HVG.hu, 2022. május 31.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Kirúgták kiváló kollégánkat, Vágvölgyi B. Andrást, aki igazán remek, színvonalas lapot szerkesztett a Ferencvárosban 9 magazin címmel.
Jól tették. Én is ezt tettem volna. Már rég.
Sajnos egyáltalán nem biztos, hogy azért rúgták ki, amiért én tettem volna, és tartok tőle, hogy olyan kolléga lép a helyébe, akit szintén ki kellene rúgni, a 9 magazin pedig olyan önkormányzati lap marad, amilyen önkormányzati lap nem lehet.
Önkormányzati lap nem lehet pártos. Nem lehet az önkormányzati többség politikai irányzatának a fóruma. Sem magas, sem alacsony színvonalon, se jól, se rosszul, se tisztességesen, se tisztességtelenül. Éppen azért nem, amiért az állami tulajdonban lévő, közpénzből fenntartott közmédia sem lehet a parlamenti többség politikai irányzatának a fóruma. A 9 magazin azt tette kicsiben, többnyire tisztességesen és színvonalasan, amit a kormány közmédiája tesz nagyban, tisztességtelenül és alacsony színvonalon.
Vágvölgyi kolléga a magazin áprilisi vezércikkében, a választások előtt megírta: „Ez egy önkormányzati lap, a teljes kerületi népesség közpénzből fentartott újságja. Ezért nem endorszálhatunk (endorsement = amerikai kereskedelmi lapok a választás előtt politikai értékszempontú választási felhívást, támogatást tesznek közzé) senkit, nem mondhatjuk azt, hogy szavazz az összellenzéki jelöltre vagy a kutyák listájára, és az összes óvodista nemváltós ‘népszavazási’ kérdést ignoráld, és mindkét x-szel szavazz érvénytelent, mint ahogy a fideszes jelöltre, a Gődény- vagy a Gattyán- vagy az oltásellenes listára szavazásra sem biztathatunk senkit. De azt mondhatjuk és mondjuk is, hogy most az dől el, van-e életösztön a magyarokban, érdekli-e őket a túlélés, vagy megelégszenek azzal, hogy örökre/huzamos időre leparkol a kis hajó a sötét oldal stégjénél. Generációk életét meghatározó döntés lesz.”
Nem tehetjük, de tesszük. A lehető legélesebb szavakkal tesszük. Erről szól ez a szöveg. Ezért írtam fentebb a „tisztességes” jelző elé a „többnyire” megszorítást. Egyébiránt az egész cikk arról szól, hogy Orbán, a muszkavezető, Putyin tartótiszt ügynöke „sosem volt nagy, de most igazi törpének bizonyult”, és az országnak pont olyan emberre van most szüksége, amilyen az ellenzék miniszterelnök-jelöltje.
Az áprilisi számban az ellenzéki jelölt kommunikációs tanácsadója fényezi az ellenzéki jelöltet és gyalázza a kormánypártit.
A májusi szám is markáns ellenzéki vezércikkel kezdődik, amelyet hosszú interjú követ a Ferencváros két választókerületében győztes ellenzéki jelöltekkel. Keretes írásokban megszólal a polgármester, a demokrata frakció vezetője és két másik, helyben többségi, országosan ellenzéki politikus. Helyben ellenzéki, országosan kormánypárti egy szál sem.
A főszerkesztő kiváló szerzőkkel, munkatársakkal dolgozik, a lap kulturális része is remek. A két utolsó számban a szellemi élet olyan tényezői szerepelnek kizárólagosan, akik az ellenzék szellemiségében alkotnak. A Studio K-tól Kácsor Zsolton és Gábor Györgyön keresztül Székely Csabáig.
Nekem mindezzel tartalmilag semmi bajom. Pártos orgánumokra szükség van, magam is pártos újságíró vagyok és pártos lapoknál dolgoztam mindig. Azt is megértem, ha pártos lapban a „másik oldal” nem szólal meg. Nem tudom, hogy a 9 magazin szerkesztői törekedtek-e arra, hogy megszólaltassák őket, de nem csodálkoznék azon, ha ilyen környezetben nem kívántak volna megszólalni, nem kívánták ezzel a lapot legitimálni és azt a látszatot kelteni, hogy nem is annyira pártos, mint amennyire. Én sem szólalnék meg egy fideszes önkormányzati lapban.
Igazán örvendetes lenne, ha ugyanez a lap, ugyanezzel a tartalommal az önkormányzattól független fórumként, nem közpénzből megjelenhetne.
Tudom, hogy ennek mekkora az esélye, tudom, hogy milyenek az ellenzék(i média) anyagi lehetőségei, látom, hogy ellenzéki pártok milyen ritkán, milyen szerény helyi lapokkal tudnak előállni, ha egyáltalán.
De ettől még a közpénz az közpénz, a köztulajdon köztulajdon, közpénzből, köztulajdonban lévő lapban politikai tábort egyoldalúan nem „endorszálunk”. Mint láttuk, ezt a kirúgott főszerkesztő is tudta, és mégis tette. Tartok tőle, hogy nem ezért rúgták ki, hanem azért, mert nem a helyi többség egészének megfelelően tette.
Az ellenzéknek az általa vezetett helyi önkormányzatokban kellene bizonyítaniuk, hogy ha országos hatalomra kerülnének, nem a saját szócsövükként, propaganda eszközükként használnák a közmédiát, hanem úgy, ahogy kell. Olyan felügyelettel, amelyben az ellenzéknek kellő súlya van. Úgy, hogy az a különböző politikai erők rendelkezésére álljon nézeteik képviseletére és ütköztetésére. Ha az ellenzéki önkormányzatokban a kormánypárti kisebbség erre nem hajlandó, akkor azt egyrészt az olvasóközönség tudomására kell hozni, másrészt a helyi kisebbség álláspontját, nézeteit hangsúlyosan meg kell jeleníteni a lapban. Jelentős terjedelemben ismertetni az önkormányzatban képviselt álláspontjukat, az ott elhangzó szövegeiket, a más fórumokon megjelent írásaikat, interjúikat.
Baranyi Krisztina polgármester azt nyilatkozta, hogy a „Ferencvárosban most ugyanaz történik kicsiben, mint ami a Népszabadsággal, az Indexszel, korábban az Origóval történt meg nagyban.” Frászt! Ezt népszabadságos érintettként kikérem magamnak. Vágvölgyit a lap által pártosan támogatott önkormányzat médiacégének a vezetője rúgta ki. A helyi hatalom által odaállított és általa elmozdítható ember.
Mi köze van ennek ahhoz a gyalázathoz, ami a Népszabadsággal, az Indexszel és az Origóval történt?!