Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 33. szám, 2025. augusztus 15.
KOVÁCS ZOLTÁN
Donald Trump a hét elején a Fehér Házban közölte, hogy a péntekre tervezett amerikai–orosz csúcstalálkozó előtt kikérte Orbán Viktor véleményét a háborúról. A magyar miniszterelnöktől – akit nagyon okos embernek tart – azt kérdezte, Ukrajna képes-e legyőzni Oroszországot. „Ő abban a régióban él – magyarázta az amerikai elnök –, mindkét országot jól ismeri. (…) Úgy nézett rám, mintha valami butaságot kérdeztem volna. Azt mondta, Oroszország egy erős ország, amely háborúkban szerezte a területeit és mindenét. Háborúzik, mert ebben igazán jó. Orbán hozzátette, Kína a kereskedelemben, Oroszország pedig a háborúban tud győzni. Ez egy nagyon érdekes meglátás volt” – mondta Trump.
Az Egyesült Államok elnökét meglepte, hogy Kína kereskedik, Oroszország pedig háborúzik. Erről az amerikai szolgálatok feltehetőleg most hallanak először, vagyis Trump úgy találkozott volna Putyinnal, hogy erről a körülményről fogalma sincs.
Már persze ha túltesszük magunkat azon az aggályon, hogy létezik-e egyáltalán ennyire történelmietlen kérdés: Ukrajna legyőzheti-e Oroszországot? És ha létezik, az megfogalmazódhat-e ilyen formában épp az Egyesült Államok elnökének fejében? Bizonyosan meglepi őt, hogy Oroszország ereje és hadereje sokszorosa az ukránnak. De az ember úgy gondolná, nem ez a kérdés, hanem az, miként lehet megállítani az orosz terjeszkedést. Trumpnak, ahogy látni, túl sok ötlete nincsen. Korábban raportra hívta az ukrán elnököt, és a fél kabinetjével a háta mögött ország-világ előtt megszégyenítette. Most olyan javaslatot körvonalazott, amelyik már azelőtt terítéken volt; hasonlatos ahhoz, amilyet például a Monarchia küldött 1914-ben Szerbiának: elfogadhatatlan. Ukrajna adjon át területeket az oroszoknak. Gondolom, közvetlen azután, hogy Trump annektálja Kanadát, a Panama-csatornát és Grönlandot. A világ megőrült, és kormányunk masíroz vele együtt.
Amúgy Trump jót kérdezett, amikor Orbánt kérdezte, ő már vagy két éve kifejtette, hogy Ukrajna nem tudja legyőzni Oroszországot, sőt külföldi újságíróknak rendezett háttérbeszélgetésen szó szerint a következőket mondta: „Oroszország célja, hogy Ukrajnát egy kormányozhatatlan ronccsá tegye, hogy a Nyugat ne tarthasson rá igényt. Ez már sikerült is nekik, Ukrajna most olyan, mint Afganisztán, egy senkiföldje.” Azon túlmenően, hogy ez nem igaz, példátlanul lekezelő is egy olyan országgal szemben, amelyik a bántó kijelentés után két évvel is élet-halál harcot vív az agresszorral. Ennyit az érzelmi és morális vonatkozásokról. Ha a kijelentést reálpolitikusi megállapításként értékeljük, már az első mondatokkal baj van, miszerint „Oroszország célja, hogy Ukrajnát egy kormányozhatatlan ronccsá tegye. (…) Ez már sikerült is nekik.”
Nem sikerült nekik. Ukrajnának azokon a területein folyik harc, amiket Oroszország annektált ugyan, de a helyzet nem rendezett. A hátországban ukrán közigazgatás van. Putyin, Orbán állításával ellentétben, nagy áldozatokhoz képest keveset tudott elérni, hacsak azt nem, hogy a NATO új tagokkal bővül, Oroszország gazdasági elszigeteltsége fokozódik. Szomorú, de Orbán úgy gondolta, az ukrán ellenállás legföljebb néhány hétig tart, majd jön a kijivi Lukasenka, vele egy bábkormány, és a háborút az ukránok elvesztették. Így gondolta Orbán, a nagy stratéga, de ez a háború így már biztosan nem ér véget.
Ráadásul az egész orosz–ukrán háború a magyar választási kampány része lett. Orbán úgy maradt ki a konfliktusból, hogy lelkesen beszállt. Nem tudom, lesznek-e még Magyarországon normális viszonyok, de ezzel az ész nélküli ukránellenességgel külön el kell majd számolni: mi köze van Zelenszkijnek Magyar Péterhez? Azon kívül, hogy mindketten atlantista nézeteket követnének, míg Orbán épp ellenkezőleg. Már ideje volt élesíteni azt a szerencsétlen magyar kártyát, tessék: Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója szerint csak Orbán Viktor képes olyan stabil és elfogadott vezetést biztosítani, amely garantálja Magyarország békéjét, biztonságát és fejlődését a jövő kihívásaival szemben.
A rendszerváltás utáni első ilyen szónok Csurka István volt. Egyszerre volt komikus és dermesztő. Aztán jött Boross Péter, aki az 1994-es választások előestéjén egy közepes szerénységű mondatban adott prognózist: „Nincs is – képzettségben, magyar elkötelezettségben, anyaföldhöz való ragaszkodásban, világképben, stílusban – kinek átadni a kormányt.” Aztán néhány nappal később majdnem kiestek a parlamentből.