Most, hogy egy amerikai egyetemi rendezvényen lelőtték Charlie Kirköt, a gyilkosság eddig ismert körülményein túl a magyar olvasó a hazai sajtóból elsősorban azt tudhatja meg róla, hogy ismert konzervatív aktivista, influenszer, Donald Trump támogatója, jobboldali és konzervatív nézeteket képviselő személyiség volt. Hozzáteszik még, hogy jelentős befolyással bírt a fiatalok körében, különösen az egyetemi közösségekben.

Ám ami már nem fér bele a világot kuruc–labanc vagy fekete-fehér dichotómiában ábrázolni kívánó hazai sajtó szellemiségébe, az éppen az, hogy Charlie Kirk, aki családról, genderről, szexualitásról vallott nézetei tekintetében valóban konzervatívnak számított, ugyanakkor a leghatározottabb kritikusa volt az antiszemita BDS-mozgalomnak, egyértelmű elutasítója Izrael démonizálásának, a zsidóellenesség bármely új formájának és megnyilatkozásának. Nyíltan és következetesen kiállt Izrael önvédelemhez való joga mellett, határozottan szembefordult a terrorral, és a Hamászt, valamint a radikális iszlám ideológiákat egyaránt könyörtelenül bírálta.

Ezek a hangsúlyok, amelyek árnyalják a képet és egy sokkal összetettebb portrét rajzolnak ki, az egysíkúvá szűkített és butított gondolkodás számára már felfoghatatlanok. Így a magyar sajtó fekete-fehér képei szükségszerűen – s talán nem is véletlenül – homályban hagyják a hazai olvasó előtt azt, ami Charlie Kirk örökségének egyik legfontosabb, s a jelenkor összefüggéseiben egyik legaktuálisabb vonulata: hogy hívő keresztényként a zsidóellenesség minden alakjával szemben kíméletlen és bátor szembenállást tanúsított.

Nem volna végre ideje, hogy a világot ne leegyszerűsítő ellentétpárokban, hanem annak valódi, árnyalt gazdagságában lássuk és láttassuk?