HVG, 2026/5. szám, 2026. január 29.
TÓTA W. ÁRPÁD
Az óriáscsecsemő szorgosan tesz-vesz a homokozóban. Saját ENSZ készül, csak az övé. Élethosszig ő lesz a Főelnök és a Főtitkár meg a Főpincér is ott. Akit nem szeret, azt jól nem hívja meg, a barátainak viszont saját házikójuk lesz, ez végül is az ő magánszigete, és a magánsziget alapvetően jó dolog szerinte, csak nem kell annyit kapargatni, hogy ki mit művelt ott.
A nyolcvanéves kisgyerek körbe is kínálja a felnőtteknek a homoksütiket. Elnéző mosollyal nyugtázzák. A kedvesebb bácsik még azon is jól mulatnak, hogy egymilliárd dollár egy pogácsa, sőt falevelekkel ki is fizetik. Aztán van pár kétségbeesett hülye, aki tényleg meg is eszi.
Donald Trump Béketanácsa még arra se jó, amire az ENSZ – pedig az se egy svájcibicska. Az ENSZ olyan színpad, ahol ki-ki előadhatja a sirámait, aztán az újságok megírhatják. A súlyát az adja, hogy itt minden nemzet összeül. Húsz vagy harminc országgal ugyanennek végképp semmi értelme nincsen, vagy hát annyi, mint a Türk Tanácsnak: koszt, kvártély, buli.
Az viszont nagyon is figyelemre méltó, kik neveztek be. Belarusztól Azerbajdzsánig, Magyarországtól Vietnámig kirajzolódik a minta.
Ezek azok a hatalmak, amelyeknek volt félnivalójuk az erős, érdekeit és értékeit érvényesítő USA-tól. Most pedig kajánul örvendeznek, hogy Trump szétveri a soft powert, és tönkreteszi országa komolyanvehetőségét. Ha félkatonai milíciák simán lelőhetnek civileket az utcán, akkor emiatt másnak sem kell szégyenkeznie. Nem kell már késsel-villával enni a kisebbségeket meg az ellenzéket, elég kifizetni a védelmi pénzt. Éljen a gyenge, pusztuló Egyesült Államok, amelyik az ő barátságukra rászorul!
Mark Carney kanadai miniszterelnök beszéde bejárta a világot – újabb példa arra, hogy az ilyen fórumoknak mi a szerepük. Arról beszélt, hogy a közepes hatalmaknak együtt kell ellensúlyt képezniük a megveszett óriások között. Ám ő Trump dúlását visszafordíthatatlannak látja, az értékalapú világrend végleges bukásának. Nos, ez a pesszimizmus nem feltétlenül megalapozott. Ugyanis Donald Trump bumburnyák tombolása nem a siker jele. Pont azért csinálja, mert a kormányzása nem váltotta be a reményeket. Trump egy anomália, az irányzata nem fenntartható.
Ez következik az ígéreteiből is, pláne a tökkelütött végrehajtásból. Oké, a bevándorlók elleni fenekedéssel kaszált egy csomó szavazatot. De hát elég futólag rápillantani a statisztikákra, és világos, hogy illegális bevándorlók nélkül nincs például amerikai mezőgazdaság, mert nem lesz, aki leszedi a paradicsomot. Ehhez jönnek a megvalósítás buktatói: kell egy csomó fegyveres a deportálásokhoz, mégpedig gyorsan, tehát be kell rántani a társadalom lepedékét, a „fehér szemetet”, a leépült, fasisztoid prolikat, akiket egyébként J. D. Vance könyvéből ismerhetünk. És fegyvert adni nekik. Mi baj történhet?
Már történik. Pont az, ami szokott, amikor primitív, lecsúszott embereknek egyenruhát és fegyvert osztanak. Egyébként épp ezt tette a hatalma megőrzése érdekében Maduro Venezuelában. Ezek az állami terroristák nyilván le fognak puffantani ártatlanokat, amit a szemtanúk aztán több szögből felvesznek videóra, és végül valakinek ki kell mondania, hogy elkúrtuk. Ez nem Trump lesz, de attól még tudjuk, hogy ő kúrta el. És itt nem gumigolyókról meg könnygázról van szó, pedig Magyarországon tizenöt évre elég volt az a trauma.
Trump nem egy sikertörténet. Épp ezt próbálja elfedni a nemzetközi kavarással. Minden szalagcím, ami Grönlandról szól, nem a megoldatlan belső gondokat írja le, és nem az Epstein-aktákat találgatja, amiket továbbra is pont úgy titkol, mint ahogy a megveszekedett pedofilok szokták rejtegetni a bizonyítékokat. És minden hír arról, hogy újabb afrikai törzs csatlakozott a Béketanácshoz, ellátja ugyanezt a funkciót.
Orbán Viktor hasonlóképpen profitál. Legalább a saját sajtóját teleszemetelheti azzal, mekkora világraszóló buli van a homokozóban. Rohad itthon kórház, vasút, iskola, és egy januári hóesés miatt országos segélyprogramot kell indítani, mert tömegeknek nincs pénzük fűtésre. De a nemzetközi helyzet egyre fokozódik, és mi ott fokozódunk a kellős közepében!
A nyugati világ értékrendje nem volt makulátlan, pláne nem sikerült mindig megfelelni a parancsolatoknak. Ebben Mark Carney nem téved. De ez a világrend nem véletlenszerűen, és nem vakhitre épült. Az tartotta fenn, hogy egy nagyhatalomnak jól áll, ha nemcsak ereje van, hanem igaza is. Ezzel nyerte meg a hidegháborút a Szovjetunió ellen, ezzel fegyelmezte a mohó diktatúrákat, ezzel adta el az érdekeit. Az USA hatalmát, a lopakodók és rakéták tűzerejét megsokszorozta az erkölcs. Erről mond le most az óriáscsecsemő, akinek nincsen moralitása.
Magyarország minden történelmi tőkéje abból ered, hogy minket párszor igazságtalanul náspángoltak el a nálunk nagyobbak. Erről szól 1848, 1956 – ez a nemzeti mítosz alapja. Abban a klubban, ahová Orbán Viktor vezet minket, Magyarországnak nincs értelme és nincs jövője. És hülyén is nézünk ki a homoksütivel a szánkban.