Még nem elég

„Anyád” – válaszolta a Fehér Ház arra a kérdésre, ki javasolta, hogy Budapesten legyen a Trump–Putyin-találkozó, ebből pedig csakis egyetlen dologra következtethetünk, jelesül arra, hogy Karoline Lea­vitt, a Fehér Ház bájos, mosolygós sajtótitkára magyar szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, a magyar kultúrát és világszemléletet az anyatejjel szívta magába, magyar környezetben nőtt fel, más lehetőség el se gondolható. Véleményét ehhez fogható tömörséggel kifejezni csakis a magyar ember tudja, a megfelelő nyelvi eszközök kizárólag a magyarban állnak rendelkezésre. Más náció szülöttei hasonló helyzetbe kerülvén tanácstalanul toporognának, mint a tojógalamb. Nem így a magyar ember, aki slágfertig módon anyázik egy nagyot, és avval minden a helyére kerül. Ráadásul Putyin Orbán barátja, Orbán pedig Trumpé, olyan az egész, mint a Barátok közt című sikeres magyar tévésorozat, csak az szórakoztatóbb volt valamivel.

Persze ami most folyik, az se kutya. Kínai–magyar–mongol bűnszervezet csalt el másfél milliárd forint áfát, eddig tizenkét embert hallgattak ki, olvashatjuk a 24.hu oldalon, örömünk nem ismer határokat. Eszerint tehát a magyar gonosztevők visszataláltak az ő kulturális-történelmi-etnikai gyökereikhez, Belső-Ázsiához, ahonnan mindannyian származunk, és amivel gyümölcsöző, termékeny kapcsolatokat tartunk fenn napjainkban is. Másodsorban pedig fityiszt mutathatunk az uniónak, az Európai Ügyészségnek, az unió bűnüldöző szerveinek és mindennek, ami európai.

Kivéve természetesen a barátainkat, akiket az uniós országok bűnüldöző szervei folyamatosan molesztálnak azért, mert hatékony módon, értsd áfacsalással és vámelkerüléssel iparkodnak bejutni az uniós piacra, és persze be is jutnak, ha törik, ha szakad.

Valójában persze se nem törik, se nem szakad, hiszen a mi barátaink otthon vannak Európában, és szakszerűen, hatékonyan kereskednek. Az Európai Ügyészség tizennégy tagállamot érintő nyomozása során kiderült, hogy hatalmas mennyiségű textilt, cipőt, elektromos rollert, e-kerékpárt és egyéb árut importáltak Európába illegálisan, és evvel nagyjából hétszázmillió eurós kárt okoztak. A megalapozott gyanú szerint 2023-tól kezdődően a Kínából származó árut Magyarországon vámkezeltették, végül pedig a Ganz piac Kőbányai úti üzleteinek adták el, természetesen számla nélkül, hogyan másképp.

Mindazonáltal ez alsó tagozatosok számháborúja csupán, legalábbis ahhoz képest, amit kormányzó urunk produkál. Ő ennél sokkal kifinomultabban mélyítgeti a vermeket, amelyek azért jönnek létre, hogy szövetségeseink beléjük potyogjanak. Fáradozásait túl sok siker még nem koronázta ugyan, ő azonban töretlenül serénykedik tovább. A 24.hu szerint uniós vizsgálat indul a brüsszeli magyar kémhálózat ügyében, mármost a finom ember arról ismerszik meg, hogy a szomszéd hálószobájának ablakán be nem leselkedik, róla információkat nem gyűjt, múltjában nem kutakodik, vagy ha mégis, akkor kizárólag Hérodotosz, Plutarkhosz vagy Tacitus munkáinak tanulmányozása révén, nem pedig kulcslyukon át bekukucskálva, ahogy ez a lerobbant józsefvárosi bérházakban szokás.

Azaz mindent egybevetve úriemberként próbál viselkedni akkor is, ha nehéz, ehhez viszont a legelemibb illemszabályokkal mégiscsak tisztában kéne lennie. A civilizált társadalmak egyebek közt arról ismerszenek meg, hogy alapfokú magatartási normákat állítanak föl, és azokat igyekeznek betartani. A férfiak előre köszönnek a nőknek, találkozójukról nem késnek el, barátaik dolgaiban nem kutakodnak, nem tesznek olyat másokkal, amit önmaguknak nem kívánnak, ez utóbbi egyébként benne van a Bibliában is, ami egy nagy, vastag könyv, senki se olvassa, a legkevésbé azok, akik a szemüket időnként ájtatosan forgatják. Valamiféle haladás viszont mégiscsak mutatkozik, ráadásul olyan, amely nem az ideák ködös világából dereng alá, hanem mindennapi életünk kézzelfogható örömei közül való.

„A kormány elkötelezett a megfelelő kórházi higiénia biztosítása mellett, ennek érdekében szükségesnek tartja a kórházakban használt alapvető higiénés termékek központi beszerzését és annak 2026. január 1-től való biztosítását az állami fenntartású fekvőbeteg-ellátást végző egészségügyi intézményekben” – ahogy az Orbán Viktor által szignált péntek esti kormányrendeletben olvashatjuk. Eszerint tehát kiballag a beteg a reterátra, és mit lát: ígéretesen vaskos papírhengereket, amelyek révén naponta ismétlődő higiéniai műveleteit abszolválhatja anélkül, hogy az e célt szolgáló anyag beszerzésére látogatóit, rosszabb esetben valamelyik szobatársának látogatóját kéne megkérnie. Kézmosószer is lesz, de nem a portán, sőt nem is a kórház parkjában eldugott és persze lezárt fémszekrényben, ahogy ez mifelénk normálisnak minősülne, hanem a klotyón, már amennyiben ez nem a matematikai képtelenségek azon halmazából való, amelyről Takács Péter államtitkártól tanulhattunk.

Csak emlékeztetőül: Takács Péter államtitkár volt az a kormánytisztviselő, aki az Ultrahang podcastban arról értekezett, hogy „a háziorvosok az egyetem után maradékelven választódnak ki”. Érdekesmód a háziorvosok emiatt kissé megorroltak rá, nem is értjük, miért.

És ez még nem minden. Jön a nagy magyar egészségügyi reform, amely, ha jól értjük, abban áll, hogy a betegek által is használható kórházi klotyók higiéniai ellátását – értsd folyamatos felpapírozását – a jövő év elejétől a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság fogja átvenni, az pedig, ahogy a neve is sugallja, roppant tekintélyes, komoly szervezet, és mint ilyen, tekintetét a magyar sorskérdésekre függeszti, nem máshová. Nem a nyájas olvasó ülepére, hogy konkrétabb legyek, foglalkozzon avval valaki más.

Közben viszont legnagyobb örömünkre kiemelt nemzetgazdasági beruházássá nyilvánították az újpesti stadion építését, e tekintetben miniszterelnökünk a saját fenséges személyében intézkedett. Hogy miért, azt a kormányfő tulajdon kezével szignált rendelet fogalmazza meg avval a fűrészporra emlékeztető jogi magyarsággal, amitől a normális ember torkán a sör is elakad. Idézni belőle fölösleges, fölfejthető értelmet nem tartalmaz, az olvasó immunrendszerét viszont próbára teszi.

Olvassuk inkább Váci Mihály Még nem elég című versét. Az is borzasztó, de nem ennyire.