444.hu, 2026. január 30.
UJ PÉTER
282.1.1. This is going to be great television – mondta (mondotta volt) Donald Trump elégedetten, amikor tavaly februárban csak a show kedvéért fölmosta a Fehér Ház padlóját a megszeppent Volodimir Zelenszkijjel, aki csak nézett ki a fejéből, nem hitt a szemének, fülének, semmijének, hiszen őtet vendégségbe hívták, segítségért jött, és akkor itt cirkuszolnak vele. Nehezen tudjuk ezt a fejünkből kiverni, idéztük akkor eleget, de ezt a mondatot Tranpelnökúr akár föl is írathatná arany bötűkkel, másfél méteres bold italic comic sanssal az Ovális Iroda ajtaja fölé, ez a trumpi (és orbáni és satöbbii, szóval pupolista, posztmodernista, posztjózanészista, posztracionális) kormányzás (kormányrángatás) jelmondata, leglényege, ars poeticája, sina qua nonja, non plus ultrája és horribile dictuja, x in one. Sőt, az egész korszak hogyishívjákjává lehetne ezt tenni, rátetováltatni, gótbetűkkel és kínai írásjelekkel globalice mind a 8,3 milliárd ember hátára.
A shownak must kell góni tovább. És gó is, mint a Lázár gyerekek lopni.
282.1.2. Gondolta-e volna-e a mélyen tisztelt nagyérdemű, hogy ilyen nagyszerű showműsort tekinthet meg, nap mint nap, ekkora nagy trú krájmot, mint amilyen például ez a minnesotai third person shooter, hogy több kameraállásból, lassítva, gyorsítva, fordítva, alulról, felülről nézheti, ahogy amerikai állampolgárokat lődöznek fejbe, hátba ilyen izék, hát hogy hívjuk ezt, amikor kellően agresszív suttyókat egyenruhába öltöztetnek, fegyvert adnak nekik, aztán kizavarják őket az utcára, hogy eriggyé fiam, kergessed a négereket, oszt lőjjél magadnak egy-két liberálist!? Volkssturm? Malíciózus milícia? Paramilitáris militaripara? Nemzeti szocialista terrorbrigádverseny? Gang? Huligánjelmezbál?
282.1.3. E hírlevél olvasói, mint a világ dolgai iránt érdeklődő, nyitott, adott esetben külföldiül is elszötymörgő, intelligens emberek alighanem látták már (lassítva, gyorsítva, alulról, felülről) a képeket Renee Good és Alex Pretti meggyilkolásáról. Ami ezeken a videókon világosan látszik (mindkét esetben): hidegvérű, aljas, brutális gyilkosság. Odalépni egy autó ablakához, és fél méterről háromszor fejbe lőni a sofőrt, illetve földön fekvő, lefogott, gyakorlatilag ártalmatlanná tett ember hátába beleereszteni tízet… mégis, minek lehetne még nevezni? Ilyesmi még harctéren, éles helyzetben, lefegyverzett ellenséggel szemben is hadbíróságot érő bűncselekmény. És erről lehet 2026 eltrumpult Amerikájában vitatkozni, hogy „hatósági eljárási hiba”, hiszterizált baloldali szélsőségesek provokációja vagy jogos önvédelmi helyzet?
282.1.4. Nem szeretnénk itten most végigvenni az ügy (ügyek) minden elképesztő, abszurd, felháborító elemét, bőven lehetett olvasni róluk, de van néhány fontos részlet, ami talán nem került elő olyan gyakran, de elég tanulságos itt, a lángoktól ölelt kis tündérkertben, a Kárpátok alatt is.
Mert tényleg sokat lehetne rugózni Trump és Kristi Noem (belügyminiszterszerűség, hómlendbiztonsági titkár) nyilatkozatain, hogy a valóság megszüntetésének, a „törzsi politizálásnak” újabb stációjába sikerült eljutni, amikor ennyire nyilvánvaló esetben is, szemben minden nyilvánvaló és látható ténnyel ragaszkodnak a narratívához, bűnöző migránsok ellen hősiesen fellépő ICE ügynökökről és fenyegető szélsőbaloldali terroristákról mesélnek, az áldozatokat hibáztatják, sőt lejáratják, közben az ICE a helyszínen takarítja a nyomokat, mielőtt az állami rendőrség kiér.
282.1.5. Viszont az is kiderült, hogy a képek, a great television, ugye erősebb még ennél a posztrúsz állatságnál is, erősebb minden profi, agresszív kommunikációs nyomulásnál, narratívázásnál, minden törzsi logikájú valóságferdítési kísérletnél. Na jó, nyilván nem mindennél (és pláne nem mindenki esetében). De az amerikaiak több mint hatvan százaléka inkább hitt a szemének, mint az elnöknek és belügyminiszterének. Persze az sem vidám, hogy azért volt harmincegy-két százaléknyi derék polgár, aki szerint ilyen vagy olyan okból azért kábé rendben van, ha minnesotai liberálisokat lődöznek fejbe vagy hátba a hatóságok.
Megint úgy tűnt, hogy Trump nem fog megállni, eltolja a széléig, de végül hónapokig tartó szakadatlan eszkaláció után – mert az azért elég nyilvánvaló, hogy kábé szándékosan provokálta az USA egyik legliberálisabb városát és államát, mivel biztosan nem Minnesotában a legsúlyosabb az illegális bevándorlás okozta a válság, mégis itt vonult fel a legnagyobb ICE-erő, körülbelül háromezer fegyveres ügynök –, amikor már szinte polgárháborús helyzet határáig jutottak, váratlanul mégis visszavett. Ahogy szokta, elrántotta a kormányt. Kristi Noemet kivonta a frontról (a pletykák szerint rövidesen a miniszteri/államtitkári posztja is ugrik), az ICE visszavonult, sőt azóta már Maine (szintén nagyon balra szavazó) államból is visszahívták őket.
282.1.6. Bármennyire is próbálja ledarálni az amerikai liberális demokrácia intézményeit Trump, bármennyire is átalakult, törzsiesedett a politika, mégis vannak határok, amelyeket nem lehet (vagy még nem lehet) átlépni, és a társadalom bizonyos csoportjai igenis képesek autonóm, morális döntéseket hozni, nyomást gyakorolni, a sajtó Trump-barát része (vagyis a részének egy része) is képes függetlenül működni.
Pretti meggyilkolása után a Trumpot hűségesen támogató politikusok, képviselők, szenátorok között is akadt, aki azt mondta, hogy na, ez már sok, ezzel már nem kéne játszani. Az elnökkel alapvetően barátságos, de függetlennek mondható sajtó is egyre kritikusabban írt a szövetségi hatóságok minneapolisi alakításairól. Az egyébként rendre Trumpot támogató Free Press szerkesztőségi cikkben (és főcímben) nevezte felelőtlen hazudozónak a belügyminisztert.
A legabszurdabb egyszersmind a legelvszerűbb (na, azért ez is elég 2026, hogy a kettő egybeesik) az egyébként szintén lelkes trumpista-republikánus fegyverpárti csoportok felszólalása volt, amikor a kormány és propagandája megpróbálta veszélyes terroristának feltüntetni Alex Perttit, mivel – egyébként engedéllyel rendelkező, és teljesen szabályosan tartott – fegyverrel az oldalán vett részt a tüntetésen. A fegyverpártiak erre azt mondták: na ne szórakozzunk, ez alkotmányos jog! Engedély volt, minden szabályt betartott, tessék befejezni a lejáratást!
282.1.7. Megjegyzem óvatosan, Magyarországon ilyen fékek és ellensúlyok már régóta nincsenek. Elképzelhetetlen, hogy kormánypárti képviselők, meghatározó orbánista politikusok éles helyzetben kritizálják a kormány(fő) döntéseit. Hát a kormánysajtóról meg aztán föltételezni sem lehet ilyesmit, sőt már azt is nehéz elképzelni, hogy direkt utasítás nélkül közöljenek bármit a kormány számára kényesebb ügyekben.
282.1.8. Tehát most úgy tűnik, Trump hátrál. Egy darabig. Senki ne gondolja, hogy ez valami vereségféle volna számára. Nem. Ez része a taktikának.
Zaj, balhé, show, pillanaturalás, great television.
Megy előre, eszkalál, provokál, tolja a széléig, aztán az utolsó pillanatban visszaránt. Hadd ne soroljuk az összes példát! Csak egy héten belül ott van Grönland. De azért azt is látni kell, hogy minden ilyen kísérlete, minden ilyen, újabb és újabb eszkalációs művelet egyetlen dologról szól: a hatalma kiterjesztéséről. És ebben, látjuk, nagyon sikeres. Sokkal nagyobb személyes hatalma van, mint bármelyik amerikai elnöknek a második világháború vége óta. Saját milíciája van, amit saját kénye-kedve szerint küld rá városokra, államokra, emberekre. Bármikor, bármiféle egyeztetés nélkül indít kisebb-nagyobb katonai akciókat. Simán utasítja a legfőbb ügyészt, hogy vadássza le személyes ellenfeleit. (Más kérdés, hogy aztán nem sokra jutott.) Közben a legfelsőbb bírósággal hozatott ítéletet arról, hogy elnöki döntéseiért semmiféle büntetőjogi felelősség nem terheli. Ezt kihasználva olyan milliárdos bizniszeket kavar a családdal, amilyenekért simán kinézne néhány év börtön. És még sorolhatnánk hosszan.
282.1.9. A nagyon rossz hír pedig az, hogy még hátra van három év, és hátra van rengeteg további hatalmi játszma. Ezekbe a hatalmi játszmázásokba pedig még nagyon sokan belehalhatnak. Mert azt pontosan kiderült Renee Good és Alex Pretti tragikus esetéből is, amit persze észrevehettünk legkésőbb 2021 január 6-án, a Kapitólium öt halálos áldozatot követelő ostroma után: Trump mégcsak a látszatát sem tudja, nem is akarja kelteni annak, hogy a legkisebb mértékben is érdekelné ezeknek az embereknek az élete.