Testkultúra

Szambál föl lassan a Palackozott Italokból, a nagy teherbírású szatyrot csörgeti maga után, fenét csörgeti, puffog az, a lépcsőkön, ahogy ütődik, műanyag kannákban viszi haza a nullputtonyos cudarkát. Hogy fájdalomcsillapítót kéne hozzá venni, javasolom, Quanderlint vagy Panadorkát, mert ez, a cudarka, az alföldi agyzsugorító nem volna minden veszély nélküli fejfájásilag.

Legyint, hogy én ne vele. Igaza van. A fázást meg a melegevanást kigyilkolta már belőle a szesz, szétzippzározva a leszürkült tahószkafander fölsője, alatta adidas izompóló leng, egy szál, pedig öt fok is alig.

Német szexturistának lehetne nézni, a bajusz és a focistafrizura kifogástalan, hanem ő maga valamivel koszosabb egy alsószászországi társasutazó targoncakezelőnél, és nem nagy kerek, hanem törődött alak.

A szofiánét nyújtja, eldurrantanánk egy gandzsát, nem, kösz, akkor ő egyedül, kattint, izzít.

Álmodik, azt mondja, húzza maga után a szatyrot, emeli a vizenyős szemeit a mélyülő redőkből, az alkoholszem, gondolom, de mindegy, szóval álmodik, rendszeresen, hogy ő fitneszvilágbajnok, fehér húsú, barna bőrű, csinálja a szteppet, az angolspárgát és a Kacsov-átugrást, tízen belül van százon, kilóötvennel szériázik guggolva.

Tamáskodnék, lököm oda neki a fél vállamról. Pedig annyival szériáz álmában, rendesen le van izzadva, kimerülve, ver a szíve reggel, nem is tud kávét, se Quanderlint, Panadorkát, pedig kéne, mer’ a cudarka nem veszély nélküli fejfájásilag. De csak liheg olyankor, fullad, szomjazik rettenetesen, és kitölti magának az utolsó deciket, azután már pihenőnek le tud sétálni a Palackozott Italokba.

Jelentsé’ sérültet, okoskodok, de legyint, hogy nem lehet, nem olyan egyszerű, hogy a kalóriapénz, meg aztán a formában maradás, mégis világbajnok, miegymás, és kemény az edzés, oké, de hát van neki egy csuda csaja ottan, aszongya, hogy százas mellben, és száznyolcvanöt hosszú, és ollyan király segge van, nagggyon durva bringa, hatalmas, egyedül megeszik a Restaurantban egy kétszemélyes csülköt péknémódrával.

És azt kennyem a hajamra, hogy ez a csaj, ez az állat, a csukája miatt szeretett bele, mert a cipőkre bukik, de ahogy mondja, úgy: a cipőkre.

És hogy azért érdemes, egy ilyen nagy, puha nőért, a százötven is szériában, meg a sztepp, meg tíz alatt száz, az angolspárga, a szívdobogás, a szomjúság, a fulladás, a fejfájás, minden, megéri, meg reggel úgy is ott a Palackozott Italok, a cudarka, azzal a négy literrel aztán már kihúzza a nappalot valahogy, ha be kell rúgni, hát.

Nem forszírozok. Szeva.

Befordul, vagy dől inkább, a kapualjba, én tovább, még aztat hallom, ahogy hugyozik, és ha megfordulnék, látnám a csíkot, a kis Amazonast, kanyarogni ki szépen a járdára.

Uj Péter