Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 28. szám, 2025. július 11.
VÁNCSA ISTVÁN
Kakas is úr a maga szemétdombján, szoktuk volt gondolni az utóbbi évtizedek belpolitikájának legdominánsabb szereplőjéről, napjainkban viszont ilyesmit már nemigen gondolunk. Tovább megyek, Kakas urat a nyilvánosság leírta, de oly rapid módon, hogy az még mifelénk is ritkaság. Volt, nincs, fene bánja, volt, nincs, vigye kánya, így megy ez manapság, miközben a leírt személy még a hivatalában pöffeszkedik, és a legkevésbé se érti, mi van.
Az van, hogy mennek a lózungok, a kezünk viszont belelóg a bilibe, nemcsak a mienk, hanem az övé is, a különbség csupán annyi, hogy ő ezt még csak észre se veszi. Közben a kormány több mint ezerötszázmilliárd forintot herdált el a mindenki által jól láthatóan befuccsolt akkumulátorbiznisz támogatására, csak a Samsung gödi gyárához kapcsolódó víz- és közműfejlesztésre harmincnégy és fél milliárd forintot különítettek el állami megrendelésként, ennek nyilvánvaló módon az utolsó fillére is kidobott pénz.
Tovább megyek, hovatovább olybá tetszik, hogy minden egyes forint, amit kormányzatunknak sikerült megkaparintania, késedelem nélkül kidobott pénzzé lényegül át, vagyis az utolsó fillérig lenyelődik úgy, ahogy van. Mármint abban az optimális esetben, amikor a közpénz nagyjaink kezébe kerülvén elveszíti közpénzjellegét és haladéktalanul magánvagyonná alakul át, úgy szerencsés esetben kevesebb kárt okoz.
A rosszabbik az, amikor Kakas úr a közpénzt eredeti rendeltetésének megfelelően hasznosítani iparkodik, evvel ugyanis olyan károkat okoz, amelyeknek a kijavítgatása évtizedeket vesz igénybe, és még úgy se nagyon sikerül. Itt van például a Liberty Steel Central Europe Kft. (lánykori nevén Sztálin Vasmű), amelynek a megmentésére a magyar állam már eddig is több mint nyolcvanmilliárd (!) forintot áldozott, minden bizonnyal teljes tudatában annak a ténynek, hogy ennek a nyolcvanmilliárd forintnak minden egyes fillérje a kukába megy. Evvel párhuzamosan a kollektív szerződéseket megszüntették, a munkavállalói jogok jelentősen meggyengültek, és mintegy tizenkétmilliárd forint elmaradt bér halmozódott fel.
Csak hát ez az egyszerű állampolgárt, aki csupán élni szeretné a maga életét, nem igazán zaklatja föl.
A közlekedés folyamatosan megnyilvánuló totális csődje viszont igen.
Fél évszázaddal ezelőtt még azt hittük, a huszonegyedik század második negyedében olyasféle problémáink lesznek, hogy vajon lekéssük-e a Marsra induló menetrendszerű űrhajót, vagy nem késsük le, ma már megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy ez a probléma elő se állt. „A nap sztárja a RETRÓ MENTESÍTŐBUSZ, amelyet Tapolcáról Balatonfüredre indított ma a MÁV a közel másfél órát késő 19797-es Kék Hullám helyett” – ahogy ezt a Magyar Közlekedési Klub közleményében olvashatjuk. Az állami vasúttársaságnak egy Ikarus 256-os buszt sikerült előkotornia a sufniból, ez a jármű már csakugyan a retró kategóriába tartozik, ugyanaz az avítt illata van, amely a falusi kocsmák előtt üldögélő öreg parasztembereket szokta körüllengeni.
Szerencsénkre számlálhatatlanul sok egyéb olyan probléma se állt elő, amelyet a tudomány, a technika és a gazdasági élet szédítően gyors fejlődése generálhatott volna, rapid módon formálva át mindennapi életünk alapjait, és rendkívüli mértékben megterhelve az idősebb generációk alkalmazkodóképességét, már ha van nekik ilyenjük egyáltalán.
Nálunk ez a probléma ismeretlen, az akáclombos magyar falvakban az öregek éppúgy üldögélnek a kocsma előtt, ahogy az húsz, negyven vagy hatvan éve szokásban volt, a falvak nagy része ma is olyan, mint fél évszázaddal ezelőtt, csak akkor lehetett a kocsmában dohányozni, most meg nem lehet. Ki kell ülni az épület előtt e célra elhelyezett és kissé kényelmetlen padra, de hát ennél nagyobb baj ne legyen. Újságot olvasni is lehet azon a padon, néha olvasnak is, természetesen csakis a Nemzeti Sportot, azon néha kissé összevesznek, de aztán valaki bemegy és kihoz néhány fröccsöt, az élet pedig a maga csöndes békességében folyik tovább.
Sporthíreken kívül mást senki se olvas, soha egyetlen árva betűt sem, mért is tenné. Mészáros Lőrinc autópálya-kezelője nyolcmilliárdért adott munkát Mészáros Lőrinc cégének, olvashatnák egyebek között, ha az ilyesfajta hírek még érdekelnének széles e hazában bárkit is, de hát Mária országát többé-kevésbé épelméjű népek lakják, ergo a magyar napisajtó visszajutott abba a szép emlékű aranykorba, amely leginkább az ötvenes évekkel mutat némi rokonságot, feltéve, ha az olvasónak arról a korszakról maradtak szórványos emlékfoszlányai.
Viszont el ne felejtsük, hogy korunk bizonyos tekintetben mégiscsak komplexebb valamicskét.
Lássuk csak: az Opus Global tulajdonában lévő Mészáros és Mészáros Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Zrt. nettó bő nyolcmilliárd forint összegben kötött szerződést az M3-as és M30-as autópályák bizonyos szakaszainak szintre hozási feladataira – közölte a tőzsdei cég a közleményében.
Az útfelújítást március közepén indította el a Magyar Koncessziós Infrastruktúra Fejlesztő Zrt., amely 2022-ben harmincöt évre megnyerte a legtöbb magyarországi gyorsforgalmi út működtetésére szóló koncessziós pályázatot. A vállalat Mészáros Lőrinc és a NER-elitet jachtoztató Szíjj László tulajdonában áll.
Az Opus Global közleménye tehát leplezni próbálja ugyan, valójában viszont arról van szó, hogy Mészáros Lőrinc nyolcmilliárdért adott munkát önmagának. Csak az érdekesség kedvéért: a cégadatok szerint a Mészáros és Mészáros Zrt. árbevétele 2023-ban 119 milliárd forint volt 32,3 milliárdos adózott nyereség mellett, vagyis a tulajdonosoknak van mit a tejbe aprítaniuk.
Komoly üzletemberek, megfontoltak, előrelátók, megérdemlik.
Aprócska idill a felfordulások közepette: az Alfahír írja, hogy Szigetszentmiklóson bedőlt devizahitelest, bizonyos Annamária nénit lakoltattak ki az utcára. Az idős asszonyon megpróbált segíteni a Jobbik országgyűlési képviselője és a város polgármestere is, az új tulajdonos és a végrehajtó azonban hajthatatlannak bizonyult. Végül a polgármester gyors intézkedésének volt köszönhető, hogy Annamária néni mégsem került az utcára.
Tutyimutyibb polgármester és képviselő mellett az idős hölgy ma éjjel is a csillagokkal takarózna. Előrehaladott korából fakadóan ez nem igazán volna jó neki.