Épeszű nem gondol választásra

Lázár János siófoki kampányrendezvényén hosszan beszélt a közvélemény-kutatásokról, gondolatait azzal a jókora közhellyel zárta, hogy nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást. Vagyis momentán vesztésre állnak. És mondott ezenkívül is valamit: normális ember még nem foglalkozik a választásokkal. Ez alig három hónappal a választások előtt jókora cinizmus olyan párt vezető politikusától, amelyiknek elnöke lassan egy évvel ezelőtt a nemzeti ünnepen nyitotta meg a kampányt azzal az alig minősíthető kijelentéssel, hogy „átteleltek a poloskák”. Orbán ezt erős elővágásnak szánta, mondván, ezzel egyberántja már akkoriban is fogyatkozó táborát, csakhogy épp az akkor még ezerfelé húzó politikai ellentábort rántotta egybe: ettől kezdve sokan azok is poloskának érezték magukat, akik a politikával addig nem is foglalkoztak. Ma már egyértelmű, hogy Magyar Péter közéleti fölbukkanását a Fidesz félrekezelte: először nem vettek róla tudomást – különösen nem a pártberkekben mindig is irányadó elnök –, később pedig, amikor a Tisza egyértelmű ellenerővé vált, hol trágárkodtak, hol kiabáltak. Sokáig mást sem voltak képesek mondani, mint hogy áruló, Soros-ügynök és háborúpárti. Hiba hiba hátán: jött a kormányközeli Indexen megjelent buta és rossz minőségű koholmány a Tisza programjáról, amiről még a szerzőként föltüntetettek is cáfolták, hogy közük lenne hozzá, majd első fokon a bíróság is a Tiszának adott igazat. Helyreigazításra kötelezte az Indexet. A helyreigazításban az szerepel, az Index valótlanul állította, hogy a birtokukba jutott dokumentumot a Tisza gazdasági kabinetje a párt vezetői számára készítette, ezzel azt a hamis látszatot keltve, hogy a Tisza Párt „brutális” adóemelésre készül. Az ítélet nem jogerős, de az ügy egyre inkább kényszerpályára vezet: a Fidesz, esetleg a kormány, esetleg Orbán Viktor maga, egy egész nemzeti konzultációt épít valamire, amiről azt sem lehet tudni, hogy valós program vagy koholmány. Amit pontosan lehet tudni, hogy a nemzeti konzultációnak nevezett átverés nagyjából tizenkét és fél milliárd forintba kerül (forrás: 24.hu).

A nemzeti konzultációt, amit elég abszurd lenne nem kampányelemnek tekinteni, Orbán Viktor tavaly decemberben hirdette meg, de például a Bors a fél országot megbotránkoztató háborús különszáma november közepén megjelent. Orbán már a nyáron terepre szólította harcosait, vagyis a Fidesz jó fél éve erőteljesen, állami pénzt nem kímélve kampányol. Ekkor, néhány héttel a választások előtt lép a színre választási pulóverében Lázár János kampányharcos, és bejelenti, hogy „normális ember még nem foglalkozik a választásokkal”. Ezt vajon kire értette?

Orbán Viktorra? Esetleg saját magára? Ők nem lennének normálisok? Hiszen lassan egy éve már, a Fidesz főemberei szólították harcba Orbánt, amikor látták, hogy az ő kampánya nélkül semmit se ér az egész, ráadásul 2024 októberében érződött, hogy Orbán sem a régi már: ekkor történt, Strasbourgban, az Európai Parlament vitanapján, hogy Magyar kézfogásra nyújtott jobbjával Orbán, a tapasztalt harcos nem tud mit kezdeni, és voltaképpen mind a mai napig képtelen is erre. Járja a háziasított stúdiókat, és saját jópofaságain nevet. Kibújik a belpolitikai viták elől, helyette látványos, de hosszú távon bizonytalan külpolitikai akciókba menekül. A Gázai Béketanács jól hangzik, de azt sem tudni, mire jó. Különösen érdekes, hogy Európából Orbánon kívül csak Koszovó és Bulgária vezetője van benne, utóbbit még a bolgár parlamentnek ratifikálnia kell.

És hát a barátjának mondott Trumpnak is keserves év lesz az idei, részben mert a félidei választás számára igen nehéznek ígérkezik. Felmérések szerint egyre népszerűtlenebbek a Grönlanddal kapcsolatos tervei – igazából sosem voltak népszerűek. És az amerikai közélet egyre több komoly embere firtatja az elnök mentális állapotát. A Nobel-békedíjjal kapcsolatos nyilatkozata ismerős: miután nem kapta meg, kevéssé érdeklik majd a békével kapcsolatos ügyek. Milyen ember ez? Beszédes az is, hogy átvette más díját. Miután elfogadta a kitüntetett Corina Machado díját, röviden méltatta magát, és ma ott lóg valahol az elnök mar-a-lagói birtokának valamelyik falán. Orbán Viktor alighanem pont ilyen szeretne lenni, pechjére kicsi országba született.