parameter.sk, 2026. január 24.
SZÉKY JÁNOS
Ez az év is jól kezdődött. Miután a világ fel sem ocsúdott Maduro venezuelai diktátor New Yorkba suvasztásából (mint kiderült, a fő cinkosok óhaját teljesítve próbálta érvényesíteni az amerikai olajcégek vélt érdekeit), és hüledezett a Grönland körüli pöffeszkedés láttán (holott nem kellett volna rögtön nagyon megrémülni; mint kiderült, semmi háborús fenyegetés, csak az amerikai elnök a végrehajtó hatalmát érvényesítve igyekszik rákényszeríteni Dániát, hogy adja el, mint egy jó fekvésű, ámde kihasználatlan ingatlant, ezt a darab jeget), tehát mindezek után Donald Trump január 15-én bejelentette, hogy megalakítja a Board of Peace-t (hivatalos magyar fordításban Béke Tanács) a gázai helyzet rendezésére és úgy általában a világbéke céljából.
Hogy ez státuszát tekintve micsoda, az nem tisztázódott kellőképpen, mindenesetre Trump úgy foglalta össze a jó hírt közreadó, sajátos helyesírású Truth Social-posztban: „biztosan mondhatom, hogy ez a Legnagyszerűbb és Legtekintélyesebb Tanács, ami valaha is bárhol összeállt”. Nyilván megkapja érte a Nobel-békedíjat, amit oly keserűen kért számon a norvég kormánytól (mintha ez utóbbi döntene arról, kinek ítéli oda a bizottság).
Minden idők Legnagyszerűbb és Legtekintélyesebb Tanácsa a higgadtabb elemzők szerint a Biztonsági Tanács alternatívája akar lenni, mert ott az Egyesült Államoknak csak vétójoga van, itt viszont ő lenne az alapító-főnök. A Legzseniálisabb Elnök sokakat meghívott, és sokan nemet mondtak Svédországtól Olaszországig. (Illetve Mark Carney miniszterelnök nagy hatású davosi beszéde után Trump morcosan visszavonta a Kanadának szóló meghívást.)
Putyin udvariasan a vállát vonogatta, amit Trump tévesen elfogadásként értelmezett. (Az orosz diktátor a belarusz erősembert, Lukasenkát küldte maga helyett, ami viszont elriasztóan hatott a civilizált nyugati országokra.) Peking pedig udvariasan nem mondott se igent, se nemet, jelezvén, hogy inkább marad az ENSZ neki kedvező keretei között, mintsem hogy egy amerikai vezetésű arbiter szervezetben cselédkedjen.
Hogy közelebbre nézzünk, Pavel cseh elnök megjegyezte, hogy nagyon nehéz döntést hozni, minthogy nem tudható, mi ennek a tanácsnak a célja és mire szól a mandátuma, továbbá ki lesz a vétójoggal felruházott élethossziglani elnök, Babiš kormányfő és Macinka, a motorista külügyminiszter meg inkább megvárná, hogyan döntenek a szövetségesek az EU-ban és a NATO-ban.
Végül is a teljes EU-ból csak két tag lelkesedett annyira, hogy részt vegyen az Alapokmány indító aláírásán Davosban. Az egyik Bulgária volt, ahol Roszen Zseljazkov lemondott, de ügyvezetőként tovább szolgáló miniszterelnök írta alá, már csak azért is, mert Trump a párttársát (pontosabban: nem tudom, hogy van-e tagsági könyve, de ő is a bukott Bojko Boriszov híve) Nikolaj Mladenov volt külügyminisztert jelölte a gázai Board of Peace főigazgatójának. (És talán úgy gondolta, ezzel villoghat a várhatóan tavasszal megrendezendő előrehozott választásokon.)
A további NATO-tag nem más, mint Albánia, mely – túl egy másik aláíróhoz, Erdoğan Törökországához fűződő különlegesen szoros kapcsolatain – úgy érezte, végre komolyan veszik, és rohanva értesítette Trumpot, hogy igen, elfogadja.
A másik uniós tagállam, amelyik ott volna az első aláírók között: Magyarország. A várszínházi vezetőség szintén elolvadt gyönyörében a meghívástól (lám, ennyire komolyan veszik!), és bár Orbánnak nem sikerült annyira sietnie, mint Edi Ramának, mégiscsak rohamtempóban tette be minden idők legrövidebb Magyar Közlöny-számába még az aláírás előestéjén, hogy igen, elfogadjuk, hát persze. Nix konzultáció. Ha megvolt, Szijjártó beterjeszti az Országgyűlésnek, az majd ratifikálja, arra való.
Azért gondosan leszögezte a kormányhatározat, hogy „az Alapokmányhoz való csatlakozás pénzügyi következményekkel nem jár”, nyilván mert az örökös tagsághoz szükséges egymilliárd dollár kikanyarítása körülményes is jogilag, meg fura is propaganda-szempontból annak fényében, hogy „nem engedjük Ukrajnába vinni a magyar emberek pénzét” (értsd: az Orbán klán pénzét), mert az a háború nem ránk tartozik – de akkor valaki megkérdezhetné, hogy a Trump által beígért gázai békére meg miért költjük .
Az anyagi kötelezettségek hiánya azt jelenti, hogy a tagság három évre szól, mert az ingyen van, de ezt nem kötik a butus magyar állampolgár orrára, elég, ha tiszteli Orbán Viktort, mert ilyen Nagyszerű és Tekintélyes emberek hívják meg aláírni egy ilyen luxus helyre (ahol a tulajdonképpeni nagy eseményen, a világgazdasági fórumon kb. senki sem kíváncsi rá).
Ilyen ez az ország. A miniszterelnök, akivel leginkább csak gazemberek állnak szóba, föllelkesül, hogy a kognitív képességeit tekintve hanyatló, de még mindig roppant hatalmú amerikai elnök emberszámba veszi. Ez ám a szuverenitás! Nem mérlegel semmit, nem kérdez semmit, aláír. Egyszemélyben dönt, a parlament jóváhagyja, senki nem pofázhat bele, nem is akar. „Lágyan ülnek ki a boldog / halmokon a hullafoltok. / Alkonyúl.”
A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.