E-züst

Jövöl, aranyapám, a mi utcánkba bele. Mi terünkbe. Óvatosan parkolsz, jól látható helyre, figyelembe véve széljárást, fronthatást, látótávolságot, nem mész a kocsitól messze, nem mintha értéket képviselne vagy valami, hanem csak hogy nem árt figyelni, a múltkor is kicsit elskodultál, otthagytad egy órára, másfélre, amire visszajöttél, úgy odaépítettek két bevásárlóközpontot, hogy nem bírtál kiparkolni. Dudálhattál, meg rugdoshattad az oldalát… Megaskála. Turbócentrum. Csak kussolt és vigyorgott.

Kérjük az Ubul Jenő Géza háromszázharminchetes fáradjon. Nyomja az orrát a detektívüveghez, dugja az ujját a bankomatába, üljön a villanyrezsóra.

Kisvártatva öles kinderkakas ugrik eléd az árokból, hármat tojott máma, mondja azon az idétlen kappanhangján, és láboskészletet kínál ingyenöngyújtóval. Hasizomért jöttél, encsúrding, válaszolsz, udvarisas, de határozott szavak, persze, be vagy tojva, szaporázol, kerülsz ívben, nehogy elcsípjen a kórmozott csőrével. Már csak a biztonsági őrön kéne, amikor: Ezeket a tarkóra! Hátulról fejedre nyom melegítőpárnát, elektromos, zárlatbiztos, hogy ezzel nyista nyakmerevség, no reuma. Magadnak vezényelsz, magad hajtod végre: Harchoz!, és laposkúszásban irány a műszaki osztály.

Ne forogjá’, kisdarázs, figyeljé’: felesbe a hifit a faternak. Fog ez szóni? Fog Sanyó, fog szóni. Csak a kakaót tekerjed. Autómatateát kicsi műanyag pohárból, motoros kóláért nem állol be, a tea viszont plekszi mögött csorog, alig bírod, kisdarázs, kivenni, kicsit kakaó-, kicsit tej- meg kávéízű, tetején ordenáré hab. (A tortán.)

Ezen filázok, kisdarázs. Már hogy a Kappámhoz megy a Nikás, No Fearre a Replay, Scotch And Sodához a Gin Tonic, rá meg a Tom Taylor vagy Devergo, No Name, Nologo, Nud Lee? Szépni szép, jóni jó, kicsit teknós fazonra, csakhogy pamutból van-e a műszálja neki, és mekkora hőfokon megy el a mosás. Gépi. Egyedi arab. Ha szét, akkor össze, elárulom, kisdarázs, rákosligeti rokkantnyugdíjas hímezi rá a világmárkát á’ húsz forintért a drágábbik kínaira. Háromezret fog a csávó tisztán a darabján.

Ötre leárazva. Mire ez a nagy Mikulancia? Csak szájon ne csókoljon valamelyik. Az influenz. Hallgatni arany, vasárnapni ezüst. Zistenbe tettem, vagy hol az anyámba’, volt még, itt kelletett lennie, hogy ötezer vagy tíz inkább, akkor hajszárító nixnuku, pedig az a legjobb, mindenkinek hajszárító, az előremutató dolog, egyenes, pozitív. Fúj és meleg, az rendben van.

Csak hová letted elrakva a zsetont, hát sehol, mert ezt így nem lehet, franc essen, sokallsz folyvást, a nejlonszatyroktól nem látod az erdőt, meg azt, hogy ott jön, a parkolóban a télapátia.

 „Kellett annyit szarakodnod a tévével, megint nem tudtam venni, megint semmit, sehol, mert nem bírsz eldönteni semmit, hülye vagy, egy töketlen barom. Elárulom, hogy a tévénél egy órát barcogtál, nyomkodtad és nem vetted meg, hülye. Képtelen vagy elhatározni valamit. Most már én nem veszem meg, rohadjál szét. Megnézed te egyáltalán, hogy mit viszel haza? Meg se, mi?, igénytelen barom vagy, az vagy, egy igénytelen barom.”

Uj Péter