Pécsi Hírlap, 1910-09-18 / 98. szám
Nem képzelhető, hogy a legkisebb megye legkisebb aljegyzője is beszállott volna abba a ladikba, melyben Vilmos a nagy, ment a Tauszigra. Közönséges halászladik, ülései egyszerű lópokróccal letakarva. Állítólag ezzel is demonstrálni akarták, hogy ide csak a Nimród jött el, de az imperátor a szalonkocsiban maradt. Csakúgy, minthogy a cserkészéshez is egyszerű, de döcögtető parasztszekérrel vonul a felség, aminek az a magyarázata, hogy a vadak a császármentes napokról ösmerik ennek a zörgését, mely már nem szokatlan előttük, míg a hintógördülés elriasztja őket. Az is a demokraták aranykönyvébe való, hogy minden bellyei látogatással vele jár egy népünnep, melyen Hercegszántó és Béregh sokac virágszálai járják a kólót, amely műveletért csekély 7 korona napidíjat fizet az uradalom az előzetesen jól kimosdatott fátáknak, legényeknek, míg a gajdos, ki dudaszóval tartja bennük a lelket, legutóbb 100 koronával fizettette meg művészetét. A kacsázók szerint ezidén bácskai párok fognak lejteni, mert hát ők nem tudják, hogy Szántóvá meg Béregh már 1903-ban is Bácsmegyéhez tartozott és Kiskőszegen a rézveretes kofferek között berakott két nagy ládában egyenesen bácskai divatu népies díszek voltak, melyeket még akkor vásároltak, mikor a kolera még nem rontotta hitelét a Dunának és Baranyának, mely utóbbi kóló dolgában még sem vetekedhetik a Bácskával, melynek népes virtusai igaz gyönyörűséggel töltik el a minden császárok legvirtusosabbját: Vilmost.
Eső.