Bódé

Jojtvágyat! – mondja, és ha nem így volna kifestve, nem így nézne álmos boci, akkor még azt hinném, ironizál, de hát így nem lehet, nem nézhető ki belőle, irónia, mármint, komolyan mondja, nyilván, nyomja a kecsapot és a mustárt, fogja azt a büdös csalamádészerűt, ujjvillák, naná, és a szétmikrózott zsömlébe rakja, rá a bujkáló húsra, nyújtja, jójtvágyt. Zöld klumpában tapos a metlachin, rendes, derekas dzsuva, széttaposott ez-az, mustár, kecsap, húslé és olaj, száraz zsömlékbe rúg, merő morzsa ott lenn, a leharcolt konyhaszekrény alatt nyilván nagyobb mennyiségű egértetem, a mikró bele levakarhatatlan maradványokkal, főleg kecsap lehet az is, gonosz anyag, az állaga sem áll jól, az asztalt is smirglivel kéne törölni. Szteppel benn a három négyzetméteren, a hőség még rendben volna, a negyven fok, de a szag, az égett olaj meg a többi, a hagyma főleg, mert ebben a vegyesben, ami megy a hambiba, ebben van hagyma bőven, ettől lesz olyan jó büdös, olyan jellegzetes, ha felszállsz az utolsó kocsiban, a villamosvezető megmondja, hogy hamburgereztél; szóval a szag, azt kifürödni se bírja magából. Két hónapja dolgozik, lassan elég lesz, itt nem szokták bírni tovább, tizenkét éve vannak nyitva éjjel-nappal, ohne ünnep, ohne pihi, csak hotdog, hambi és lóvé. Régen volt gofri is, meg fagylalt.

A kecsaptól a mikróig, kopp-kopp, idegesen és határozottan. Letámadni a vevőt, aztán jójtvágyat. Nem hajolgatni kifele, befele pláne, mert aztán behány valami részeg, szokott, meg ilyenkor éjjel-nappalban, illetve csak az éjjelben nem érdemes szórakozni, tökölni, kóstolgatják eleget, próbálkoznak, perverzek vagy rablók. Észnél lenni.

És jön a Lajos naponta kétszer, ki mercédeszel, szedi be a pénzt, a hamburgerstrici, megfialt ez a bódé már tíz merdzsót neki, meg a két rövidárút, a Tranzitot, az autóhifijét, nem ölte meg a Mekdoneldsz, nem ölte meg a szembepizzás, nem ölte meg a nonstopshop.

És azt a húszezret adja neki rendesen, a Lajos, semmi adó, számla, hanem rendesen, tisztességesen zsebbe, és végül is ki lehet bírni egy darabig, mert büdös és meleg, és három négyzetméter és klumpa kecsaptól a mikróig, de hallgatja a Danubiust a belelógó rádiómagnón, kétkazettás, koreai, a gombokon levakarhatatlan kecsap. Jojtvágyat.

Uj Péter