444.hu, 2025. november 14.
UJ PÉTER
272.1.1. Kedves nézőhallgatóink! Tiszelt Önök!
Keresgéli a szavakat az ember tétován. Nem nagyon tanálja. Már megen. Egyre inkább. Egyre nehezebben. Van-e ebben újdonság? Nincsen hát. Így megyen ez tizeniksz éve, és így fogik ez menni tovább, ahogy én látom, és nagyon úgy látom, de majd meglátjuk, hogy rosszul-e látom, még egy darabig (értsd: 1-20 év) biztosan, hogy meddig, nem tudom, azt se gondoltam volna, hogy eddig el lehet jutni.
Fölszámolták a valóságot, fölszámolták az igazságot, kilopkodták alólunk a magyar nyelvet (is, hadd ne soroljam), az utolsó szavakért is eljönnek majd, kábé azon vesszük észre magunkat, hogy már régen semmi értelme annak, amit beszélnek, beszélünk, megszűnt a nyelvünk, ami nem nagy meglepetés persze, mert a nyelvhez kéne mégis egy közösség, nem ilyen kamuközösségeskedés, hanem közös ügyek, közös gondolatok, közös kultúra, hagyomány, ilyenek, nem beszélve személyes hogyishívjákokról, tudják, bizalom, nyitottság, ilyesmi, és hát ezek híjján marad ez a nyers hatalmi célú szájtépés, a „politikai kommunikációnak” nevezett, lopott pénzekből fejlesztett és terjesztett hazugságáradat, vele szemben meg az elkeseredett tátogás.
272.1.2. Hogy mennyire eredményesen (mert: ravaszul, keményen, következetesen) nyomják a nyelvellenes hadjáratot, hogy mennyire működnek a trükkök: még a 444 újságíróinál sem tudom elérni, hogy ne használják a NER és a propagandista szavakat, mert az előbbi már eleve egy hazug állításból származik (nemzeti együttműködés? na ne!), a másodikat meg teljesen elkoptatták, legyalulták, megsemmisítették, elértelmetlenítették.
272.1.3. Szóval akkor akad meg az ember megint a szókeresésben, amikor itt ez a washingtoni infulencerkirándulás és szefószelfibajnokság, és tényleg az ember legszívesebben Airplane-re venné, nyerítve röhögne ezen a sok baromságon, hogy eddig ugyebár a „brüsszeli szangciók” beleztek bennünket kifelé, amelyek igaziból egyáltalán nem érintették az orosz relációjú energiabizniszünket, se a gázt, se az olajat, hanem most az amerikaiak, a barátaink szangcionáltak rá keményen, de ez nem rettenetes magyarellenes támadás, hanem békeügyi erőfeszítés, mint azt elmagyarázzák nekünk, de mostmár kiharcoltuk, óriási lobbizással, dollár százmilliókkal, még nagyobb ígéretekkel, hogy egy évig ne történjen semmi, tehát, óriási pénzből, ami amerikai barátaink mostmár hagyják, hogy azt csináljuk, amit eddig. Ha ez nem történelmi eredmény, akkor semmi. Megvan védve a rezsicsökkentés!
272.1.3.1. Zárójel, de nagy zárójel. Nem tudom, el-e jöhet-e egyszer még az én életemben az a pillanat Magyarországon, a fölvilágodásnak az a (valószínűtlen) foka, amikor a lakosság (lakóság) többsége mégis képes lesz megérteni, hogy nincs rezsicsökkentés, megvédeni meg pláne nem lehet, meg persze megtámadni sem: ha a kormány a költségvetésből támogatja az energiaárakat, azt ugyanúgy mi, a lakóság fizetjük, csak nem a villany- és gázszámlában, hanem minden másban, ilyen adóban, olyan adóban, inflációban, nyomott bérekben, drága euróban, mindenben. És akkor jöhet az a fokozat, hogy fölismerni, milyen adócsökkentésről hazudozik a kormány, amely Európa egyik legdrágább államát – GDP- és lakosságarányosan, persze – tartja fönn, és hát egy államot nem nagyon lehet fönntartani másból, mint a polgárainak pénzéből, csak most éppen nem személyi jövedelemadó formájában kell befizetnie, hanem áfa, ezer illeték, banki különadó, kereskedelmi különadó formájában, mert ezeket mind – szörpríz – a polgár fizeti. Ahogy Rogán Antal hülye plakátjait, Mészáros Lőrinc jachjait, zebráit, Andijait, hatvan-, hatvanegy-, hetven- és húszezerpusztát meg az összes többi satöbbit.
272.1.4. De akkor vissza a történelmi sikerhez, amellyel a világtörténelem legszuverenistább kormánya óriási költséggel, a pénzünket nem kímélve elérte, hogy még egy kicsit fenntarthassa a függőségét az oroszok felé, de közben megfelelően leköteleződjön Amerikának is, aminél szuverenistább eredményt nehéz volna elképzelni, talán ha menetközben valahogy sikerült volna benyalni még Kínának vagy legalább Észak-Koreának.
272.1.5. Az egész kirándulás ráadásul önálló online tartalom előállítására tökéletesen alkalmatlan figurák röhejes infuencerkedési kísérleteire volt kihegyezve, akik termelték is rendesen a börleszkértékű posztokat. (Nem baj, ha szar, kifizetjük majd ezt is, megpörgettetik az FB-n néhány tízmillióból.) A csúcsponton, már a tárgyalás után, a reptér betonján a magas rangú delegáció enyhén türktanácsos hangulatú, Make America Great Again-baseballsapkás (how do you do fellow tehénen a gatya?) csoportképet készített a szuverenizmus újabb csúcsdicsőségére, csak Szijjártó Péter fordította hátrafelé a sapkát, egyrészt, gondolom, hogy még a többieknél is fiatalosabbnak nézzen ki, másrészt meg, megintcsak gondolom, kitűnő barátja, Szergej Lavrov, a havi rendes találkozón nehogy beszóljon, hogy miért akarja ő naggyá tenni Amerikát.
272.1.6. A gigaköltségvetésű kabaréturné egy minden elképzelést fölülmúlóan poéngazdag ATV-s Orbán-interjúval zárult, amiben a nemzet humorzsákja például a Manchester City focistáiről ájuldozott lazán és őszintén, hogyaszongya: „Ezek milliárdos csávók, persze. Más világban vannak, mint mi…” Ilyen ember, illetve bocsánat, csávó a mi egyszerű, felcsúti (hatvanpusztai) szegénylegényünk: még sosem látott milliárdost, és alig tudja elképzelni, milyen is lehet milliárdosnak lenni. Ő csak libacombot szeretne enni. Öt forintért kuglert venni.
Na, ehhez kell színészi tehetség. Vagy egyszerűbben: pofa.
(Majd ezután még valami „gerozinszagról” is beszélt, amit fiatalabb hallgatók, nézők nem nagyon érthetnek, igaz, az idősebbek se; eltartott egy darabig, amíg rájöttem, hogy Orbán rosszul emlékezett a Gerosan kenőcs, az egykor bemelegítés helyett is használt, mentás-kámforos, tehát ultrabüdös izomlazító-fájdalomcsillapító nevére.)
272.1.7. De a miniszterelnökcsávó standupshowjának végére kelletett egy még nagyobb, mindent kiütő megapoént, mert egy igazi profi így építi föl: a végére az óriásütés. És megvolt. Hogyne lett volna.
Búcsúképpen azt tanácsolta az ATV-nek, továbbra se fogadjon el külföldről pénzt, és akkor újra jön majd hozzájuk.
Egy olyan interjú után, amelyben másfél óráig magyarázta, hogy külföldön volt, pénzért.
Nem mellesleg ebből a pénzből (is) fizeti majd az ATV-t. Mert mindent abból fizet, a mienkből.
272.2. Ezért tart ott az az ország
272.2.1. Namost akkor csak így eszembe jut, kapcsolódólag, hogy a minap ugye világgá röpítették a hírt a világgáröpítéssel foglalkozó orgánumok, miszerint a centristák váratlan győzelmét, és Wilders vékonyka bukását hozta a holland(iai) választás, satöbbi, satöbbi, tanulságozni nem akarok, fölsöleges is volna, ez elég nyilvánvalóan nem trendforduló, inkább annak a bizonyítéka, hogy ha tényleg stabil intézményrendszerű demokráciában neopupolistáékat kormányhoz engedik, abból nem orbánizmus lesz, hanem sima hasalás, illetve bekopás a hagyományos pártstruktúrába, mert csodát tenni nem tudnak, sőt, nemhogy csodát, de néha még annyit se, mint egy „régielites” centrista posztmasztodon, de ez mindegy, csak amikor láttam az eredményeket, akkor jutott eszembe, hogy pont a választás előtt két héttel voltam Hollandiában, kétszer végigbuszoztam Eindhovenen, az ötödik legnagyobb holland városon, átvonatoztam Tilburgon, napokig kavarogtam gyalog Bredában (Bredutt), és azért elég nagy a népsűrűség ezen a környéken, egymásba érnek a két-háromszázezres városok, de ha így visszagondolok, talán egy vagy két választási plakátra emlékszem: nagyon jól fésült, elegánsan fölöltözött, tüchtig hölgyek és urak mosolyogtak nagyon szépen. És hogy utólag esett le nekem, már itthon, hogy ez a kampány csúcsa volt már, az abszolút főműsor, és hogy föl se tűnt akkor, és kérdezgettem gyorsan olyanokat is, akik ott élnek, már magyarok, és ott életvitelszerűen tartózkodnak, és hát ők sem, mondták, nem vették észre különösebben.
Jó, okén, megint nem mondok semmi újat, de hogy ehhez képest mink meg már megszoktuk, normalizáltuk, beletörődtünk, hogy tizenöt éve folyamatosan, nemcsak választási időszakban, mindig, folytatólagos (permanens), nagy értékre, aljas indokból elkövetett horrorkampányban élünk, miránk leselkedő halálos veszedelmekről, cselszövesékről, válogatott gonoszságokról szóló poszterek, híradások között, ezt kapjuk meccszünetekben, gólok között és helyett, a nyolcvanas és kilencvenes évek slágeraival elkeverve, Youtube-videók közepén, szórólapokon, mindenhol, ahova csak nézünk, amit csak hallunk, gonoszul vigyorgó Soros, bábozó Von Der Leyen, fenekedő Zelenszkij, gyerekeink fejét leharapó Weber, tömeggyilkos Márki-Zay, bohóc Gyurcsány. Ebből áll az országunk, ezzel van tele a fejünk. Ezek vagyunk. Ezzé lettünk.
(És akkor most megint hagyjuk: hogy ez az egész illegálisan, az ellopott pénzünkből.)
272.3. Dőlj bele a kardodba
272.3.1. Hírlevelünk némileg fikciós hátterű, de annál ikonikusabb, biztos zenei ízlésű alternatív dj-jéről, Balásy Zsoltról talán kevesen tudják, hogy nemcsak az undeground rockműfajok enciklopedikus mélységű ismerete révén vívott ki magának széles körű népszerűséget, de elkötelezett feminista is, a női egyenjogúság kérlelhetetlen harcosa, nem meglepő tehát, hogy szinte azonnal fölhívta a figyelmünket a friss, csodálatos austini Die Spitz zenekar KEXP-produkciójára. Négy huszonkét éves lány, alig hároméves zenekar, és végtelenül 2025-ös, antikapitalista, antiglobalista, antiamerikanista, antiantista poszt-posztrockandroll, amibe bele hangrongyszőnyegeződött doommetál, thrash, rengeteg punk, hardcore, grunge, garázsrock, de főleg Nirvana, Pixies, Soundgarden, Melvins, bár szerintem az itt hallható kezdőszámot nagyon könnyen lehetne az austini pályatársnak, az egyébként egész kivételes tehetségű The Swordnek (nem összekeverendő a sima, the nélküli Sworddel) szóló üzenetként értelmezni, nemcsak a cím (Throw Yourself to The Sword), hanem a hangzás, a thrashes gitárriff miatt. Asse véletlen nyilván, hogy a Die Spitz (a die a lányok szerint német nőnemű névelő akart lenni eredetileg, de dájnak ejtik, mint halál) szeptemberben megjelent első lemezének (Something To Consume) producere a Turnstile-albumokat is jegyző Will Yip, a kiadó pedig a Jack White-féle Third Man Records..
272.4. A holdasok még mindig azt üzenik, hogy spóroljatok 28 százalék adót, nyissatok még idén TBSZ-t! [x]