265. A rakodók mindenkit csókoltatnak

265.1.0. Hát.

Szarul néz ez ki, nagyon.

A minden.

És még az elején vagyunk.

A tempó is kegyetlen.

Ezt a hírlevelet is halasztanom kelletett Semjén Belzebubi viharos varázstalanodása, illetve az utóhatások miatt. És mi lesz még itten!

265.1.1. Erre most nem akarnák több szót (se lát, se tít, se dót) vesztegetni, nyilván olvasták, vagy ha most lekattantják a linkot, olvashatják, valahogy így. Lehetne még folytatni, mert egyrészt a kormánykommunikációból kibomló stratégia már megint elég ijesztő, és lehetne még bőven találni fontos tájékozódási pontokat, elég érdekes például a sztoriépítés amerikai kontextusa, bár lehet, hogy a kontextussal finomak voltunk, indokoltabb volna fénymásolómacskát (copycat) emlegetni, mert például ennek, hogy terrorszervezetté nyilvánítják az „antifát”, kábé annyi értelme van, hogy a szintén full értelmetlen trumpista pótcselekvést másolták, szórul szóra, mint valami csekélyebb értelmű kisdiák. Az antifa után majd betiltják az antierdőt is, persze, csak a fát nem fogják soha. Esetleg posztumusz terroristává nyilvánítják Anders Behring Breivik 69 áldozatát, úgyis norvégok voltak, az meg már majdnem svéd.

Abszurdhumorizálunk, abszurdhumorizálunk, ironizálunk, szarkazmumuskodunk, oszt közben kábé ilyen vagy még súlyosabb logikák alapján épülnek itt narratívák, ilyen alapon van nekimenve embereknek, csoportoknak, vannak lenyomva, tönkretéve, meghurcolva, ahogy kiadja.

265.1.2. De valahogy túl szépen passzol összefele, ahogy Orbán még két hete, szinte azonnal kontrázott, a saját nyelvükön a Kirk-merénylet után lendületet kapó, bosszút lihegő MAGA-radikálisoknak, hatalomfixált Trump-uralmistáknak, akik egy perc alatt túlléptek minden szólásszabadság, hagyományos amerikai értékek problematikán, váltottak paranoid-militánsba, kezdtek leszámolást követelni, tiltatni, listázni. Mekkora irónia az is (lófaszt irónia: agybaj), hogy az itthon minden számára kedvezőtlen kommunikációs fejleményt puccskísérletként, nemzetközi összeesküvésként tálaló orbánium mennyire kedveli a manifeszt puccsistákat, ha amerikaiak! Mert hát ezek a MAGA-radikál ideológusok, akik igazodási pontot jelentenek Orbánéknak, annak idején és azóta is nyíltan támogatják Trump hatalomátvételi kísérletét, sőt most is azt nyomják, hogy jobban kézbe kéne venni az eztmegazt, és odacsapni az akárhova.

Tehát hogy Orbán már két hete elkezdte magát és rendszerét is belehelyezni a „baloldali-liberális gyűlöletbeszéd meg akar ölni mindannyiunkat” narratívába (ahol a narratíva, ceterum censeo: hatalmi érdekből elkövetett gátlástalan kamuzás) , és mit tesz Isten? Alig két hét múlva máris van egy ügye, egész nemzetközi összeesküvése, amit hézagmentesen lehetett ebbe illeszteni. Igaz illik ez a szuverenitásvédelmi narratívázásba (narratíva, mint fent) meg az általános paranoid-militáns hatalmizmusba, és akkor már megint visszaérkeztünk valahová, ahonnét jobb lett volna el sem indulni.

265.1.3. A Semjén-ügyre indított Orbán-offenzíva annyira próbál rímelni az amerikai jobboldali hisztériára, mintha csak kifelé, Trumpnak játszana, mintha onnan várna valamit (engedélyt? megerősítést?). Vagy lehet, hogy azért is rímelnek ennyire a dolgok, mert – ne felejtsük el! – ezt a kombattáns kommunikációs és manipulációs technikát jelentős részben amerikaiaktól tanulták, Budapest és Mar-a-Lago között ott lebeg valahol Arthur J. Finkelstein szelleme, az ő szelleme fölött meg Roy Cohné, Trump első mentoráé (aki az ötvenes években Joseph McCarthy – hopp, egy éppen újraaktualizálódó név! – szárnysegédje, a Rosenberg-per ügyésze volt), a gátlástalan hazudozás és a kíméletlen harcmodor gurumogulprófétájáé.

265.1.4. Summa summárum (és horribile dictu):

• Kétségtelen tény, hogy ha és amennyiben Semjén Zsolt képes gátat vetni a varázstalanodási folyamatnak, és határozott közpolitikai programmal igyekszik megszólítani a bizonytalanokat, a kis- és közepes településeken élő fiatal nyugdíjasokat, valamint a körúton kívüli fogatlan, kiábrándult fideszeseket, abban az esetben nem elképzelhetetlen egy esetleges meglepetés sem.
• Mindenkit megillet az álmatlanság védelme, és alapelvünk, hogy hallgatassék el a másik féleszű is.
• Az, hogy ki a pedofil, áprilisban, a szavazófülkék magányában dől el.
• Sok idő van még, akármi is lehet, és annak az ellenkezője is.
• Az urna gömbölyű.

Na jó, váltsunk témát. Vagy nem tudom.

265.2. Önkaser és diadalmenet

265.2.0. „Ne erről beszéljünk! A Soros-tervről beszéljünk!” (Németh Szilárd, 2018 táján az ATV-ben)

265.2.1. Tulajdonképpen fényeznem kéne még magunkat. (Ennek a hírlevélnek végülis feladata.) És most szükséges is volna, meg persze jogos is. Mert ahogy ezt a Szőlő utcai botrányt hónapokon át vitte Bábel Vili (pár hónapos igazolás, akit egyébként 16 éves korában egy éjszakai negyvenes lekésése után a Hadikban, a Bartókon megpróbáltam lebeszélni arról, hogy újságíró legyen, de nem sikerült) és az őt támogató szerkesztők, más munkatársak, az tényleg tankönyvi volt, és aztán végül rárobbant ez az őrület, amit a lehető leghiggadtabban kezelt a szerkesztőség.

Az igazi újság, a hírlap úgy működik. Hogy ez a sztori már valamennyire ráépülhetett az előző nagy ügyre, a kegyelemi botrányra, a kegyelemi ügy meg azokra a zaklatásos, bántalmazásos történetekre, amelyeket Urfi Péter (elsősorban, de persze mások is) dolgozott föl éveken át, szívós munkával. Az újság így működik jól: egyik sztori épül a másikra, hízik az olvasói bázis, nő az érdeklődés, jönnek az információk, az informátorok, az újabb ügyek.

Ennél szebben semmi nem tudná illusztrálni azt, miért is fontos a független hírlapírás.

265.3. Van még egy bélásod?

265.3.1. Lett volna itten más téma megint, mi több, simán fontosabb, az életünkre nagyobb hatást gyakorló, például az Amerikai Egyesült Júeszéj gazdasági csúcselitjének minden elképzelhető mértéknél nagyobb összegre elkövetett végtelenrendbeli pilótajátékozása az ironikusan „mesterséges intelligenciának” nevezett, dollárbilliókért és kontinensnyi energia fölhasználásával zagyvaságokat és síkhülye szövegeket előállító technológia fedősztorija alatt, amiből előbb-utóbb, gyorsan, de biztosan, 1929-es méretű, sőt, ha az összegszerűségekből próbálunk extrapolálni, 1929-et sokszorsan meghaladó dőlés lesz. Zakó, szopóroller, beszarás,

És ehhez még ott van a Maga-szaki, a narancssárga veszedelem, aki vidáman tömi zsebeit, ikonikus láthatósági hajszerkezetét lobogtatva mccarthysta hevülettel tisztogatna, és éppen egy Orbán-magnitúdót közelítő sajtómegszálllási műveletben van a milliárdos kriptosuskosok, átláthatatlan és követhetetlen bizniszelgetések közepette, miközben az államadósságot viszi szépen az egekbe, a 37 és fél billió dollárra (37 500 000 000 000) most tesz rá még hármat 2030-ig, aztán majd lesz, ami lesz, hol érdekli az őt már? A kvázi-demokratikusan (kvázi-szabad választásokkal) működő országokban gyakorlatilag lehetetlenné vált a felelős költségvetései politika: a lakosság nem visel el semmilyen megszorítást, a politika pedig csak a következő választásokig hajlandó kalkulálni, és nincs is más szempontja, csak a választási győzelem. Professzinalizálódott, mondhatnánk, ha nem lenne ez, úgy ahogy van: katasztrófa. Mondjuk mi ennek is a legkatasztrofálisabb változatát kaptuk ki, és Orbán mostmár Medgyessy 2002-es, közel évtizedes gazdasági toporgásba kerülő felelőtlenségét is bátran túlszárnyalhatja.

De akár ha csak fölsorlásszerűen végig akarnánk venni a területeket, amelyeken az élhető világ a teljes széthullás tüneteit mutatja, itt ülhetnénk reggelig. (Jó, így is itt ülünk, persze.)

265.4. Megyesi Guszti beragyogja Kapu Tibor beragyogását

265.4.1. Azt azért eléggé tutira lehetett venni, miután ártunk és ormányunk annyit tüsténkedett az újabb emberes magyar űrprogram érdekében, hogy Kapu „II. Farkasberci” Tibor valahol Orbán Viktor mellett landol majd a megfelelő pillanatban, és nem is kellett csalódnunk, meg is érkezett a kampány kellős közepébe, rögtön Kötcsére. „Kapu Tibor és Cserényi Gyula beragyogták a kötcsei pikniket” – írta az Origo, az orbánista seggnyalás, a lejáratókampányok és a falatnyi bikiniben pózoló formás cicik szaklapja.

Meglepetésfaktor tehát semmi. Másfél évtized után már csak-csak kiismert információs autokratúránk általában semmit se nem tesz úgy, hogy abban ne a saját kommuniko-píár-propagandahasznát lesse, de amiben aztán meglátja a ziccert, abba nem sajnálja a pénzt, szerintem már nem túlzás a magyar GDP egész százalékaiban mérni, ami itt folyamatosan kormánykommunikációra van eltapsolva ilyen meg olyan álca megett vagy előtt éppen, még a nem vagy alig álcázott tételek is elérik az ezermilliárdot éves szinten, és 81-82 000 milliárdnál idén sem lesz sokkal nagyobb a GDP.

265.4.2. Kötcse ide vagy oda, Farkas Berci reaktiválása, egy-két bátortalan szerepeltetés zebrák, hatvanpusztázások, magánrepülések árnyékában: a Kapu-projekt nem nagyon látszik visszahozni az árát. Hát nem 1980 van egyrészt, valahogy Tibor sem egy Berci, na, meg aztán a komenisták idején nagyobb dolog is volt még ez az űrrepülés, arról nem beszélve (semmiről nem beszélve), hogy a médiákumok akkori technológiai színvonalán még kézben tartható volt minden, ha a párt aszonta, hogy Sandokan van a tévében, akkor azt nézte mindenki, és kuss, ha meg azt mondta, hogy Farkas Berci, akkor azt.

Egyébként még akörül is lehetne okoskodni, hogy a komenizmus azért többé-kevésbé következetes volt ideológiailag a maga modernizációs diktatúraságában, akármekkora shitshow volt valójában a szovjet rendszer, az atomos–űrhajós futuristáskodáshoz, utópistáskodáshoz ragaszkodott körömszakadtáig (tréfa!), végülis az egész alapideológia ilyen utópisztikus (vagy másfelől: disztópikus) izé volt, ha úgy vesszük.

Az orbánizmus viszont furcsa kevercs, időként, ahogy információs autokráciák szokták, szeret nagyon a jövőbe mutatni, óriási ötleteket bedobni, fényes jövendőket jövendölni, nagy terveket szőni, szemfényt veszteni, parasztot vakítani, de aztán másik oldalról meg ugye főispán uram avat Wass Albert-mellszobrot a vármegyeházán, karikásustorral csettenget a Pozsonyi csata-emléknapra igyekvő főszolgabíró, ha nem éppen a Kurultájon barantázik tárogatószóra. Tehát ebbe a katyvaszrendszerbe kevésbé szervesen tud beleépülni a neo-farkasbercizmus.

265.4.3. Egyébként csak dupla zárójel közt jegyezem meg, hogy nekem, mint ilyen űrdolgokért alapból bolonduló, csillagászatos gyerekkönyveken cseperedett tizenegy évesnek mi maradt meg leginkább az eredeti farkasbercizésből? Az ultipartik (nagyapámék, tízfilléres alapon, szobát betöltő Fecske-füst*, láda kőbányai, minőségét megőrzi nyolc napig) ökörködése: kontra!–rekontra!–szubkontra!–mordkontra!–Fedák Sári!–Farkas Berci!–Kubászov!, az Interkozmosz-logó, és egy képriport az Ifjúsági Magazinban, ami az akkor népszerűségük csúcsán lévő „Fekete Bárányok”, a Hobo Blúz Blend, a P. Mobil és a Beatrice kispályás focizásáról tudósít, és a klasszikus Rice (Feró, Miklóska, Lugosi, Donászy) tornagyatyában, baboskendőben és sárga Farkas Berci-pólóban feszít a kézilabdakapu előtt.

265.4.4. De ezt az egészet is csak azért rángattam elő (hajánál fogva), mert még amikor volt ez a kötcsei kis kapuzás, kábé három hete, és elmerengtem a monitor előtt ezen a neofarkasbercisztikus erőfeszítésen, fölnyúltam a polcra és leemeltem Megyesi Gusztáv gyűjteményes riportkötetét, A rakodók mindenkit csókoltatnakot, mert az enber így kialakítja magának az íróasztala körül ezt a szövegkörnyezetet, a szó szerintit, az igazit, hogy mindig karnyújtásnyi távolságon belül legyenek bizonyos könyvek, Bada Dada Új Mostja, Zabos Géza: Horgászoknak a Tiszáról, John Lukacs: Demokrácia és populizmus, Hrabal Táncórák, Capriccio, Váncsák, Esterházyk, Garaczik, Obermayer Ernő fűszerpaprika-áruismerete (1938), Najmányi, Baudrillard, Politkovszkaja, Acemoglu, Molnár–Bittera, József A., Petőfi, Sziveri, megannyi Parti Nagy, Szabó Dezső, Mikszáth (A demokraták), na szóval, hogy amikre bármikor szükség lehet, és szükség is van, különböző halmazokban, depóniákban, földön, polcon, asztalon, és ez a sárga Megyesi-riportgyűjtemény is itt van mindig szemmagasságban, és eszembe jutott, hogy van egy Farkas Berci-riport benne, illetve, hogy írt egyet a Guszti (Gusztit mindenki Gusztizta, ami nekem sehogy sem állt a számra, de a Gusztáv meg a rajzfilm miatt tűnt mindig furcsának; cseheknél meg ugye Husák miatt kellett Oscarra átkeresztelni a rajzfilmet) Berci földet érése apropóján, persze arról szól a riport, hogy készül a riport, nem Farkas Berciről, nem az űrutazásról, hanem a sajtóról meg az országról, az őrületről, amiben éltünk. (És – szpojler! – élünk.)

265.4.5. Hogy Megyesi a magyar sajtó világháború utáni időszakának egyik, vagy lehet, hogy egyik nélküli legnagyobb alakja, abban egész biztos vagyok. Annyira gyönyörűen, finoman írt. Úgy válik szépirodalommá a szöveg, hogy semmi irodalmi gesztus nincs benne, nem törekszik az irodalom felé, csak a minősége, a rajzolat finomsága (és a „befogadói élmény”) teszi irodalommá. A korai, még manírtalan Moldovát és Hrabal prózáját idézi leginkább nekem. Mindegy, nem dicsérem tovább, olvassák el, többet ér. És vonják le belőle a megfelelő következtetéseket, fogalmazzák meg saját szavaikkal, írják le egy A5-ös írólapra: mennyivel térnek el mai közéleti viszonyaink a Megyesi által ábrázolt korszakétól? Hogyan jellemeznék az Origo fent linkelt cikke és Megyesi riportja közötti különbséget? Hol a faszomban élünk? A legjobb pályamunkák beküldői között Semjén Zsolt Egyenes úton című kötetét sorsoljuk ki.

Már emlegettem a három héttel ezelőtti Borízűben, de weben hirtelen nem találtam, ezért nem linkeltem az adáshoz, azóta egy hallgató elküldte, az ÉS újraközölte az eredetileg 1983-ban megjelent riportot (bár Farkas Bertalan űrutazása 1980-ban volt!) 2010-ben, Megyesi hatvanadik születésnapja alkalmából. (Itt, az újraközölt verzióban egy szó a cím, az 1986-os kötetben még kettő: Földre szállás.)

Guszti 2016-ban, 66 évesen halt meg.

***

*Egy Fecske-képet keresgetve vetődtem el erre az oldalra. Már az igazi, egyenetlen, girbe-gurba gépelt szöveget imitáló font is lenyűgözött, és aztán elkezdtem klikkelgetni: fantasztikusan mély és szakértő, érdekes dohányipar és -terméktörténeti oldal! KINCS! A Symphonia – szívtam a pirosat egész gimnáziumban, katonaságig, egy őrtoronyban váltottam Sophira – története teljesen meghatott.

265.5. És, kérem szépen: HIRDETÉS a hírlevélben! (X)

A Magyar Turisztikai Program Alapítvány (MTPA) október 2-án rendezi meg az idei év második Rendezvény ReStart Konferenciáját, amely a hazai rendezvény- és eseményipar egyik legfontosabb szakmai eseménye. A rendezvény immár bevezetője a frissen elnyert európai uniós támogatásnak is, a rendezvényszekotort 1.292 milliárd forint vissza nem térítendő forrással segítő DIMOP Plusz pályázatból épülő ReDiTu-nak is.

A sikeres tavaszi rendezvényt követően idén először szerveznek őszi ReStartot is, így a jövőben évente kétszer vitatja meg a szakma a legaktuálisabb trendeket, tanulmányokat, valamint építi tovább a szakmai kapcsolatokat. A helyszín ezúttal is az Akvárium Klub lesz. A Rendezvény ReStart keretében az érdeklődők izgalmas előadásokkal, workshopokkal találkozhatnak, és a szektor meghatározó szereplőit is megismerhetik.

Olyan nevek osztják meg tudásukat, mint Gerendai Károly, Kőrössy Zoltán, Nagy Gábor, Halász Rita vagy Csetri Orsolya. Szó lesz a rendezvények fenntarthatóságáról, külön panelbeszélgetés foglalkozik a papírmentességgel, és bemutatják a MaReSz októberben megjelenő Fenntartható rendezvényszervezési útmutatóját is.

2025-ben természetesen a digitalizáció sem maradhat ki: a konferencia programjának jelentős része ehhez a témához kapcsolódik. Az online marketingrendszerek mellett fókuszba kerülnek a látogatói adatok és feldolgozásuk, a big data és a felhőtechnológiák lehetőségei. Külön figyelmet kap a mesterséges intelligencia, amelynek szerepe egyre nő a rendezvényszervezésben – a bevált gyakorlatoktól kezdve az adminisztratív feladatokat könnyítő megoldásokig. Az egész napos programot egy kötetlen állófogadás zárja, ahol a résztvevők tovább építhetik kapcsolataikat.

Idén második alkalommal kap helyet a konferencián a karrier expó is, amely segíti a fiatal rendezvényszervező hallgatókat gyakorlati helyet találni. Az MTPA a nyitott cégeket egy rapid randi keretében kapcsolja össze a fiatalokkal a Rakéta Program részeként. Újdonságként most élőben is bemutatják a ReStageGroup kutatásának eredményeit, amely a hazai előadó-művészeti iparág fenntarthatósági gyakorlatát vizsgálta a működés, a produkció és a kommunikáció metszetében.

Az MTPA szakmai munkáját nemcsak a konferencia erősíti meg, hanem a szervezet előtt több új lehetőség is megnyílt.

A Magyar Turisztikai Program Alapítvány a DIMOP PLUSZ-1.2.2-24 felhívás keretében, DIMOP Plusz 1.2.2-24-2025-00009 kódszámú projekt megvalósításával hozza létre a Rendezvényipari Digitális Tudásközpontot (ReDiTu). A támogatásból megvalósuló fejlesztés célja a rendezvényturizmusban működő vállalkozások digitális felkészültségének növelése, versenyképességük erősítése és a szektor átfogó digitális átalakítása.

A projekt a Széchenyi Terv Plusz program keretében valósul meg, és 2028 első negyedévéig három kompetencia központ (Budapest, Kapolcs, Debrecen) és egy 11 modulból álló online platform jön létre, amely tanácsadási, képzési és tudásmegosztási szolgáltatásokat biztosít. A fejlesztést a Magyar Turisztikai Program Alapítvány valósítja meg, szorosan illeszkedve alaptevékenységéhez, támogatva a rendezvényszervező vállalkozásokat a digitális eszközök bevezetésében, a fenntarthatósági és ESG követelmények teljesítésében. A projektről bővebb információt a www.mtpa.hu oldalon olvashatnak.

Október 2-án tehát irány az Akvárium Klub: a rendezvényszektor egyik legfontosabb szakmai eseménye várja az érdeklődőket. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, amely a https://rendezvenyrestart.hu/ oldalon érhető el.