444.hu, 2025. szeptember 19.
UJ PÉTER
264.0.1.
(AMD zenekar: Bonbázás)
264.1. A rendszerváltásremények reális közelítése végeselemmódszerrel
264.1.0. Mottóvicc a nyócvanas évekből:
Párbeszéd a transzszibériai expresszen:
– Miért álltunk meg?
– Mozdonyt cserélünk!
– Miért?
– Vodkáért!
264.1.1. Nem fogok újdonsággal szolgálni.
Nem az én dolgom. (Vannak erre szakembereink.)
Ámdeviszont. Érezvén érezve az olvasói nyomást, elvárást, wishful wishinget arra, hogy… hát…, mire is? Végső soron: a drukkolásra. Hogy lelkesítsünk, hogy űzzük-hajtsuk a kis csapatot, zengjen-zúgjon a lelátó a nagy rangadón. Hisz most – gondolja az Orbán-keptikus olvasó, aki, minthogy olvasónk, mi több, lelkes támogatónk, előfizetőnk, eképpen tehát érző, érdeklődő, figyelő, alkalmasint gondolkodó enber – végre esélyesek vagyunk!
Így, többes szám első személyben gondolja, nem minden alap nélkül, egy kulup alá (ad notam: Enyim kulup! – Pólika Pál* ) seperve (képzavar, millenialos származású hallgatóink kedviért) az Orbán-keptikusok, Orbán-megelégelők, Orbán-kiábrándultak lehető legszélesebb táborát.
És akkor mit kell látnia itten, ebben a hírlevélben főleg?
Hát ezt. Amit nem magyaráznák túl. Tetszenek tudni jól, hogy mit tetszenek szokni látni ebben a hírlevélben.
Ebből, mármint a fenti szempontból, mindenféle, minimum csalódást keltő dolgot, kiábrándító és -dultságokat, lelombozást, kijózanítóskodást, akár defetistának tűnhető hátrábbazagarakkalt.
Szüksége-e van neki erre? – kérdheti joggal a reményre (megint: joggal, okkal) vágyó olvasó. Pláne ezér’ a havi nem tudom hány ezerér’?
Hát nyilvánhogy nincsen. Még schőn.
Ő abban akarna hinni, megint mondom, helyesen ill. helyeselhetően, hogy egyszer még (rövidesen, megint) otthonosabban érezheti magát saját hazájában, hogy remélhet nyugodt gyarapodást, vagy minimumprogramként olyan hatalmi berendezkedést, amelyben legalább nem fenyegetik, támadják, bullyingolják őtet vagy az ő közösségét, a neki kedves intézményeket, értékeket, kulturális hagyományokat folyton.
264.1.2. Ámdeviszont a túloldalon (már az internet túloldalán) meg ott van az ojságíró, messzire ne menjünk, jómagam, aki meg, értvén ugyan az olvasó spirituális és mentális (szorult) helyzetét, igényeit, mégis úgy gondolja, hogy ő leginkább ojságíró, és volnának az ő szakmájának szabályai, legfőképpen például az, hogy az ojságíró nem drukkol, nem csírlídel, nem jelentkezik szolgálatra a hatalmi küzdelem valamely vezérénél, még akkor sem, ha erre egyébként kifejezett közönségigény volna akár.
Ezek az ún. szakmai szabályok nem amolyan önmagukért való izék, vagy Istentől elrendelt valamicsodák, hanem szerintem, elég könnyű belátni, nagyon is fűződne ahhoz érdek, köz- vagy horribile dictu társadalmi-, hogy az újságíró ne drukkoljon, ellenben a valóság minél teljesebb és minél józanabb (na jó, a lehetőségekhez képest) megismerésére törekedjen, és azt adja át a közönségnek, ezáltal tudnillik jobb eséllyel kapunk reális képet helyzetünkről, és az mindenkinek jobb. Egyébként még a hatalmi küzdelem szereplőinek is, bár ők ezt sosem lesznek hajlandók belátni.
Tehát, konkrét esetemben ne számítson arra az olvasó – persze, nyilván nem számít, hiszen olvas –, hogy tartani próbálom benne a lelket, és meggyőződésem ellenére ringatom őt abban a hitében, hogy 2026 tavaszán majd sima győzelemmel (pláne: két- vagy nem tudom én hány harmaddal) le méltóztat váltódni az Orbán-rendszer, és helyén végre tejjel-mézzel folyó liberális demokrácia meg egyéb cukrászati termék vagy micsoda kerül.
264.1.3. És egyébként az egyik nagy kérdés a micsoda. Tudnillik, ha rendszert kell váltani (és ugye kellene), akkor hát meg kéne tudni mondani, hogy mire. Vodkára. (Fogpiszkálóra, ha el nem baszom.)
Ha valami csoda folytán megtudnánk a választ, tehát lenne fogalmunk arról, hogy mire, még akkor is ugyanúgy ott lenne ez a mindenre elszánt, hihetetlen erőforrásokat összeharácsolt, saját maga fenntartásán kívül semmi máshoz sem értő, semmi másra nem használható, semmi mással nem is törődő, viszont rendkívül ravasz, alattomos, minden hájjal megkent hatalom, amely eddig már minimum két választáson (szerintem egyébként inkább négyen) simán falnak vezette az országot, és vezeti azóta is, nap mint nap, most már egyre többek számára nyilvánvalóan, szóval ez még ott lenne, nagyon, és kéne valahogy kezdeni vele valamit. Csto gyelaty?
No meg még azzal, hogy az úgynevezett liberális demokrácia, vagy mindegy is, nevezzük akárhogy a kifinomult érdekegyeztetési mechanizmusokat működtető, hatalommegosztáson alapuló, a politkai párbeszédbe a társadalom viszonylag széles köreit bevonni próbáló, még szélesebb köreit viszont egyszerűen élni hagyó, a gazdasági gyarapodás esélyeit sokak számára biztosító etc. rendszer nem csupán szabad (és fair! – na, ettől is hol vagyunk!) választásból áll, hanem olyan intézményrendszerből, olyan társadalmi struktúrából, amiknek ma Magyarországon már nyomai is alig maradtak.
Szóval ez, mármint a rendszerváltás vagy micsoda, szerintem egy választással nem lesz elintézhető. Ezt bírtam leszűrni mindabból, amit megfigyeltem, elolvastam, meghallgattam. Tizenöt, húsz, harmincöt év alatt. Lehet, persze, hogy rosszul ítélek. De erre jutottam, mást tehát nem mondhatok.
264.1.4. És akkor azt nem is érintettük, hogy a Magyar Péter nevű említett reménybeli rendszerváltóban mennyi hajlam lehet mire, pláne, mennyi képesség, valamint, hogy a külső körülmények, az Amerikai Egyesült USA elorbánosodása, az EU rohamos orbanizálódása hogyan hatnak a hazai autokratizációs folyamatra.
Nincs kétségem, hogy ezek a nemzetközi kulminálgatók, ezek a figurák, a rendszerkezdeményeik, az orbanizátorok, az orbanitúrák (tkp: hatalomtechnikai eljárások) nem lesznek képesek kiegyensúlyozott, gyarapodó társadalmakat szervezni, ezekkel a módszerekkel csak a palát lehet verni (a paláver végett) és a paláver közben sajátzsebeket tömni. Mi már tudjuk, megtanultuk a saját bőrünkön. A többieknek ez a tapasztalat (aka. fekete leves) még hátra van.
***
* Itt, mármint Pólika Pálnál kis híján megint diréleltem magamat, szokásos módon, de az utolsó pillanatban visszahőköltem a dirélelődéstől, és nem kezdtem el minden idők legjobb magyar ifjúsági filmjén – a Le a cipővel! című Csukás-tévéjátékon, amelyből ugye az idézetet előrántottam számomra is váratlanul, majd hatvan percet molyoltam a megfelelő filmrészlet előkeresésével, de sajna legális forrást nem sikerült találni hirtelen, úgyhogy nem linkelek – merengeni, hanem majd legközelebb vagy valamikor. Egy Le a cipővel!-különszám, mondjuk?!
Gazsi bácsi lótetű! – dehumanizáló verbális agresszió Csukás István művészetében, haladó kurzus. (Istenem, ha kicsit merengek még, komplett párbeszédek jönnek elő belőle. fejből: svédacél, hallgassátok a pöngését! Háh-há-há-háború lesz… a követ minden követ követ)
264.2. A kenszölkálcsör kíméletlen megsemmisítése és egy kishíján-népirtás
264.2.1. Múlt pénteken, alig néhány órával Charlie Kirk MAGA-aktivista meggyilkolása után a DC Comics amerikai képregénykiadó és szórakoztatóipari holding (a Warner Bros. Discovery leányvállalata) közölte, hogy azonnali hatállyal törli (cancelolja) kínálatából a Red Hood képregénysorozatot, miután a szerző, Gretchen Felker-Martin gúnyos megjegyzéseket fűzött a Kirk-merénylethez. Az egyik kommentjében reményét fejezte ki, hogy a golyónak nem esett baja, egy másikban simán “nazi bitchezte” az áldozatot.
Felker-Martin egyébként transznemű, Kirk pedig eléggé határozott ellenzője volt mindenféle transzjogoknak. (És akkor még a lehető legfinomabban fogalmaztunk.) Semmi mást nem tudok Frelker-Martinról, csak azt, ami a cancellálásról szóló CNN-hírben megjelent, elég is nekem ennyi, ezekből az infókból, mármint rettenetesen szellemeskedő kommentjeiből, és pláne abból, hogy ilyen idióta képregények szerzője, el tudom őt helyezni.
264.2.2. Viszont, azt azért nem árt észrevenni, milyen sikeresen vette föl a harcot a csodálatos trumpista jobbwoke-izmus a szörnyű, balos woke-izmus legeslegrettenetesebb, az amerikai szabadságeszményt leginkább fenyegető gyakorlata, az úgynevezett kenszöl kálcsör ellen.
Felker-Martin ugyanis lehet (sőt, valószínű), hogy egy kibírhatatlan, arrogáns, politikai és egyéb véleményét mindenfelé agresszíven hangoztató alak, de az, hogy speciel Charlie Kirk halálára tesz ízléstelen megjegyzéseket, semmivel sem teszi kevésbé alkalmassá idióta képregények szerzésére, mint amennyire alkalmas volt rá korábban. Sőt, piaci alapon sem valószínű, hogy káros lenne politikai gusztustalankodása, közönsége, az idióta képregényeket fogyasztó hülyegyerekek ugyanúgy vásárolnák műremekeit.
264.2.3. Péntek óta pedig már túl vagyunk több száz (de lehet, több ezer) Kirk halálán ízléstelenkedő demokrata/balos/antitrumpista polgár kirugdosásán, médiacégektől, bankoktól, IT-vállalatoktól, mindenhonnan, legutóbb Jimmy Kimmelt, a későestitóksó-piac egyik nagykutyáját már azért vágta ki a munkaadója, a Disney, mert az elnök és az alelnök Kirk-reakciójára tett megjegyzéseket. (Nem mellesleg közben a médiahatóság vezetője Kimmel miatt vizsgálattal, és a sugárzási engedély visszavonásával fenyegette meg a céget.)
Persze, kim nekem Kimmel? Senkim.
De ez így azért, hagyjuk meg, nagyon jól néz ki.
264.2.4. És még az is kisebb fajta bravúr, hogy Orbán szinte Trumpék előtt kezdte meg a Kirk-gyilkosság politikai szipolyozását, még JD Vance-nek is remegett a keze, amikor ő már odabaszta a huszáros Twitter-posztot a baloldali erőszak példátlan globális elharapózásáról, majd a bekapcsolódó párttársak (2nd tier Orbán-labubuk) belföldi fogyasztásra szánt interpretációiból az erre hajlamosak gyorsan eljuthattak odáig, hogy Ruszin-Szendi Romulusz fegyverrel az oldalán (a Honvédség volt vezérkari főnöke, egy katona fegyverrel – belegondolni is szörnyű!) már fideszesekre kezdett volna vadászni, de a miniszterelnök éber Facebook-posztja nyomán azonnal föllépő rendőrség megakadályozta a fejben már 90 százalékos készültségű tömeggyilkosságot.
264.2.5. Az esetből mindenesetre kiviláglik, hogy a rendfenntartó szervek Magyarországon kifogástalanul látják el feladataikat – szemben például a társadalmi káoszba süllyedő Svédországgal – , hiszen egy jól működő demokrácia alapja, hogy a rendőrség azonnal, mérlegelés nélkül hajtsa végre a miniszterelnök Facebook-falán közölt utasításokat, pláne, ha az ellenzéki politikusokra vonatkozik. Ezt még a világ legdemokratikusabbnak mondható vezetője, legkebelebb barátunk, a rendvédelmi területen igen gazdag és mély tapasztalatokkal valamint rendkívüli eredményekkel rendelkező Vlagyimir Putyin sem csinálta volna frappánsabban.