A világnap

Hogy itt egész éves, megfeszített ütemű felkészülés folyik az agyhalál világnapjára, tudjuk, érezzük, részt is veszünk benne lelkesen.

Nonstop edzőtábor, keményebbnél keményebb próbákkal, túlélési gyakorlatokkal, az agyműködést garantáltan gátló tesztekkel. Ahogy közeledik a nagy nap, úgy fokozódik a terhelés. Szerencsére minálunk közel esik egy nagy nemzeti ünnep is, ami kitűnő erőfelmérő, mert itt, ahol az agyhalálnap ilyen fontos a nemzet életében, itt egy nemzeti ünnepnek agyhalálnapnak kell lennie kicsit, tehát ennek jegyében van mindig nagy politikai gurgulaverseny, kibelezett Kossuth-, Széchenyi-, Petőfi- és Haynau-idézetekkel, az elmaradhatatlan európázással, zsidózással, stabilizációzással, vesszenezéssel… ne menjünk most bele.

Vasárnap érkezett célegyenesbe a felkészülés a műkorcsolyagála-közvetítéssel. A műkorcsolya az a sport, ahol köröznek nagy sebességgel, de se korong, se labda, semmi, csak ugranak néha, és a végén nyer a Katarina Witt, a Protapopovék vagy az a Lady Di-szerű angol a párjával, és közben Gyulai Pista elmondja a ruhákat, ami jó, mert én például színtévesztő vagyok, nélküle sosem tudtam volna meg, hogy létezik türkizzöld.

De Gyulai nincsen már, Csisztu Zsuzsa van, aki szebb, lehet, de a hangja kibírhatatlan, az egész műkorcsolya haza van vágva, ráadásul egy tizennégy éves orosz-amerikai gnóm lett a világbajnok, férfiaknál meg egy magyar-kanadai gnóm, aki tíz percig körözött a gálán a tenyerét mutogatva, és olyan táncmozdulatokat tett, mint egy szalagavatóra beosztott, közepesen ittas, metálrajongó szakközépiskolás.

Szép, mint egy kibelezett görény és egy békásmegyeri csótány találkozása.

Az agytevékenység már ekkor a kritikus érték közelébe süllyedt, amikor a műkorcsolya lakossági lőkiképzésbe csapott át: FBI-ügynöknek öltözött rendőrtisztek mutatták be a legnépszerűbb maroklőfegyvereket, ismertették a használatukhoz szükséges tudnivalókat, hogy egyes és sorozatlövésre is, hogy a zárszerkezet és az elsütőbillentyű, mennyire roncsol, az FBI-magyarok le is tesztelték mindet a kamera előtt, tokból ki, kovboj, támadóállás, térd rogyaszt, két kéz majdnem nyújtva, bum, bum, bum.

Nagy öröm, hogy most már a televízió is részt vállal a társadalom deviáns rétegeinek távoktatásából, eddig csak a népszerű rendőrségi hetilapból tájékozódhattak a kézifegyverek tárgyában elmélyülni kívánók. A következő leckében már jöhet a Fegyveres rablás tűzharc nélkül, vagy átismételhetjük a Behatolás redőnyhúzás módszerévelt.

Mindezek fényében előre kell rettegni a nagy naptól, amikor majd a tömbházfelügyelőnek is megjön a humorérzéke, pedig ecettel issza a citromlevet, és utoljára az anyja temetésén röhögött.

A nagy napnak egyetlen játékszabálya van: bármilyen ordenáré baromság után rá kell mosolyogni az áldozatra és buta képpel mondani: április elseje, hehehe.

És lehet csukát ereszteni az akvarista guppijai közé, felgyújtani a nagymama macskáját, befogkrémezni a főnök kilincsét, vödör vizet tenni az ajtaja fölé, OTP-s őr füle mellett zacskót pukkantani, vak embert nekivezetni a kirakatnak, sántát lelökni a mozgólépcsőn, koldusnak húszfillérest dobni, szájon csókolni a békávéellenőrt, negyven világító csalit és húszféle hasizomerősítőt rendelni telefonon egy hülye havernak, satöbbi, satöbbi, határ a csillagos.

Mivel ez a rettenetes kor a média kora, az agyhalál is leginkább ottan tombol. Az elektronikusban az egyébként is negatív IQ-s kereskedelmi műsorvezetők lesznek még két fokkal jópofábbak, mint sztenderd állásban, egyesek a nyuszikás viccekig is elmerészkednek, sőt addig, hogy miért hívják a bikolor fémszázast horngyulának.

Az írottban az álhírgyártás a jópofaság netovábbja: csődbe ment a Postabank, a szlovákok elterelték Győrt és Mosonmagyaróvárt, Torgyán József szájzárat kapott, Orbán Viktornak kinőtt a szakálla. Röhög az ország.

Van még a humoros glossza, amelyben leginkább a klónozásról kell viccelődni, kibontván, hogy mit csinálunk majd négy Végh Antallal és öt Csintalan Sándorral, jobb lesz-e a Fradi három Nicsenkóval.

Széles mosoly fog kiülni az arcokra, meglátják!

Uj Péter