Élet és Irodalom,
LXX. évfolyam, 6. szám, 2026. február 6.
VÁNCSA ISTVÁN
Le nem bomló vegyi anyagokkal és rovarölő mérgekkel vannak tele a boltok almái, mi pedig a gyerekeknek adjuk őket, olvasom az Indexen, a hír lehangoló, ám cseppet sem új. Igen, a bolti almák csurig vannak méreggel, de nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte mindenütt. Aki olvas újságot, az erről sejt emezt-amazt. Más kérdés, hogy mi e tekintetben is élen járunk, amennyiben nálunk öt mintából ötben mutattak ki peszticideket, mintánként átlagosan 4,2 különböző fajtát, ami az egyik legmagasabb érték az európai országok között.
A magyar ember, ha permetezni akar, akkor ott szem nem marad szárazon. Belead apait-anyait, hadd hulljon a férgese, az meg hull, csak egyre hull. Olyannyira, hogy az ily módon kezelt gyümölcsöt ha hazavisszük, a konyhaszekrény fájában percegő szú is elhallgat – már amennyiben az illető bútordarab csakugyan fából készült.
Erre azonban nem sok az esély.
A Pesticide Action Network Europe és tizenhárom partnerszervezete tette közzé azt a felmérést, amely tizenkét uniós tagállamra terjedt ki, és amely rávilágít arra a szomorú tényre, hogy a hagyományos termesztésből származó európai almák szinte mindegyike vegyszermaradványokat tartalmaz. A minták kétharmada, a magyar almáknak pedig mindegyike legalább egy PFAS-peszticidet, örök vegyi anyagot tartalmazott, míg harminchat százalékukban (a magyar minták hatvan százalékában) neurotoxikus növényvédő szert lehetett kimutatni. Az agrárminisztérium mindamellett állítja, hogy a magyar alma biztonságos, és a maga módján igaza is van.
Hogy mást ne mondjunk, a magyar alma nem robban, és még számos olyan dolgot nem művel, amelyekért jogosan volna elmarasztalható. Nem harapja meg a kutyát, nem mérgezi meg a disznainkat, a házat se gyújtja ránk, valójában tehát szalonképesen viselkedik. Más kérdés, hogy almáink nyolcvanöt százalékában többféle növényvédőszer-maradványt (sokfajta mérget) lehet kimutatni. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (EFSA) már húsz évvel ezelőtt azzal bízták meg, hogy dolgozzon ki módszertant a peszticid-koktélhatások szabályozására, ám ennek a jogi kötelezettségének a mai napig nem tesz eleget. A vizsgált magyar almák mindegyike legalább egy PFAS-peszticidet („örök vegyi anyagot”) tartalmazott, az egyik magyar alma pedig a határérték felett egy olyan rovarölő szert, amely neurotoxikus, hormonrendszert károsító hatású. A Pesticide Action Network Europe tudomása szerint az Európában termesztett almákat évente átlagosan harmincszor permetezik, tehát ezek a gyümölcsök – már ha nevezhetők még gyümölcsnek egyáltalán – több permetlét kapnak, mint esőt, a fogyasztóik szervezetére gyakorolt hatásuk nyilvánvalóan ennek megfelelő.
Almapálinkaként fogyasztva talán kevésbé ártalmas, de mérget azért arra se vegyünk.
Mindez azonban nem számít, vannak ennél magasabb szempontok is.
A korszerű mezőgazdaság üzleti érdeke azoknak az almáknak a termesztése, amelyek nagyobb hasznot hoznak, lévén intenzívebben termeszthetők. Ezek feltétlenül igénylik a peszticideket, annyira, hogy akár harminc különféle vegyszerrel is permetezik őket, ezért van bennük ilyen sok kimutatható vegyi anyag. Csak kedvcsinálási célból jegyzem meg, hogy a peszticid szó a latin pestis (romlás, pusztulás, fertőzés) és az -icid (idium = gyilkos, ölő) összetételéből származik, ennek megfelelően még a Wikipediában is azt olvashatjuk, hogy a növényvédő szerek használata nagy figyelmet, gondosságot és szakértelmet igényel, hiszen az összes peszticid méreg, lényegéből fakadóan az, erre vannak kitalálva.
Környezetvédelmi szempontból rendkívül károsak lehetnek, minthogy vannak forgalomban olyan szerek is, amelyek lassan és nehezen bomlanak le, használatuk tehát extrém módon kockázatos. Ezért is nagyon fontos, hogy a szakemberek által meghatározott útmutatókat a gazdálkodók pontosan betartsák. Bekerülhetnek az ökorendszerbe, a talajba és a vizekbe, ahol fel is halmozódhatnak, és komoly pusztítást vihetnek véghez.
Persze különféle, e tárgyban írt és a profanum vulgus megnyugtatására szánt szövegekben azt olvashatjuk, hogy ma már az ilyen vegyszereket a hatóságok fokozatosan kivonják a forgalomból. Csak azt nem teszik hozzá, hogy mindegyik kivont mérgező vegyi harcanyag helyett két új és még pusztítóbb utód jelenik meg a harcmezőn, ahol a fogyasztók elveszetten bóklásznak, és nem értik, mi van. Ők csak almát szeretnének enni, lehetőleg anélkül, hogy előzetes vegyvédelmi kiképzésben kéne részesülniük, ám ez ma már vágyálom csupán.
Konzervatívabb világképű ismerőseim szerint rendes, igazi alma Kazahsztánban termett utoljára, nem véletlen, hogy Kazahsztán fővárosa az Alma-Ata nevet viselte. Másfelől azt is mondják, hogy az ősalma termesztése már valamikor az újkőkorban megkezdődött. Peszticidek nélkül, különféle mérgek nélkül, volt az almafa, és volt az ember, aki az almát felhabzsolta.
Ott kellett volna abbahagyni.