Pannon-szörf

Lóg ki az arcából a szívószál, én meg egy alattomos burgert küldök lefele, műanyag tálcába könyökölünk, gyorsétkezünk. Plasztikzaba. Csörren a zsebem, az én kis géesem, milyen gáz, milyen tapló leszek néhány másodpercen belül. Abbahaggya szerencsére, letette vagy mexakatt.

Somolyog, hogy Pannon-e? Eltalálta, bólintok, a kólásvödörbe bele. Pannon. Hogy a személyes kódomat beütöttem-e, kérdi rögtön, a hangpostámét mármint. Nem értem, de mondom, hogy persze, beütöttem rögtön, mert én sokat adok ám a személyes adatbiztonságra, már az óvodában is Majtényi volt a jelem.

Akkor jó, vigyorog vissza, akkor engem nem lehet megszörfölni. Megmicsodálni? Szörfölni. Pannon-szörf. A szegény ember Internetje, információk tárháza, emberi sorsok lelőhelye.

Most aztán olyan hülyén nézek, mint kábeltévé-bemondó. Nem érted, mi? Közelebb hajol, bele egészen a színes zsírpapírba. A haverjaival találta ki, súgja, Pannon-szörf, esténként szoktak szórakozni vele. Magyaráz.

A mobilok hangpostáját sima Matáv-vonalról is le lehet hívni, vili?

Stimt.

Fölhívod a 20 400 400-at, ott azt kéri a gépribanc, hogy üssed be a mobilszámot. Aztán kéri a kódot, amivel megcsekkolja, hogy tényleg te akarod-e lehívni az üzeneteket.

Stimt.

Ez a szám, a kód difóltból, sz’al alapbeállításban mindenkinek öt darab egyes, ezt elvileg meg kellene változtatnod az első hangpostahívás után, de az emberek kilencven százaléka sose változtatja meg. Ez a pálya, ettől lehet szörfölni.

Kikeresel egy jó Pannon-számot vagy kitalálsz egyet, hívod a 400-400-at, beütöd, aztán az öt egyest, és hallgathatod bárkinek az üzenetrögzítőjét. Nagy buli.

Vigyorog megint, azt nagyon tud. Játszani meg vigyorogni. Dallaszt is szoktak szinkronizálni a haverjaival, de most a Pannon-szörf visz mindent.

Hogy amikor a Tátrai Tibusz hangpostáját hívták, és egy részeg hang üvöltött valami buliból, hogy Tibusz, ezt hallgasd meg!, és őrült gitározás, aztán húsz perc múlva még részegebb hang, hogy Tibusz, most ezt már tényleg, ezt még jobban hallgasd meg!, és még rettentőbb gitárvonyítás és satöbbi, el tudom képzelni.

De rajzolódni szoktak emberi sorsok is, és mondja a másik szörfélményt, amikor egy női hang sírta a hangpostába bele: Béla, ne haragudj a tegnapiért! „És ilyenkor a kezemben van. Hogy törlöm-e vagy nem. Dönthecc egy kapcsolatról, öreg.” Lelkesedik.

De milliókról is lehet akár. Vámügyintézők. A nagypályás szörfölő terepe. Ott az üzenet, hogy három kamion narancsot el kéne vámoltatni villámgyorsan, romlik. És egy gombnyomás, de tényleg, „üzenet törlése, ötös gomb” – mondja a gépribanc, és kész, a banán rá lesz rohadva.

Még mindig vigyorog. A burgernek vége, a kólának is, beszórjuk a maradványokat a megaszemetesbe, csapóajtó, nyúlok a zsebhez, hogy megvan a géesem, hogy visszakapcsolom, én oké vagyok, biztonságos csávó, kódolt, szörfálló.

Uj Péter