Népszabadság, 1996. október 16.
Szerda
UJ PÉTER
Amikor ez íródik, drámai események pörögnek a világban. Michael Jackson partra száll Tajvanon és rövid beszédben köszönti a helyieket, huszárkabátkájából gyűrött papírfecnit húz elő, maga elé tartva a mikrofonhoz lép, egy pillanatra lekapja napszemüvegét: I Love You, olvassa. És kalapját fejére szorítva eltűnik egy huszonhárom és fél méter hosszú rózsaszín, piros szívecskékkel és Donald kacsákkal díszített limuzinban. A fogadására megjelent delfinek, őserdők és kisgyermekek hazahúznak éhezni, fogyni, döglődni, a programozók pedig vissza a gyárba, mosolyogva lefejelik a blokkolóórát és sárga sisakban, overallban nyomják tovább a Communist bandits kezdetű Windowst. It’s all over now.
Deviszontugyanakkorámbátor Afganisztánban iszlám milicisták mozikat gyújtogatnak, mert a keletnémet kovbojfilmek – különös tekintettel Gojko Mitics mezítelen lábszáraira – összeegyeztethetetlenek a muzulmán erkölcsiséggel. A mozigyújtogató támadás történetét máris megvásárolta egy helyi hasiscsempésztől egy holywoodi filmvállalat, a tervek szerint Gojko Miticset Robert DeNiro alakítaná, a milicisták vezérét Koncz Gábor, szépséges leányát pedig Madonna csadorban. Bujtor István rendező a harcosok alatt lihegő lovagokat komputeranimációs trükkökkel szeretné életre kelteni, a helikopteres üldözős jelenethez pedig megnyerte saját magát.
A sodró lendületű események viharában persze alig-alig terelődött figyelem egy kis közép-amerikai vagy közép-európai, a franc se tudja, banánköztársaságra, ahol izzó hangulatú politikai hétvége után a vezető kormánypárt értékeli legsikeresebb korrupciós botrányait. A pártelnökség előszobájában rádiótelefonokkal, laptopokkal és diktafonokkal felfegyverzett újságírók lihegnek az ide-oda szállingózó hírek nyomában, az átizzadt nejloningben bűzölgő sajtófőnök-helyettes tartja önfeláldozóan az ajtót, de így is kiszivárog egy s más.
Végül előtűnik a csapat, élén a reszketeg, bizonytalan, minden cinizmusát és magabiztosságát elvesztett kormányfővel, elhangzik az öntisztító, régóta várt nyilatkozat, miszerint egyetértenek. De ezt úgy értsük, hogy tényleg mindenben. És jól csinálják, és keményen fellépnek. Az ellenzéki aknamunkán kellene csak túllenni, a hangulatkeltésen, és jövőre ha nem is emelkedne, de végre nem romlana. Meg minek szarakodunk itt ilyen csalásokkal? Hát erre van szerződve az országban mindenki, nem? Gyerekek, tik hol voltatok eddig? – kiabál kicsit könnyes szemmel a kormányfő, mintha kicsit kiborult volna.
Bizonytalan léptekkel az ajtó felé indul, de megtorpant, mint valami kilúgozott Kalambó, visszafordul, orrot fúj kockás zsepibe, közben halkan, szinte lemondóan dünnyögi:
– És bit akartok? A Fradi ba elkabja a Newcastle–t.
Uj Péter