hvg.hu, 2025. október 24.
TÓTA W. ÁRPÁD
Az utca már nem a Békemeneté. A Kárpát-medence összes busza, az állam teljes gépezete nem volt elég a győzelemhez.
Egy kicsinyes, hisztis, szorongó hatalom tartott seregszemlét. Előre megtiltották a drónozást az ellenzéki menet idejére. Arcátlan hazugság volt, hogy a honvédségnek kell a légtér, hiszen a Gripenek épphogy a kormánypártnak tisztelegtek. És ahogy a tiltásaikkal mostanában lenni szokott, senki le se szarta már a papírtigris vicsorgását. Megint hülyék voltak: annyit értek el, hogy a félelmüket világgá vonyították.
A félelem jogos volt. Hiába a számháború, világos, hogy van más választás. Ehhez elég, ha az erődemonstrációk összemérhetők, de itt alul is maradtak. Esőben, saját zsebre, közértes kupon nélkül vonult fel az ellenzék, és nem maradt szégyenben.
Orbán Viktor elvesztette az ünnepeket, és nem tegnap. Egyiket sem tudja már beilleszteni a zsákutcás döcögésbe, ami az ő kormányzása. Mindkét forradalmi ünnep a szabadságról szól, ami az illiberális államban nem kívánatos. És mindkét felkelést az oroszok verték le.
1956 Ukrajnában történik
1956 különösen kínos neki. A szomszédunkban hősök küzdenek a Szovjetunió ellen. Jóval sikeresebben, mint a magyarok anno; igaz, náluk a hadsereg nem a laktanyákban ultizik, és külföldi segítséget is kapnak. Amit Orbán mindenáron igyekszik megakadályozni. Neki semmi keresnivalója nincs egy 56-os ünnepélyen, az ő ünnepe november 4.
És nincs is más mondandója, mint hogy a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Teljesen beleájult a saját szerepjátékába, világméretű játszmákat próbál eladni, és egy árva szava nincs arról, hogy itt, Magyarországon mi van és mi nincs.
A helyzet egyébként épp eleget fokozódott három éve is. Akkor még frissnek hatott a huhogás, hogy ha nem őt választjuk, akkor mindenkit elvisznek az ukrán frontra, aki meg itt marad, azt megeszik a migránsok. Azóta kormányok jöttek-mentek Európában, és a síkhülye fideszeseken kívül mindenki látta, hogy másokat se vittek sehova. Se a lengyeleket, se a románokat, senkit egyáltalán – tehát Orbán nélkül is van élet meg béke.
Szép trófea lett volna a békecsúcs. De nem jött össze. Nem Brüsszel, hanem a ruszkik miatt, akiket olyan hetykén küldött haza még harminchat éve.
Ott, ahol már Magyar Péter szónokol, csak őt nem engedik a Műcsarnok lépcsőjére, mert ez a hatalom nem olyan nagyvonalú, mint az MSZMP volt.
Lejönni a gépről
Viszont legalább volt rendes, konzervatív vonaglás a színpadon. A görcsoldó-reklámnak kinéző pantomimnál is bizarrabb volt, ahogy Orbán a fiatalokhoz szólt. Szeretne velük beszélni, de a fiatalok túl sokat számítóznak. Le kell jönniük a gépről! Mert abból kapják a brüsszeli infúziót! Aha igen, papa, az oltásban meg chip van. Na vegye be a gyógyszerét, és ma már ne tévézzen. Jöjjön le a gépről.
Bizonyára ezrével hajítják most el a telefonjukat a fiatalok, hogy a kövér ellenőr szóra méltassa őket.
Vagy inkább mennek másik buliba, ahol nem ilyen szélütött nagybácsik baromságait kell hallgatni. Sőt: inkább végigtoporognak egy maratoni programbeszédet. Pedig lássuk be, Magyar Péter szövegén is lett volna mit húzni. De nem azért tülekedtek ott azok a tízezrek, hogy megtudják, pontosan mennyi lesz a nyugdíj.
Hanem azért, hogy visszavegyék az utcát és az országot. Hogy ne legyen igaz, hogy aki magyar, az Orbánnal tart – hiába íratta pofátlanul a háta mögé. Soha nem volt igaz. A Fidesz legundorítóbb és legkártékonyabb hazugsága, hogy csak az lehet magyar, aki rájuk szavaz.
Sokat írtunk és beszéltünk erről a képtelen aljasságról, de végleg széttaposni ezt nem elméletekkel és példabeszédekkel lehet. Hanem tömeggel: magyarok tömegével, akik nyíltan, félelem nélkül vállalják, hogy utálják a Fideszt, mint varjú a rohadt tököt, és ettől semmivel se kevésbé magyarok, mint az Orbán blődségeinek tapsoló honfitársak.
Bekövetkezett. Magyarország nem egyszínű, Magyarország nemcsak a Fidesz. Magyarország tehát máris nagyobb lett. Great again!
Lejöttünk a gépről. És szét fogjuk szedni.