Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 38. szám, 2025. szeptember 19.
VÁNCSA ISTVÁN
Lázár János az elmúlt hetek MÁV-botrányai után most végre a magyar vasúti közlekedés letagadhatatlan diadalairól adhatott számot. Először is büszkén közölhette a nyilvánossággal, hogy „végre a helyére kerülhetnek a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Zrt.-ben a tulajdoni arányok és így a cég vezetése is”. Nyájas olvasónk most nyilván akként vélekedik, hogy a béka segge alatt kuksoló magyar vasúti közlekedés erről az egyetlen és valójában csak igen keveseket érdeklő sikerről számolhat be, ám ne legyünk telhetetlenek, ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli, de lám, mégis megkapja. Bizonyság erre az a körülmény, hogy az általunk oly nagyon megszeretett, de immár szétesőben lévő vasúti szerelvények helyett hamarosan szép, korszerű, kényelmes motorvonatokon utazhatunk.
Olyanokon, amelyeket más, szerencsésebb országok vasútjai már leselejteztek, most pedig nemigen tudják, mit kezdjenek velük, de lám, Árpád hős népe ószeresi minőségében is segítő kezet nyújt nekik és minden problémát megold.
Ez nem puszta ígérgetés, ugyanis a korszerű motorvonatok beszerzése már sínen van, s ennek köszönhetően a magyar vasút harminc-negyven évet fiatalodik, ezt maga Lázár adta hírül a Facebookon. Beszámolója szerint a kormány akként határozott, hogy fel kell kutatni olyan vasúti flottákat, amelyek megvásárlásával a magyar vasúti közlekedés korszerűbbé, megbízhatóbbá és kényelmesebbé tehető. Nagyjaink ezután akként döntöttek, hogy ezekből az Európában már bizonyított, tehát a hazai utazóközönség igényszintjét messze meghaladó szerelvényekből csakugyan vásárolnak, természetesen azt követően, hogy a beszerzésükre szánt összeg megfelelő hányadát előzőleg szakszerűen ellopják.
Sajnos azonban ez önmagában még nem elég az üdvösséghez, Lázár ugyanis izgága hivatalnok, s mint ilyen, az alája rendelt vállalatokat és intézményeket furtonfurt molesztálja. Pályakarbantartásról, tartalék alkatrészekről, vágányzárakról, munkaerő-utánpótlásról és más effélékről hablatyol, az erre vonatkozó igénylistái a neten is olvashatók. Nyilván nem azért, hogy nyájas olvasónk szerezze be az ehhez szükséges tartalék alkatrészeket, valamint alakítsa ki és vezesse be az ellenőrzéshez, karbantartáshoz szükséges vágányzárak rendszerét, ez mind roppant dicséretes volna, de nem követelmény, vagy legalábbis nem olyan, ami nyájas olvasóinkra vagy méltatlan személyünkre vonatkozik.
E tárgyban még hosszan fecseghetnénk, ám annak semmi értelme nem lenne, a lényeg ugyanis elég tömören megfogalmazható. Abban áll, hogy a MÁV a feladatait immár csak korlátozottan képes ellátni. Azért csak úgy, mert a megfelelő működéshez elengedhetetlenül szükséges munkaerő, továbbá gép-, eszköz- és alkatrészállomány nem áll rendelkezésre, legalábbis a csillagok mostani állása szerint.
Két héttel ezelőtt azonban újabb és jóval lelkesítőbb hírek ejtették ámulatba a nagyérdeműt, ezek a hírek arról szóltak, hogy a magyar vasútnál új korszak veszi kezdetét. Ez állt a főcímekben. Ha viszont a nyájas olvasó az alcímet, sőt esetleg a szöveg vastag betűkkel szedett első bekezdését is elolvasta, akkor árnyaltabbá vált a kép. A lead első mondatában még az állt, hogy „több évtizedet fiatalodik a magyar vasút”, a másodikban viszont már az, hogy „a teljes magyar vasúti flotta utaskapacitásának 10 százaléka újul meg”, ez pedig nem ugyanaz. Az elsőben még arról van szó, hogy a nyugdíj előtt álló revütáncosnőket negyven évvel fiatalabbakra cserélik, a másodikban pedig arról, hogy négy kiöregedett táncosnő nyugdíjba vonult. Jó hír ez is, az is, de a csábértékük nem ugyanaz.
Közelíthetjük a problémát másik irányból is. Lázár tavaly ősszel még akként nyilatkozott, hogy – idézem – „szarból kell várat építenem, a magyar állam nem vesz új vonatokat 2026 előtt”. Most viszont ott tartunk, hogy a svájci Stadler használt, de jó állapotú, modern szerelvényei már a nyugati határainknál toporognak. A beszerzendő új MÁV-vonatokat illetően Lázár elmondta, hogy száz használt, de még legalább huszonöt évig használható motorvonatot vásárolunk. Akkor arról szóltak a hírek, hogy német, osztrák vagy svájci vonatok felé kacsingatunk, most leginkább Stadler vonatokat emlegetnek. Azaz fiatal és nálunk is jól ismert járművekről volna szó, a svájciak ugyanis a Stadler motorvonatoknak éppen azoktól a típusaitól válnának meg jövőre, amelyek közül Magyarországon jó néhány már húsz éve rendszeresen közlekedik. Százhuszonkét FLIRT és negyven KISS nyüzsög a hazai pályán, ráadásul a végső összeszerelésüket a szolnoki Stadler-gyárban végezték, tehát nagy tapasztalat halmozódott fel velük kapcsolatban. Lázár János arra nem tért ki, hogy pontosan mely vonatokat vásárolná meg a magyar állam, nyilván azért nem, mert még ő se tudja.
A magát beavatottnak képzelő személy arról ismerszik meg, hogy ily problémákkal találkozván sandán vigyorog.