HVG, 2026/3. szám, 2026. január 15.
TÓTA W. ÁRPÁD
Sajátosan bókol a Fidesz a magyar népnek: nem jó, amit csinálunk, de legalább biztos. Holnap is meg fog verni, de ezt szoktam meg. Nyilván hosszú értekezleteken vették végig az elmúlt évtizedek jelszavait. Bizonyára előkerült a régi szoci szöveg, hogy „megígértük, megcsináltuk”, de ezt el kellett vetni. Nincs mivel dicsekedni. Marad a tapasztalat misztifikálása, a szakértelem, a hozzáértés… és most a színpadon: Boborján miniszter!
Vajon miféle félelmeket gondolnak felébreszteni? Milyennek képzeljük a kormányváltás rémét?
Leépítenek minden közszolgáltatást a sárga földig? Egészségügyet, oktatást, közlekedést, vízellátást, gyermekvédelmet? Széthordják a hülye gyerekeikkel a nemzeti bankot? Sáros gumicsizmával rugdossák a szövetségeseinket? Uszítani fognak a kisebbségek ellen? Tönkreteszik a szabad nyilvánosságot? Palotákat bindzsiznek maguknak és minden családtagjuknak, hozzá helikoptert és jachtot? A seggük alá gyűrnek minden működő vállalkozást, a többit pedig kinyírják? Lojális debilekkel töltik fel a kulturális életet? Százmilliárdokból építenek agyrohasztó propagandát? Ez komoly erőfeszítést igényelne bármilyen politikai erőtől, de ha sikerülne is, akkor ez még mindig csak a Fidesz kártételét érte el. Rosszabb nem lesz, akárhogy erőlködnek.
Viszont nem olyan nehéz mindezt nem csinálni.
A legtöbben ilyeneket eleve nem művelnénk. Nem úgy neveltek. A Fidesz nem egyszerűen inkompetens. Az is: ezt a repülőrajt röppályája szépen illusztrálja. A Fidesz emellett aktívan és előre megfontoltan kártékony. Több energiát fordít arra, hogy a miniszterelnök családját gazdagítsa, mint hogy az országot. Ehhez kell az évtizedes uralom, a kiválasztottság és kiváltságosság tudata. Az úri világ rehabilitációja és a büszke nemesi öntudat: nekik jár az uradalom, a pór meg fogja be a száját, mielőtt deresre húzatjuk.
Amiben élünk, az nem a normalitás. Ez szélsőséges, különleges elfajulás, tizenhat év teljhatalommal eltorzított, beteggé tett társadalom. Nem, az nem normális, hogy megint felfelé mutogatva jelzi a cégvezető, a hivatalnok, a polgármester: figyelnek, tudom, hogy bűn, tudom, hogy gáz, de nem tehetek mást, csalnom és hazudnom kell. Nem normális, hogy övék legyen minden – ehhez kevesek ők és az érdemeik is.
Rosszabb ez csak elméletileg lehet. És ennek bizonyítéka körülöttünk egész Európa. Van, akinek sosem volt Orbánja. Van, akinek volt, de már megszabadult tőle. Másoknál csak kisebb orbánok fejlődtek ki, de időben kezelték őket kemoterápiával. És ezek az országok mind működnek, jobban vagy rosszabbul – de egyik sem rosszabb hely, mint Magyarország. A miénknél nagyobb és rosszindulatúbb orbánokkal sújtott államok jóval keletebbre találhatók. Onnan menekülnek ide futárkodni és akkut gyártani azok a százezrek, akik elvileg nincsenek is itt, hiszen no migration, ugye.
Megcsinálták viszont, amit nem is ígértek. A miniszterelnök konkrétan azzal dicsekszik, hogy a gazdaság nem nőtt ugyan, de ők mégis adót csökkentenek és emelik a minimálbért. Bármely háziasszony lehordaná az urát, ha a nincsre költekezik, de nálunk ez a tapasztalat, a szakértelem meg a biztos választás.
Van ennek a szlogennek, a biztos választásnak egy egészen vérfagyasztó üzenete is. Az, hogy nem óhajtanak korrigálni. Nem is ígérik, hogy ennél jobban csinálnák. Nem terveznek kevesebbet lopni, változtatni a perverz újraelosztáson. Nincs tervben egészségügyi, oktatási reform, egyáltalán semmi sincs tervben – nincs program, mert könnyebb volt az ellenzéknek írniuk hamis programot, mint sajátot. Nincs ígéret a legocsmányabb tolvajok felelősségre vonására sem – naná, hiszen vagy családtagok, vagy velük üzleteltek. Minden ugyanígy megy tovább – ígéri a Fidesz, és ez az ígéret épp elég ijesztő.
A vezérpárt sebességváltóján nincs rükverc. Olyan nem létezhet, hogy a nemzetvezető rosszul döntött. Személye, családja, barátai érinthetetlenek – így az általuk elrabolt közvagyon is. Nemcsak a jogállam bonyolult mechanizmusa sérült ebben a tizenhat évben, hanem az egyszerű, gyermeki igazságérzet is: hogy a török szultánok és a Döbrögik végül megfizetnek.
Ennek velük nincs és nem lesz megoldása. Kizárólag nélkülük és ellenük.
Hernádi Gyula Frankenstein című regényében egy magyar tudós rájön, hogy a keselyűk tudják, ki mikor fog meghalni. Meg is szerkeszti a gépet, ami bárkinek megmondja a végzetét. És egyetlen dátum sincs 1984. július elseje után. Tehát ez a nap lesz a világ vége. Aztán kiderül, hogy ezen a napon mészárolja le a kutatóintézet összes keselyűjét egy megkattant kolléga. A keselyűk nem a világ végét jósolták meg, csak a saját fajukét.
Pont így lesz a nemzethalállal. A Fidesz elhitte, hogy ők maguk a nemzet. De ez hazugság. Ha megbuknak, nekik tényleg végük: elég felkapcsolni a fényeket, és elszámolni a bűneikkel. A nemzet viszont él tovább békében és vidáman, a keselyűk nélkül. Ennyi biztos. A választás a miénk.