K2

Három hónappal ezelőtt, amikor Donald Trump bejelentette, hogy a továbbiakban nem támogatja Ukrajna honvédő háborúját, és már azokat a fegyvereket se szállítja le, amelyekre a Biden-kormányzat ígéretet tett, sőt semmilyen támogatást nem nyújt, Orbán és Szijjártó külügyminiszter egymást harsogták túl, mondván: így viselkedik, aki a béke pártján áll.

Három hónappal később – vagyis most – Donald Trump bejelentette, hogy miután a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott újabb telefonbeszélgetése eredmény nélkül zárult, bosszúból ismét fegyvereket küld Ukrajnának. A nyilatkozatban Trump csak védelmi fegyvereket ígért, de a demokrata után a republikánus adminisztráció is támadófegyvereket küldhet Ukrajnának. Szijjártó tizenkét órán belül az okokat is elmagyarázta nekünk: a hibás Brüsszel. „Ha az európai politikusok és az ukrán politikusok nem gáncsolták volna folyamatosan ezen béketörekvéseket, akkor azok akár már mostanra is sikert érhettek volna el.”

Két napról meg Trump tárgyalási tehetségéről momentán nem esett már szó, mint ahogy arról a telefonbeszélgetésről sem, amelyben Donald Trump állítólag megkérdezte Volodimir Zelenszkijt, hogy meg tudná-e támadni Moszkvát és Szentpétervárt, ha az Egyesült Államok biztosítaná a szükséges fegyvereket – az egész világot bejáró sajtóértesülést Trump később tagadta. A beszélgetést ismerő forrásokra hivatkozva a Financial Times és a The Wa­shing­ton Post is arról számolt be, hogy Trump győzködte Zelenszkijt, mérjen csapást mélyen Oroszország területén, fokozva a nyomást Putyin orosz elnökön. Az amerikai elnök azt akarja, hogy „érezzék a fájdalmat” az oroszok is, a Kreml pedig ezzel békére kényszerüljön.

Lapzártáig ezt az információt a magyar kormány nem kommentálta, viszont a magyar külügyminiszter sietve és váratlanul köszönetet mondott az amerikai elnöknek: „Mindannyian bízunk, és köszönjük Donald Trumpnak az eddigi erőfeszítéseit, s reménykedünk benne, hogy a következő hetekben az erőfeszítései be fognak jönni.” Nem szeretem a rezsimek összehasonlítását, mert mindegyik jelentősen különbözik a másiktól, de ez a fékezhetetlen nyálzás mégiscsak rokonítja a kádári világot az orbánival.

Bárhogy is, újabban előáll az a helyzet, hogy bármit mond az amerikai elnök, az a magyar kormányzati források szerint a béke szempontjából csakis előremutathat: ha leállítja a fegyverszállításokat ugyanúgy, mint ha Ukrajna megtámadná Moszkvát. Esetleg Szentpétervárt.

Amikor Trump belengette, hogy Európa védelmi rendszerét megerősítendő a NATO-tagállamoknak tíz éven belül a bruttó hazai termékük (GDP) legalább öt százalékára kell megnövelniük a védelmi kiadásaikat, Orbán hevesen tiltakozott: „Magyarország a 2 százalékkal is vért izzadott, de kipréselte magából. Ha a két százalékot fel kell emelni, az tüdőn lövi a magyar gazdaságot.” Ezt tavaly év végén mondta a magyar miniszterelnök, azóta annyit változott a helyzet, hogy ez már nem Trump belengetett ötlete, hanem néhány napja elfogadott NATO-kötelezettségvállalás: tíz év alatt öt százalék. Hogy kommentálja ezt Szijjártó Hágában: fontosnak tartja, hogy Donald Trump amerikai elnök javaslatának megfelelően döntöttek a védelmi kiadások növeléséről, a jelenlegi vállalás jelentős gazdaságfejlesztési lehetőséget tartogat hazánk számára.

Most akkor tüdőn lövés vagy „jelentős lehetőség”, mert a kettő véletlenül sem ugyanaz, az egyikbe általában belehalnak.

Orbán a választási ciklusok szerint négy évre gondolkodik előre, és ennek alárendelten kreáltat embereivel ideológiai tákolmányokat. Amit Orbán ma aktuálisan művel, az nem több mint politikai kalandorkodás. Érték nélküli, érdekalapú helyezkedés, amit erős eufemizmussal konnektivitásnak nevez, ebbe az egyébként valóban létező eszmerendszerbe igyekszik belerángatni mindent, ami neki kedvező. A konnektivitás azonban nem jelent értéknélküliséget, még akkor sem, ha Orbán ezt a kérdést nagyvonalúan átlépi. Igaz, ezzel a taktikával – mi mindenkivel korrektek és partnerek vagyunk – a végtelenségig eljátszadozhatott volna, ha Oroszország egy hét alatt lerendezi az Ukrajna elleni háborút, és bábkormányt hoz létre. De nem ez történt, és ezzel Ukrajna ugyan hosszan elhúzódó, de biztos válságba sodorta az egész Orbán-rendszert. Orbán alapproblémája, hogy ebben a háborúban az agresszor oldalára állt, és ez védhetetlen. Ezt még saját híveinek is nehezen tudja megmagyarázni, ráadásul olyan malőr is nehezíti a helyzetét, mint politikai igazgatójának máig nem tisztázott nyilatkozata, miszerint ’56-ban nem kellett volna ellenállni a megszállóknak. Mert akkor a muhi síkon sem, Mohácsnál sem, sőt, jobb lett volna, ha Világosig el sem jutunk, már a Pilvaxból hazamentek volna a legények.

Most azonban még sötétebb fellegek közelítenek.

Donald Trump a Fehér Házban azt mondta, csalódott Putyin elnökben, mert azt hitte, hogy alkut kötöttek, és mégsem fejezte be Ukrajna támadását. Ezért döntött úgy, hogy más megközelítést alkalmaz az orosz elnökkel szemben. A sajtó előtt méltatta az amerikai haderőt, amely a közelmúltban az iráni nukleáris program ellen hajtott végre támadást, és úgy fogalmazott, hogy „a legjobb fegyvereket gyártjuk a világon. Olyan üzletet kötöttünk, amelynek keretében mi, amerikaiak fegyvereket küldünk nekik.”

Látható, hogy a külpolitika sem úgy alakul, ahogy a magyar kormány szeretné. Ami a belpolitikát illeti, ott teljes a szétesés. Az egykor fölpumpált baráti és családi kör mintha nem hallgatna a kormányzat felől jövő hangokra: elég volt az esztelen urizálásból és féktelen gazdagodásból. Már túlságosan föltűnő. Senki nem figyel erre, nincs már fék. Mindennap vesznek valamit, ingatlant, luxuskocsit, ami jön. Nem tudnak már leállni.

Dobray György K című filmjében beszél egy nő az akkori Rákóczi térről. Olvasott egy könyvet a prostituáltakról, és úgy gondolta, kipróbálja. Jól keresett, és mindig úgy gondolta, már csak egy napot megy le a térre. Aztán úgy, hogy egy évig csinálja, vesz egy lakást, és befejezi. Megvette, és ugyanúgy folytatta. Később már a lánya is járt, és járt már a fél család. Prostitúció ez is, az is, de azok a nők legalább a saját bőrüket vitték a vásárra. Ismert simliseink viszont emelt fővel járnak.