Klára úgy fogalmaz: „szerintem ne szavazzon a magyar emberek sorsáról az, aki sohasem élt Magyarországon”. (Kérdés, élt-e Magyarországon az a 85 éves néni, aki 1943-ban Kolozsvárott tanult meg magyarul beszélni.)

Magyar Péternek az az álláspontja, hogy „áruló, aki nem támogatja a határon túl élő magyarok szavazati jogát”.

Ez két, egymással kibékíthetetlen vélemény, én pedig sem egyikkel, sem másikkal nem tudok kibékülni.

Magyar Péter álláspontja egyrészt soviniszta, másrészt antidemokratikus, függetlenül attól, hogy helyes-e, ha a nem Magyarországon élő kettős állampolgároknak van szavazati joguk. Soviniszta azért, mert etnikai identitás alapján foglal állást állampolgársági ügyben.

Az árulózásnak itt csak a magyar identitású emberekkel kapcsolatban van értelme. A nemzet árulója lenne az, aki nem kívánja, hogy minden magyar identitású embernek joga legyen Magyarország sorsáról szavazni. Ő tehát az etnikai alapú államfelfogás pártján áll, akárcsak azok a román, szlovák stb. soviniszták, akik Romániát, Szlovákiát stb. a románok, szlovákok stb. nemzetállamának tekintik.

Antidemokratikus pedig azért, mert a politikai ellenvéleményt árulásnak minősíti.

Voltaképpen Dobrev Klára szavaiban is visszaköszön ez a nemzetfelfogás. Szó szerint azt mondja: „szerintem ne szavazzon a magyar emberek sorsáról az, aki sohasem élt Magyarországon”. Csakhogy aki itt él és itt szavaz, nem „a magyar emberek sorsáról” szavaz, hanem Magyarország állampolgári közösségének a sorsáról, tehát ehhez az állampolgári közösséghez tartozó nem magyarokéról, például a magyarországi románokéról is, viszont nem szavaz azoknak a magyar embereknek a sorsáról, akik nem Magyarország állampolgárai.

És miről szavaznak vajon a romániai választásokon Románia magyar állampolgárai? Nem szavaznak a saját sorsukról? Nem szavaznak magyar emberek sorsáról is?

És egy ország állampolgárai csak a saját sorsukról szavaznak? Külhoni magyarok és nem magyarok sorsáról nem? Akik Magyarországon és az Európai Unió országaiban szavaznak, nem szavaznak-e egymás sorsáról is? És kitüntetetten Ukrajna állampolgárainak a sorsáról is? Akik az Egyesült Államokban Donald Trumpra szavaztak, nem szavaztak-e a világ sorsáról, a mi sorsunkról is?

Először is világos, hogy a DK kezdeményezésének gyakorlati jelentősége nincs. Egyrészt semmilyen jogállami felfogással nem egyeztethető össze, hogy a választások előtt két hónappal megváltoztassák a szabályokat. Másrészt a politikai erőviszonyokat tekintve nincs is ennek semmilyen realitása, sem most, sem a választások után, sem a Fidesz győzelme, sem a Tisza győzelme esetén. A DK ezzel a kezdeményezéssel előállhatott volna egy évvel ezelőtt is, de csak most, a kampányban állt elő vele, amikor hírét vette, hogy hány „határon túli magyar” (helyesebben nem Magyarországon élő kettős állampolgár) regisztrált a választásokra.

Mindazonáltal nincs abban kivetnivaló, ha egy párt a választási kampányban számára elvileg fontos kérdésben vitát kezdeményez a parlamenten belül és kívül. Akkor sem, ha nincs esélye arra, hogy az ilyen ügyet a többség támogassa. Máskülönben az ellenzék szinte soha, semmilyen kérdésben nem kezdeményezhetne vitát, nem tehetne javaslatot, nem jeleníthetné meg az álláspontját az Országgyűlésben, nem alakíthatná ki a maga politikai arculatát. Csupán azt kellett volna a DK képviselőinek leszögezniük, hogy a javaslatuk nem érintené a mostani választásokat.

Most már az a kérdés, hogy a DK-nak elvileg igaza van-e. Igen is, nem is.

Dobrev Klára azt mondja: „vannak elvi, erkölcsi kérdések, amikben akkor sem vagyok hajlandó megváltoztatni az álláspontomat, ha valakik szerint ez taktikailag helyes”. Ez teljesen rendben van. A DK frontembere emlékeztet Mikola István 2006-os szavaira, miszerint „ha 5 millió magyar állampolgárságot kapna és szavazhatna, 20 évre minden eldőlne ebben az országban”. Hiába tagadták, hiába tüntették el Mikolát – ez volt a Fidesz mesterterve, és ezt ők már akkor is tudták – mondja Dobrev.

A kérdés két ponton elágazik. Helyes-e, ha más országban élő más állampolgársággal rendelkezők magyarságukra való tekintettel magyar állampolgárságot is kapnak, illetve helyes-e, ha e mellé a szavazati jogot is megkapják? A szavazati jog kiterjesztésének szándékát a Fidesz egészen addig tagadta – még a 2010-es választások előtt is – amíg ezt a parlament elé nem vitte. Továbbá: helyes-e ezt a jogot megvonni, ha már az érintettek rendelkeznek vele?

Nos, ha a nemzet és az állam, a nemzeti közösség és az állampolgári közösség azonosítása nem helyes, akkor az állampolgárság nemzeti alapon való osztogatása sem az. 2004-ben igazuk volt azoknak, akik ezen az alapon utasították el a kettős állampolgárság kiterjesztését. Az akkori kormány, a Gyurcsány-kormány kampánya azonban nem erre az elvi alapra épült. Azokra a megalapozatlan számításokra és feltételezésekre hivatkoztak, amelyekkel a magyarországi állampolgárok önzését gerjesztették. Öles és hazug hirdetésekkel ecsetelték, milyen katasztrofális hatással lenne Magyarország állampolgárainak anyagi helyzetére, egzisztenciájára a kettős állampolgárság nemzeti alapon való kiterjesztése.

Ha viszont ez a kiterjesztés megtörtént, akkor magyarországi állampolgárokat a választójogból kizárni lakóhelyük és adózási helyük alapján nem lehet. Számos országban képviselnek jelentős erőt a külföldön élők és külföldön adózók, választások múlnak rajtuk. Nem szokás őket a választásokból kizárni.

Ettől függetlenül is, egy jog megadását ellenezni és egy szerzett jogot elvenni nem ugyanaz! Szerzett jog visszavonása mindig nagyon nehéz és kétes döntés.

Ha Magyar Péter pártja a választások után kormányra kerül, ilyen nehéz kérdések sorával találja majd szembe magát. Olyan kérdésekkel, amelyekben nincs olyan sarkos véleményük, mint a kettős állampolgárok szavazati jogával kapcsolatban.

Engedélyek, koncessziók, megrendelések, vagyonátruházások, adómentességek… stb.

Feszült és izgalmas évek jönnének. Szívesen tartanék már ott.