Olajág

Trumpból a világnak mostanra végképp elege lett, viszont nem tudja, ily esetben mi a teendő, és egyáltalán, hogy merre tovább. Oroszországgal a helyzet hasonló, csak jóval borzalmasabb.

Olvasom a hírekben, hogy az Egyesült Államok, Oroszország és Ukrajna megkezdte a legelső háromoldalú tárgyalást a háború lezárásáról. Oroszország eközben támadást indított Ukrajna két legnagyobb városa, Kijiv és Harkiv ellen, a csapásokban egy ember meghalt, és legalább tizenöten megsebesültek.

Nem vagyok járatos a nemzetközi diplomácia műhelytitkaiban, ezért aztán eddig úgy hittem, hogy az igazán finom ember azt, akivel éppen tárgyal, nem bombázza, még akkor se, ha szeretné. Megtartóztatja magát egy darabig. Most viszont be kell látnom, hogy a világpolitika legfelsőbb köreiben más szabályok érvényesek, mint az egyszerű pórnép között.

A pór, ha gittegyletet hoz létre, örül, ha abba mások is belépnek, a nemzetközi politikai élet krémje viszont ehhez is másképp közelít. Azt írja az újság, közelebbről a Times of Israel, melynek a szerkesztősége az új szervezet alapító okmányát is megkaparintotta valahogy, legalábbis egy másolat erejéig, szóval a Times of Israel szerint Trump kormánya egymilliárd dolláros készpénzbefizetést vár el azoktól, akik három évnél tovább is az amerikai elnök által most megalapított Gázai Béketanács nevű szervezet tagjai szeretnének maradni. Ismétlem, Trump kormánya készpénzt akar, a hírekben legalábbis ez áll. Fogalmam sincs, hogy egymilliárd dollárnyi kápé mekkora halmot képez és mekkora súlya van, de próbálom elképzelni Orbánt, amikor ezt a nagyobbacska összeget a Nyugati pályaudvar mellett működő 62. postahivatalban hipp-hopp befizeti. Nagy show lenne, sajnos azonban a magamfajta szegénylegénynek az ebben való gyönyörködés tiszta öröme sem adatik meg.

Kormányzó urunk viszont a lovak közé csap, és indul a Gázai Béketanácsba, ott az ő helye a világtörténelem alakulását meghatározó héroszok között. Mindezt Szijjártó Pétertől tudjuk, ő jelentette be most vasárnap, hogy Trump Orbánt is meghívta a tanácsba, ő pedig erre az Instagramon az „ott a helyünk!” rikkantással reagált. Rokon lelkek ők, mármint Donald és Viktor, jól meg fogják egymást érteni. Már csak azért is, mert a Nobel-békedíjat mindmostanáig egyikük se kapta meg, és ezt láthatólag mindketten rosszul viselik. Trump látásmódja eleve szintetizáló jellegű, így aztán nem csoda, hogy a Grönland iránt támasztott igényét eleve összekötötte avval, hogy a díjat mindeddig megtagadták tőle, noha az sokkal inkább járna őneki, mint akárki másnak. Evvel kapcsolatos panaszait egy, a norvég miniszterelnöknek, Jonas Gahr Støre-nek küldött levelében vázolta fel. A levelet a Bloomberg szerezte meg, a világsajtó azonnal felkarolta, az olvasók pedig örülnek neki azóta is.

Szövege a következő:

Kedves Jonas: Tekintettel arra, hogy az ön országa úgy döntött, nem nekem adja a Nobel-békedíjat, pedig 8 háborút állítottam meg, PLUSZ már nem érzem a kötelezettséget, hogy csak a békére gondoljak, habár ez mindig túlsúlyban lesz nálam, de most már arra is gondolhatok, hogy mi a jó és megfelelő az Amerikai Egyesült Államoknak. Dánia nem tudja megvédeni azt a földet Oroszországtól vagy Kínától, és miért van egyáltalán „tulajdonjoguk”? Nincsenek írásos dokumentumok, csak annyi, hogy egy hajó kötött ki ott évszázadokkal ezelőtt, de nekünk is voltak olyan hajóink, amelyek ott kötöttek ki. Többet tettem a NATO-ért, mint bárki más a megalapítása óta, és most a NATO-nak kellene tennie valamit az Egyesült Államokért. A világ nem biztonságos, hacsak nem tudjuk teljesen és totálisan ellenőrizni Grönlandot. Köszönöm! DJT elnök

Gyakorló lélekbúvárok szerint Trump személyiségéről ez a levél plasztikus képet rajzol, én magam e tekintetben semmit se mondhatok, hacsak annyit nem, hogy a feladója kétségkívül figyelemre méltó szubjektum, bár ahogy falun mondják, hamari természete van. Hogy mely tekintetben, azt ki-ki maga dönti el, mindenesetre történnek dolgok, amelyeken el lehet gondolkodni.

Bocsánatkérésre szólította fel Donald Trump amerikai elnököt Boris Pistorius német védelmi miniszter az európai katonák afganisztáni szerepvállalására vonatkozó becsmérlő kijelentései miatt – írja a Tagesschau.de. Helyénvalónak tartana egy bocsánatkérést az amerikai elnöktől – mondta egy interjúban Pistorius Trump azon kijelentését követően, hogy szerinte bár az európai NATO-szövetségesek részt vettek az Egyesült Államok afganisztáni missziójában, de távol maradtak a frontvonaltól. Mármost egy államfő valamely szövetséges állam katonáit nem szokta becsmérelni, és pláne nem minősíti őket gyáváknak. Már csak azért se, mert erre vonatkozó hiteles információi nincsenek, de honnan is lehetnének. Ott volt a harctéren, személyes tapasztalatokra támaszkodik? Meggyőződött arról, hogy az afganisztáni ütközetekben harcoló katonák között európai szövetségesek nem fordultak elő? Kiment közéjük a lövészárokba, és igazoltatta őket? Milyen alapon? Engedélyt erre kitől kapott?

Kijelentése Európa-szerte nagy felháborodást váltott ki, mások között Keir Starmer brit miniszterelnök is elítélte a nyilatkozatot. Trump ezt követően egy Truth Social-posztban már a brit katonák bátorságát méltatta, akik közül csaknem félezren veszítették életüket az afganisztáni misszióban. Bocsánatot azonban nem kért. Ez a tisztesség és a tisztelet, valamint a megértés jele volna, ő viszont valami okból másként működik. Annyira másként, hogy más díjazottak Nobel-békedíját is örömmel elfogadja, hóna alá csapja és hazaviszi, így például a venezuelai ellenzéki vezető María Corina Machadóét. Később nyilván követelni is fogja őket, szerinte ugyanis neki ez jár. Ha másért nem, hát azért, mert ő szép és okos, meg mert imádja, ha kedveskednek neki.

A világ ezt méltányolja, tudomásul veszi és fejet hajt előtte, mért is ne, ez legalább ingyen van. Lengyelország például felajánlotta, hogy az egyik ottani amerikai katonai bázist Fort Trumpnak nevezzék át, Benjamin Netanjáhú a Golán-fennsíkot is hajlandó lett volna Trump-fennsíknak átkeresztelni, ám ez egyelőre elmaradt. A probléma lényege abban áll, hogy Trumpnak ennél sokkal több kell, annyira sokkal több, hogy azt még ő se mérte fel igazán.

Trump a víziló a medencében, szája sarkig tárva, bendője megtelni sohase fog.