HVG, 2025/43. szám, 2025. október 23.
TÓTA W. ÁRPÁD
„A hatalom a fegyverek csövéből virágzik ki” – mondta Mao Ce-tung, majd tudományos kísérletekkel igazolta elméletét.
A békét szintén a fegyverek szokták elhozni, és ennek bizonyításához nincs szükségünk a nagy kínai tudósra. Már a rómaiak is megmondták, hogy ha békét akarsz, készülj a háborúra; ez az igazság ma népszerű pisztolylőszerként él tovább, miszerint Parabellum. Azóta eltelt még kétezer év, és soha béke nem született anélkül, hogy kikényszerítették volna.
Ehhez képest ma meglepően sokan képzelik, hogy galambok rajzolgatásával és imádkozással lezárható a háború; illetve hogy ennek éppen Budapest lesz a helyszíne. Rossz hírünk van előre: nem lesz.
Az első világháborúban Oroszország azért kötött békét, mert kitört a forradalom, és Leninéknek a polgárháborúval volt dolguk. Aláírtak gyorsan egy egészen megalázó szerződést azzal a hátsó gondolattal, hogy majd később visszaszerzik az egészet; ez így is lett, csak Lenin már nem érte meg. Németország ezután szintén kénytelen volt megadni magát, mert összeomlott a teljes ellátás otthon és a fronton is. Aztán jött a második háború, azt meg azért kellett befejezni, mert Berlinbe becsörömpöltek az ellenséges tankok, miután a bombázók romhalmazt csináltak belőle.
Hitler és Sztálin nem ült le beszélgetni, hanem lejátszották. Japán sem azért adta meg magát, mert levezették nekik, hogy a béke puhább és szárazabb érzés – illetve levezették, de nem gitárzenével, hanem atombombákkal. Akkor aztán rájöttek, hogy ennél tényleg jobb a béke.
Az ukrajnai háborúban ilyen kényszerítő hatás jelenleg nincs. A frontot stabilan tartják a drónok, ott mozdulni sem lehet. A felek egymás hátországát bombázgatják változó sikerekkel: az oroszok a civil infrastruktúrát, hogy ne legyen fűtés, az ukránok meg főleg az olajipart, hogy ne legyen pénz. Ez a hadjárat most fog termőre fordulni a tél beköszöntével.
Ukrajna már túl van három ilyen télen, az oroszok most először gondolkodhatnak majd el, hogy mihez kezdenek pár ezer kilométer csővel, amelybe sajnos belefagyott az olaj, és szétnyílt, mint a hathetes dög. Igen, ez a Barátság vezetéket is érinteni fogja.
Miért kötnének békét? Mielőtt beleéljük magunkat a Budapest egére rajzolódó szivárvány álmába, legyen bennünk annyi empátia, hogy végiggondoljuk a szereplők érdekeit. Ukrajna számára a jelenlegi frontvonal elfogadása is képtelenség. Nem igaz, hogy ott csupa oroszok élnek, nem igaz, hogy jobb az élet orosz uralom alatt. Oroszországnak semmi joga nincs odapofátlankodni, gyerekeket rabolni meg végképp. Amíg van remény, hogy kiűzhetik a megszállót, addig nem fogják feladni – márpedig van.
Oroszországnak szintén nem elég, amit megszerzett erővel. Hogyan adhatna el Putyin győzelemként két megyét meg két felet, miután megöletett értük egymillió oroszt? A világháború óta ilyen vesztesége nem volt az országnak, de akkor bevették Berlint, Varsót és mellesleg Budapestet is. De, gondolom, az meg van bocsátva. Ennyike? Ezzel kullogjon haza?
Nincs oka feladni. Moszkvában nyugis az élet, és máshol sem pattog senki, mert azonnal szájba verik gumibottal. Oroszország úgy-ahogy működik. Putyin kormányzásának iszonyú kudarca, hogy ma sem képes többre, mint hogy kiszívja a földből az olajat, és eladja. Mint egy óriási, dagadt kullancs.
A háború kényelmes, mindenre használható adu. Nálunk is: a háborútól van infláció, attól döglődik a gazdaság, és amiatt van rendeleti kormányzás. Ismerjük az 1984-ből a receptet. Mit kezdene Putyin a békével? Kiállna elmagyarázni, miért nem tud a nagy Oroszország összerakni egy istenverte autót? Kiengedné a foglyokat, akik most azért ülnek, mert a gyerekük lerajzolta a békét? Hová tenné a frontról visszatérő százezernyi bűnözőt? Mit mondana a népének, mi most az új közös ügy? Virslihez jutni a boltban?
A béke a fegyverek csövéből virágzik ki. Ezeknek a fegyvereknek a hátsó fertályán van a cső manapság. Ukrajna készen áll szétkapni az orosz ipart. Ennek eszköze a nagy hatótávolságú rakéta, akár eredeti amerikai, akár saját gyártmány. Oroszország kiéheztetése reális és elérhető cél. Nincs annyi légvédelmük, hogy megóvják az összes finomítót és pumpát. Aztán amikor mind lángokban áll, talán megismerhetünk egy sokkal szerényebb Oroszországot. Egy békés, udvarias Tigrist. Aki kiegyezne azzal, amije volt Ukrajna nélkül – mert ráébredt, hogy kerülhet rosszabb helyzetbe.
Ronald Reagan egy percig sem tétovázott volna, ha ilyen esélyt lát. Nem remegett a keze, amikor az afgán felkelőknek szállított légvédelmi rakétákat – ott és akkor az volt a megfelelő eszköz az oroszok szívatására. Megnyerte a hidegháborút, és tönkretette a Szovjetuniót.
Ez a béke útja: a brutális fenyegetés és annak végrehajtása szükség szerint. Budapest egyetlen esetben lehet sikeres béketárgyalás helyszíne: ha innen Vlagyimir Putyin féknyomos gatyával megy haza.
Minden más esetben jelentéktelen epizód leszünk. És néhány hét múlva többet emlegetjük a dugókat, mint a békét.