Dzsoggingosok

Párban, mint a galambok, mindennap világító, frissen mosott dzsoggingban, hófehér Nike-ban jönnek a fiatalemberek, tiszták, kopaszok, udvariasak, ha gyerekkocsis anyuka jön velük szemben, szépen félreállnak, ha elengedi őket egy járda szélén motozó autós, megköszönik. Jönnek, végig a Gellért szállótól egészen az Államigazgatásiig, aztán le a Bartókra és tovább, tovább.

Minden autóba benéznek, nem lopva vagy hirtelen, hanem figyelmesen, szakértő szemmel, mintha legalábbis tanulmányi kiránduláson volnának, valami autós szakkör vagy ilyesmi.

Nem titkolnak semmit, büszkén, peckesen lépdelnek autótól autóig.

Többen ismerik már őket az utcában, dél körül járnak többnyire, de mindig csak világosban, ha sokáig nézi őket valaki, már szólnak is befele: mit néző?, a hangsúly hatásos, az ember lelki torkával már érzi is a pengét, lelki arcával a bele vágódó öklöt, lelki állcsúcsával a rajta landoló Nikát.

Jó felépítésű gyerekek, már felelős beosztásban dolgoznak, nem ma kezdték, képesített bűnözők, egy-két év Tököl játszhatott már, ezek nyilván nem viccelnek, az ember néz egy kicsit, nagybátran, aztán nem kockáztat, elsunnyog az ablakból.

A szakemberek pedig sétálnak tovább, dzsoggingjaik világítanak, Nikáik hófehérek, ha látnak egy-egy ülésen felejtett táskát, maroktelefont, gyanús dossziét, már nyitnak is, egy másodperc, célszerszámmá alakított drótdarab, zsebpajszer, szükség esetén féltégla, hopp, annyi, még futni sem kell a szerzeménnyel, be a dzsogging alá, séta tovább, nyugodtan.

És az ember áll, sto gyelaty? Hát a rendőrséget nemigen forszírozza, amire kiérnek, ugye, meg aztán ezek a gyerekek visszajöhetnek, cím megvan, lelki torok, penge, ez az ő pályájuk, nekik áll a zászló, az erő velük van, az ember egy pillanatig úgy érzi, le van terrorizálva, aztán próbál praktikusabban gondolkodni, nem hagy semmit a kocsiban, sőt néha be sem zárja az autót, legalább ne törjék, az a szakadt Skoda meg úgysem kell nekik.

Elégedett lehet kecske és káposzta egyaránt, még akkor is, ha káposzta rosszabb pillanataiban úgy érzi, nem méltányos a szereposztás, miért kell neki káposztának lenni ennyi meg ennyi adóval, satöbbi, satöbbi.

Káposzta nemrég éjszaka, mit éjszaka, hajnaltájt evickélt hazafelé, ilyen a munkája neki. Húsz méterre a házától rendőrautó jött, állt előtte meg, főtörzs ki, személyigazolvány, hova megy, merre lakik. Az autóban vad CB-zés Káposzta adataival, öt perc múlva jött a válasz, null-null, azaz nincsen körözve, Káposzta adatait azért felírták egy lapra, hogy miért, nem kérdezi, 1988-ig volt ideje, hogy megszokja a felirkálást, a főtörzs udvariasan elköszönt.

Másnap délben indult munkába, az első keresztutcánál Lada jobbról, fék, de a Lada udvariasan elengedte. A kocsiban a kopasz fiúk mosolyogtak, és előzékenyen mutatták, menjen. Ők is munkába…

Káposzta elhatározta, levágatja hárommilliméteresre a haját és vesz egy lila-fehér-rózsaszín dzsoggingot meg egy pár hófehér Nikát. És ezentúl csak nappal jár. Úgy már biztosan nem lesz gyanús.

Uj Péter