444.hu, 2025. július 11.
UJ PÉTER
254.0.1. „Az elmúlt években egyre inkább körvonalazódott bennem az elképzelés…”
Orbán Ráhel
254.1. Mit adtak nekünk a brüsszeliek?
254.1.1. A gátlástalan hablatyolás Leonardója, Mozartja, Einsteinje, Maradonája, Csimborasszója és Csomolungmája (all in one), megannyi kanyarban előzés, káprázatos év, hosszú kifutópályás repülőrajt (pedig repülőrajtolni nem a repülők szoktak, hanem a pályakerékpárosok, akikkel egyébként a magyarság – és ezt megint a hablatykirálytól tudjuk – valami különleges kapcsolatban volna, ezért nekik pedig velodromot köll építeni, vagy hippodromot vagy micsodát – és ezt olvassák nyugodtan Szenes Ernő és Kabos Gyula hangján –, és, ugye, nem hosszú kifutópályát) után egy új Audi-modell bemutatójában látta meg az legújabb lehengerlő és/vagy világraszóló magyar siker előjelét, miközben egyébként a magyarországi (meg úgy általában: az európai, sőt amerikai) autógyárak kivétel nélkül építgetik le kapacitásaikat, az akkugyárötlet meg akkora pofáraesés egyelőre, amekkorára még a voluntarista gazdaságpolitika legradikálisabb kritikusai sem számítottak.
Most egyébként, a fent emlegetett, annyira sikeres, szinte varázsszóként működő metaforák után éppen magasabb sebességfokozatba kapcsolna, amiből talán azt a következtetést lehetne levonni, hogy a sofőrünk vagy picsarészeg vagy most vezet életében először, mert ugye egyhelyben állunk, évek óta, és álló helyzetben magasabb fokozatba kapcsolni minimum fölösleges.
254.1.2. De hablatykirály nem is volna igazi hablatykirály, ha nem ragadta volna meg eztet az alkaromat is világgazdaságpolitikai elemzésnek álcázott kampányidiotizmusának odahőbörgésére. És persze, gazdasági és világpolitikai ügyekben közepesen tájékozott polgárok teli szájjal röhögik ki/szarják le ezeket a valósággal felületi érintkezésbe is csak ritkán kerülő kampánycsujogatókat, de a célcsoport, a magszavazó, mint látjuk, készséggel hajlandó elhinni, már kognitív disszionanciatíve (nem lehet annyira hülye, hogy beszopom másfél évtizede ezt a sült baromságot), hogy a rohadt Brüsszel miatt szenved az európai autóipar, és nem amiatt, mert derék konnektivitási partnerünk, a mindig kiszámítható, korrekt és jóságos Kínai Népköztársaság gyakorlatilag hazavágta a mi modellünket, tehát aki az autópiacon versenyezni akar, az úgy tudna leginkább, ha kínai bért fizetne a munkásainak, tehát mondjuk a felét, harmadát kellene mostantól kapniuk a gazdasági zseni Győrben (vagy akárhol) robotoló szavazóinak. És oké, hogy a híveknek illetve a hívőknek szól, nekik kell elhinniük, hogy a brüsszeli diktatúra miatt nem megy itten semmi, de azért az autóiparral kapcsolatban derenghetne, hogy hát a zöldfasizmus, szankciós inflációk meg kamumiegyebek mellett kaptunk azért még valamit Brüsszeltől az elmúlt húsz évben: például az autóipart, mint olyat, egyáltalán. Mert az, ha még tetszenek emlékezni, azért jött: mert EU lettünk, mert Brüsszel.
254.2. Pályaszántás (nagy munkabírással)
254.2.1. Mondtam már, nem lesz új, és még mondani is fogom, sokszor: nem nagyon gondolom hasznosnak, ha túlzottan komolyan vesszük a mindenféle Tisza-vezetős közvéleménykutatásokat. És nem azért, mert manipulálna az akárki, hanem azért, mert évek óta látható a trend, hogy egyre kevésbé tudják bemérni a valódi választói szándékokat, a kormányoldalon felhalmozott kommunikációs arzenál pedig olyan hatalmas, a mozgósítás olyan gyors, célzott és hatékony tud lenni, hogy akár néhány órával választás előtt is fordítható az eredmény.
Nem beszélve arról, hogy mennyire ellenhogyishívják ez a reménybeli sikeres Orbán-rendszer-leváltás szempontjából, mármint, ha sokan beleringatják magukat abba a hitbe, hogy valamikor jövő tavasszal egy (két) könnyed Tisza-iksszel megoldható a feladat. Egy másfél évtizede bennünk terpeszkedő, mindenhová beásott, mindenünket átjárt, mindenkit megmérgezett rendszertől megszabadulni akkora meló, hogy igazi forradalmi elszánás, áldozatkészség és, hát, akármilyen szarul is hangzik ez, mégis valamiféle, többé-kevésbé közösnek nevezhető vízió, cél kellene hozzá, és ez a bágyadt, új személyi kultusz, ami az Orbán-ellentábort most meghatározza, elég kevésnek tűnik.
254.2.2. De kis bevezető dísz klémer után térjünk a tárgyra. Tehát, hogy mit mutathatnak a Fidesz saját mérései, az a nagyon kérdés, egyrészt mert nekik több pénzük van kutatni mindenkinél, pontosabb adatbázisaik vannak mindenkinél, és nagyobb vesztenivalójuk is van mindenkinél, tehát ha mást nem is, a politikai munkának ezt a részét halálosan komolyan veszik. De azt ugyebár, hogy ők valójában mit mérnek, nem belső-orbánista földi halandó sosem tudhatja meg, manipulálatlan információ a rendszert nem hagyhatja el. Tehát, mint mindig, most is közvetett módon, mindenféle jelekből következtethetünk.
254.2.3. És a jelek azt mutatják, hogy nem állhatnak jól. Amit leginkább abból láthatunk, hogy maga a rendszergazda, az autokrata, az önkényúr vette kezébe az ügyeket, szántja föl a pályát, szerepel, beszél, szónokol, interjút ad, avat, sajtótájékoztatót tart, harcol, küzd, rakkol, melózik, minden időben, minden fronton. Gyilkos iramot diktál. Szinte naponta, sőt, bocsánat, akár napon belül is többször, alkalomról alkalomra cserélgeti a szerepeit, a maszkjait, a hangját, hol egyszerű vidéki fiú, megyekettes cserecsatár, hol világpolitikai tényező, hol gazdasági látnok, hol vérnősző antidemokrata zsebhitler, hol egy sztoikus bölccsé öregedett liberális világforradalmár, hol tájékozott értelmiségi, hol antiintellektuális sültparaszt. Néha már attól tart az ember, hogy egyszer belegabalyodik ebbe az őrült tempójú színészkedésbe, és rossz helyen rossz figurát hoz, átmegy valami kabarétréfába, de nem, bár néha lefagy, de bele nem zavarodik, ép ésszel föl nem foghatja az ember, hogy tud valaki ennyi manipulatív hazugságot összekombinálni.
254.3. Békebrekegés-szünet
254.3.1.Tranpelnökúr, minden idők legbéketeremtőbbike mégis küldi a Patriotokat Ukrajnába. Tele volt vele a világsajtó. És lám, ilyenkor valamiért mégsem rikolt fel a Kárpátok békekakasa, aki a gyilkos háború aljas szándékú meghosszabbítását látja egyébként minden Ukrajnának juttatott európai segélyben, sőt direkt koporsóba sorozott magyar fiatalokat vizualizál a brüsszeli vágóhídon, de ilyenkor mégsem rinyál, hogy itten, jézusatyaúristen, emberi élet kioltására alkalmas fegyverzetet juttatnak oda, azoknak, ahol mindenre elszánt bűnözők teszik Szenkirályi Alexandra csomagtartójába a sameszgyereket.
Ilyenkor nincsen háborúpártizás, más emberkedés. Bezárul béke-Mókamiki békemókatára. Ilyenkor reményteljes csönd van csupán, hiszen, mint tudjuk, Tranpelnökúrral biztonságosabb lesz a világ, és súrolás nélkül is eltávolítja a makacs szennyeződéseket.