Nemzeti együttműködés

A rendszerváltásra készülő ország legerősebb pártja nem volt jelen az eddigi legnagyobb kormányellenes tüntetésen. A leendő miniszterelnök nyaralt, utólag írásban tapsolt egy illedelmeset. A tüntetők többsége rá fog szavazni, egyesek hiányolták, mások megértették. Az állami propaganda egyszerre igyekszik összemosni őket Magyar Péterrel és leválasztani róla. A felvonulás eredeti céljairól a menetelők választott pártja soha nem fogalmazott meg sem programot, sem véleményt. Érdekes időket élünk, és ennek a folytatása sem lesz unalmas.

A Fidesz elintézte, hogy ez a tömeg – és akik nem vonultak, de egyetértenek – mindenképp le akarja váltani. Bárkire. Ahogy elintézte egy sor másik társadalmi csoportnál is, hogy a rájuk rontó hatalmat a lehető legrosszabb opcióként azonosítsák. A Fidesz elzavarása a közös ügyük, és joggal gondolják, hogy bármi jön, az rosszabb nem lehet. De a Pride körüli manőverezés azt is megmutatja, hogy Magyarországnak a kétpártrendszer szűk lesz.

Ezzel a két párttal legalábbis.

A Fidesz annyira gátlástalanul taposta el a szűk korlátain kívül eső világ képviselőit, hogy azok magától értetődően cuppantak bele az esélyes kihívó gravitációs erőterébe. Az európai átlag ígérete bőven jobb, mint ami most van. Még az európai jobboldal átlaga is. Jobb a szexuális kisebbségeknek, a vallásszabadságnak, a kultúrának, tudománynak és oktatásnak, a vállalkozásnak, a közlekedésnek – akármeddig sorolhatnánk. Egy sor területen pusztán a korrupció visszanyesése is áldás lenne. De amikor a tatárdúlás tüzeit eloltottuk, és az élet-halál harc véget ér, elő fognak jönni a tematikus viták. És ez így lesz jól.

Magyar Péter nem bíbelődik az adórendszerrel, mert minek gázoljon bele a százalékok mocsarába, ha ki is kerülheti. De volna mit töprengeni, és a beígért adókönnyítések még sürgetőbbé teszik ezt. Inkább előbb, mint utóbb, de újra kell gondolni, helyes-e a leggazdagabbakat támogatni a közösből. Ugyanezért lenne tennivaló a rezsivel, a lakástámogatásokkal, a brutálisan szegregáló oktatási rendszerrel és a technológiaváltások veszteseivel is. Már körül is rajzoltuk egy baloldali párt helyét.

A Tisza nem fog feleslegesen frontokat nyitni a melegjogok kiterjesztéséről, a könnyűdrogokról vagy a konkrét gömbbé hizlalt püspökök harácsolásáról sem – egyelőre. Számíthat mindenki szavazatára, akinek ezek fontosak, hiszen a Fidesz már megvalósította a lehető legortopédabb, legkártékonyabb megoldásokat. Rosszabb nem lesz. Így aztán a Tisza csak veszítene, ha most kezdené szétcsákányozni a keresztény ország élethazugságát vagy azt a falusi legendát, hogy a fű veszélyesebb, mint az alkoholizmus. De azok a százezrek, akik végigözönlöttek Budapesten, a szabadságért álltak ki, és ezek a kérdések a szabadság határairól szólnak. Abban most egyetértünk, hogy a gumicsizmába pállott neohorthysta ispánvilágból elég. De még nem tudjuk, milyen legyen az új szabadság. Szükségünk lesz egy liberális pártra. Ami nyilván Budapesten lesz a legerősebb; de téved, aki azt hiszi, hogy a városhatáron túl mindezek nem számítanak. Van már villany Budapesten kívül is.

Ez egy sokszínű ország, legendásan individualista néppel. Kert-Magyarország álma nem azért él mindannyiunkban, mert szeretjük a tücsökzenét és a levéltetűt. Azért, mert a kert, az be van kerítve, és az enyém. A Fidesz hosszú vakvágánya azzal kezdődött, amikor megpróbálta mindenkire rákényszeríteni a csökött elképzelését az új szovjetemberről, aki nem különbözik, és megkövezi azokat, akiknek lila a hajuk.

A ma mindent lefedő, mindenkit képviselő Tisza Pártnak fel kell készülnie a történelmi győzelem utáni szerénységre. A cél most egyértelmű, és málnaszörpként nyeleti a keserű pirulákat. De ha elérjük, akkor irreális elvárás, hogy egyetlen pártban dolgozzon tovább az egész szabad Magyarország. A történelemkönyvbe már bekerül azzal, ha kicsavarja a hatalmat a Fidesz kezéből. Ha ezután el is tudja engedni, akkor aranybetűkkel.

A virág beérik, magokat érlel, és azok a magok aztán pelyhes ernyőiken útra kelnek. És benépesítik a felperzselt, kiszárított, lerabolt földet. Aztán virágzik száz virág, és a réten mindenki talál magának neki tetszőt.

Ezt a pihepuha jövőképet nem ártana megrajzolni, amolyan társadalmi szerződés gyanánt, megnyugtatásképp. Magyarország felébredt, pezseg, forr és tüntet, és egész biztosan tudja, mit nem akar. Állampártot.

A népfrontban ott rejlik a megbékélés ígérete is. Ma a nagyvárosi liberális megérti, hogy választott pártja nem lobogtat szivárványos zászlót, mert tekintettel van a konzervatívabb hívekre. Azok pedig lenyelik, hogy a Tisza a Pride betiltásáért sem ágál, mert szükség van a libsikre is. Még nem ölelkeznek, talán nem is beszélgetnek, de tudnak egymásról és arról, hogy miben értenek egyet. Sosem fogja ugyanazt az életet élni a pesti leszbikus egyetemista és a falusi templomba csoszogó néni. De elviselik egymást, és megértik, hogy vannak közös ügyeik.

A Fidesz végül eléri, amit hirdetett. A nemzeti együttműködést.