Népszabadság, 1996. november 20.
Szerda
UJ PÉTER
Kedves vendégünk! Budapest város közbiztonsága legendás, utcái tiszták, népei barátságosak, a kisebb kellemetlenségek elkerülése végett azonban ajánlunk betartani néhány fontos biztonsági rendszabályt. Kérjük, olvassa el az alábbi tájékoztatót!
Az első és legfontosabb szabály: kerüljük a maffiózókat!
A maffiózókat könnyű megismerni: mindig fekete kalapot, fehér garbót, vastag aranyláncot (kereszttel), fekete zakót hordanak, éjjel is napszemüvegben tapogatnak, Mercedesük üvege füst. Ha egy maffiózó mégsem így néz ki, akkor álcázza magát.
A magyar rendőrség név szerint csak egyetlen maffiózót ismert, bizonyos Prisztás Józsefet, de ő már meghalt, sajnos, pedig éppen sikerült volna rábizonyítani, hogy egyszer tíz +adag dupla bélszínt evett meg a Club Tihanyban fallabdázás után.
Kerüljük az alvilág által üzemeltetett szórakozóhelyeket, üzleteket! De melyek ezek a helyek? Azok, amelyek előtt robbantani szoktak, nyilván. (Bár, a nyomozás mai állása szerint egyetlen robbantott helyre sem szoktak maffiózók járni, kizárólag tisztességes üzletemberek ugranak be esténként kisfröccsözni, nézik a Dallast, néha ultiznak tízfilléres alapon, nem is értik, mi történik, csak valami megsértődött vendég lehet… Biztosan átverték egy sörrel, elbukta a piros negyvenszázat, nem kapott áfás számlát, túlmikrózták a paradicsomlevesét, leégette a nyelvét, vagy valami, és már robbant is, istenem, micsoda időket élünk.)
Tehát, ha nem muszáj ne menjünk maffiózós helyek közelébe, például teljesen nyugodtan, mindenféle robbanásveszély nélkül sétálgathatunk pinceborozók, könyvkereskedések, óvodák, szeretetotthonok, apácazárdák környékén. A zsinagóga már bonyolultabb ügy.
Ha viszont mégis autószalonokat, pizzériákat, bárokat, sörözőket szeretnénk látogatni, nem árt, ha megismerkedünk a kézigránátok típusaival, tulajdonságaival.
Koncentráljunk a támadó kézigránátra, annak van most szezonja. A támadó kézigránát, látni fogjuk, nem is olyan félelmetes eszköz, mint mondjuk a védekező kézigránát. (Elvégre is kulturált európai demokráciában élünk, elvárható a maffiózóktól a finom, elegáns támadó kézigránát. Védekezővel nem lehet Európába érni.)
Szóval a támadó kézigránát repeszeit körülbelül egy irányba, tölcsér alakban szórja széjjel, a védekező kézigránát robbanótöltete körül izmosabb a vasburok, ott repül a repesz mindenfelé, és az nagyon kínos tud lenni.
A megboldogult Magyar Néphadsereg mondavilágának központi alakja volt az őrmester, aki egyszer rohamsisakban kiállt a gyakorlótérre, a támadó kézigránátot a feje fölé tartva fölrobbantotta, és semmi baja sem lett, leszámítva egy kis agyrázkódást, ami egy őrmesternek meg sem kottyan.
A támadó kézigránát csak akkor robbanhat, ha előzőleg eltávolították belőle a biztosítószeget. Különben az ütőszeg nem bír a gyutacsra csapni, és akkor nagy túrós lesz, nem robbanás.
Tehát ha azt látjuk, hogy egy maffiózó elfelejti kivenni a biztosítószeget, úgy hajigál kézigránátot, akkor ne ijedjünk meg, nyugodtan visszafejelhetjük neki, ügyesebbek mellre vehetik és megpróbálkozhatnak kapáslövéssel.
Akkor sem kell megijedni, ha biztosítószeg nélküli, beélesített és elcsettent kézigránát repül felénk. Csak arra kell ügyelni, hogy a nyelénél kapjuk el, az eldobástól számított 5–10 másodpercen belül. Aztán tartsuk a fejünk fölé, ott robbanjon, meglátjuk, kutya bajunk sem lesz, bár… egy rohamsisak nem ártana.
Uj Péter