Népszabadság, 1997. április 16.
Szerda
UJ PÉTER
Eltörött az ütős-rúgós pókember nagyon, el kellett temetni. Rajzolt neki keresztet a gyerek, rátette a szemetesre; volt sírás is, pedig ritkán szokott már, utoljára akkor, amikor a Darth Vader meghalt a videón.
Oviban Kenobi, így hívom azóta, és nem hiába: megette a héten a rakott kelt, és kapott nyuszit az egyik rajzára. Rosszul rajzol pedig, nincs türelme, kitartása, de a pók meg a nap már nagyon megy.
Ennyi: pók és nap.
Nyestet még én sem tudok, pedig kéne szemlélteni, azt se tudja, milyen, csak én látom őket, éjjel három-négy felé, amikor megjövök. Ha legalább tíz fok meleg van, akkor kerülnek elő, rohangálnak az úttesten, másznak a kőfalra, lépcsőre, autókra, kergetőznek, néha egész közel lehetett menni hozzájuk, autók alatt tűnnek el, de nemcsak úgy belapulnak, mint a macskák, hanem teljesen, fölkapaszkodnak valahová a szomszéd Zsukján vagy az egyik Wartburgon. Azokat szeretik.
A nyestre sokan haragszanak, főleg vidéken, ahogy tudom, mert a padláson zajos, ráadásul a baromfit is abuzálja. De itten se padlás, se baromfi, a nyest pedig státusszimbólum, a polgáribb budai környékek vadállata.
Amíg Pesten laktunk, csak csótányunk volt. Én azzal is ki voltam békülve, de ezzel egyedül voltam a családban, persze. Csak én fedeztem föl a csótány rejtett értékeit, igaz, én találkoztam vele a leggyakrabban – éjszaka, ugye, szintén.
A nyest azért szebb egy picit. A csótánynak viszont javára lehet írni a csillogó kitinpáncélt, és azt is, hogy ha lendületes mozdulattal tapossuk agyon (nem mezítláb, persze), olyan hangja van, mint annak az addiktív pukkantós szatyornak, amin körömmel ki lehet nyomkodni a pici légzsákokat.
Tehát a nyest szebb, ezen aligha lehet vitatkozni, van fehér mellénye neki, arisztokratikus testtartása, nem mássza meg a kenyeret, nem kerül bele a reggeli tejbe, viszont esténként vidáman hancúroz az úttesten.
Van nyestünk, pókunk a nap alatt, erősítjük a nemzeti középosztályt.
Már csak az kavarna be, ha arról az esténként hancúrozó szőrös állatkáról kiderülne – nem vagyok egy állathatározó –, hogy mégsem nyest, hanem görény.
Uj Péter