Adózni egy jobb hazának

Lehullt a lepel, utolsó utáni szög a koporsóba, végleg lelepleződött az ellenzék: meg akarják változtatni az adózást! Hajmeresztő gondolat ez, mivel már rég elfelejtettük, miről szól a választás. Pont arról, hogy különböző politikák közül válogatunk ízlésünk szerint. Az egyik ajánlat az, ami most van: egy kulcs mindenkinek, amivel lehet verni a pocakot szinte szilajul; plusz hozzá a szó szerint világrekorder áfa, az ötvenféle különadó – és az infláció. Valahogy nem fér el egy söralátéten mégse.

Nem magától értetődik, hogy ez a létező világok legjobbika. Ha az volna, akkor nem kéne nemzeti konzultációt indítani egy kétes hitelességű papírlap alapján, mert mindenki szépen leszavazna arra a tündérmeseországra, amit a kormányunk megépített.

Hogy mennyi adót kell begyűjteni, az nagyjából adott. Körülbelül ugyanez az ország fog működni egy kormányváltás után is, ahhoz elő kell teremteni azt a 42 ezermilliárdot, amiből most megy. Lehet faragni a propagandán, egyházakon, egyéb fölösleges bohóckodásokon, de kábé ezt kell beszedni. Semmi oka sincs egy új kormánynak drasztikusan megemelni az adókat, viszont lehet oka átrendezni. És nem ördögtől való gondolat, hogy a minimálbérnek ne ugyanakkora hányada legyen a közteher, mint az ötmilliós fizetésnek.

Erről muszáj lesz vitázni, amikor már nincs porondon a mindenbe beleböfögő hülyegyerek, a Fidesz. Legelőször is észrevenni, hogy amit ők hirdetnek és védelmeznek, az tokkal-vonóval hazugság. Csináltak egy alacsony adókulcsot, hogy legyen mivel dicsekedni, és megtalálták a módszereket, hogy mégiscsak elszedjék a pénzt.

Az egyik trükk a szektorális különadó: a keményen dolgozó kisember szidja csak a bankot, az internetszolgáltatót meg a Spart, köpje le a benzinkutast, hüledezzen a kirakatok előtt; és ilyenkor lehetőleg súgja a fülébe egy fidesznyik, hogy „indokolatlan áremelések”. Ez mind állami bevétel lesz, de nem az adóbevallásban jelentkezik, így nyilván Brüsszel az oka.

A másik módszer az infláció. A mostanra az őrületig hajtott adómentességek, hitelprogramok, adó-visszatérítések nemcsak gerjesztik az inflációt, de általa bőven kárpótolják az államot: beszedi áfában, amit elengedett. Mindez nyilván csak addig működhet, amíg nincs euró – és pontosan ezért nincs euró Magyarországon, hogy ezt az országos szemfényvesztést a forinton le lehessen verni. Bokros Lajos mondta elnézően Horn Gyulának: nincs az a béremelés, amit én ne tudnék elinflálni.

Igen: az infláció nem véletlen szerencsétlenség, hanem tudatos terv. Rá lehet fogni a háborúra, szankciókra, Brüsszelre meg a Sparra – hiszen a választók tömege úgysem találkozik a többi ország adataival, és nem teszi fel a kérdést, hogy Lengyelország meg Ausztria miért úszta meg.

Hazugságok és szemfényvesztések bozótja az egész adópolitika. Pont úgy, ahogy a szocializmusban a teljes foglalkoztatás. Vagy bármely rothadó, önmagát túlélt rendszerben az egyik zsebből a másikba pakolt szar.

Van viszont az adópolitikának egy alapvető pillére, amit csak egy jól menedzselt kormányváltás építhet újjá. Ez a közbizalom. Ugyanis nem mindegy, mennyire szeret adózni az ember. Hogy mit lát épülni az adójából.

És a Fidesz jól érzi, hogy az ő ispánvilágukért senki se fizetne szívesen többet. A haszonélvezői eleve paraziták; ők nem beleadnak a közösbe, hanem lopnak belőle. A többieket viszont annyira nem mozgatja meg, hogy a hatvanpusztai lekvárkonyha csillárjára dobják össze a pénzt. Ezért az országért, amit ők iderondítottak, tényleg nem lehet nyíltan többet kérni.

De hát nem muszáj így csinálni. Sőt kifejezetten unortodox az a főúri pompa, amit ezek össze­loptak maguknak, példátlan egész Európában. Ennek módszeres felderítése és felszámolása nemcsak arra lesz jó, hogy örökre kiüsse a Fideszt a versenyből, hanem arra is, hogy megmutassa, mihez kellett eddig a hazugságok bozótja, mit kellett eltakarni, és mi mindenre telik egyetlen potrohos gengszter ellátmányából.

A világ legboldogabb országa ma Finnország. A személyi jövedelemadó felső kulcsa 44 százalék. A második helyezett Dánia, ahol 52 százalék. Ezek mesés jövedelmekre vonatkoznak, a finnek és a dánok pedig vidáman befizetik őket, mert cserébe a gyerekükre rámosolyog a tanár és az ápolónő, a vonat meg a busz jön, amikor kell neki, a miniszterelnök pedig a szerény házikójába megy haza, és nem lopott össze magának a várhegy mellé egy uradalmat. Ha ilyet tenne, azonmód megbuktatnák, tömlöcbe vetnék, és választanának egy másik vezetőt, aki nem ekkora balkáni türhő.

Mi pedig hamarosan levelet kapunk a kormányunktól. Rágalmakkal, mocskos hazugságokkal teli levelet. Bűzleni fog a majrétól, a börtönszagtól. És a pofátlanságtól, hogy ezt is kifizettetik velünk. Orbán Viktor a saját szájával mondta el: ez a pártkampány része, mozgósítás, szavazatszerzés. Húszmilliárd körül lesz az ára, nyilván ebből is lopnak, hiszen Fidesz.

Egyetlen válasz van erre: most ezért adózunk. Ilyen silány csalásokra költik, amit befizetünk. Összegyűrjük, kidobjuk, és várjuk, hogy adózhassunk egy jobb hazának.