Mint a szivárvány

Ezt véletlenül tettem a kosárba, mondja a nyugdíjas a pénztárnál, elrakja a lisztet, a cukrot meg a zsírt, az előre csomagolt felvágottat viszont színlelt undorral méregeti. Ilyet? Ő? Soha! – arckifejezése mintha ezt sugallaná, szeméből viszont frusztrációval elegy mohó vágy sugárzik, továbbá felismerése annak a szomorú ténynek, hogy ma megint zsíros kenyér lesz a vacsora. Ez van, noha ő megtesz mindent, ami honunkban, Európa legszegényebb országában megtehető, spórol, fogához veri a garast annak érdekében, hogy havi legalább egy alkalommal ízletes és egészséges, sőt mondhatni fényűző vacsorát, azaz sertéspárizsit fogyaszthasson, de lám, őneki ez se sikerül.

Ez van, ebbe kell beletörődnie.

Helyzete evvel együtt elfogadhatónak látszik, hiszen barátai, ismerősei és rokonai zömmel hasonló helyzetben vannak, sőt azt lehet mondani, hogy a magyar háztartások úgy általában rosszul élnek, sőt nagyon rosszul, mármint az európai háztartások átlagához viszonyítva. Indiához képest már nem annyira, ám könnyen lehetséges, hogy hamarosan ez is változni fog, már amennyiben Nirmala Sitharaman miniszter asszonynak hihetünk. Persze a pénzügyminiszterek hajlamosak arra, hogy összehordjanak hetet-havat, Nirmala Sitharaman viszont részint komoly embernek látszik, részint pedig nem a jövőben megvalósítandó strukturális reformokra hivatkozva ígérget, hanem olyanokra, amelyek már meg is valósultak, és a hatásuk állítólag már most is érezhető.

Valójában persze mi is érzünk valamit, ám annak most még nem mindenki örül igazán. Az Eurostat szerdán közzétette első becslését a magyar háztartások tényleges fogyasztásának 2024-es adatairól, ennek lényege abban áll, hogy 2023-ban még Bulgáriával együtt pironkodtunk a tyúklétra legalsó lépcsőfokán, immár azonban egyedül tölthetjük be ezt a pozíciót, bolgár barátaink ugyanis feljebb léptek. Az utolsó hely tehát mostantól a mienk, berendezhetjük a saját ízlésünk szerint, arról nem is szólva, hogy a jelenlegi konstellációban a legbiztonságosabb is, hiszen innét lezuhanni képtelenség, ugyanis nincs hová.

Kéz- és lábtörés kizárva, öregkorunk boldog & békés leend.

Megjegyzendő viszont, hogy a „jelenlegi inflációs helyzet” kifejezés semmi maradandót nem jelent, hiszen eleve átmeneti, kérészéletű, múlékony állapotokra vonatkozik, a „hogyan kellene letörni az inflá­ciót” kérdés pedig értelmetlen és abszurd. Az infláció olyan, mint a szivárvány, a hajnali harmat vagy a galambsírás, azaz testetlen, anyagtalan, hol van, hol nincs. Manapság inkább van, örülnünk nem muszáj neki, de most még nem is kötelező. Hogy a jövő mit hoz, azt firtatnunk nem érdemes, helyesebb, ha inkább kormányzó urunkat magasztaljuk, abból baj nem lehet.

Már csak azért se, mert lám, megvalósulóban kormányunk régi álma, az Adria Port néven ismert kikötő, amelynek legfőbb vagy talán egyedüli funkciója az lesz, hogy kormányzó urunk örüljön neki. Ennek érdekében az Adria Port, vagyis a cég már bő kétmilliárd forintnyi veszteséget halmozott fel, persze ha kormányzó urunk gyerekkori ábrándjainak megvalósulásáról van szó, akkor semmi nem lehet túl drága minekünk. A szánktól vonnánk meg a falatot azért, hogy kormányzó urunk a saját adriai kikötőjében pancsolhasson, ehhez képest pár milliárd ide vagy oda, ma már cseppet se számít. Kézzelfogható hasznunk persze nem lesz belőle, hozzáértők szerint ugyanis az exportáló magyar vállalatoknak megvannak a bejáratott, költséghatékony megoldásaik, ráadásul a kikötő túl kicsi lesz, a magyar államnak pedig a hasznosításhoz szükséges kompetenciái nincsenek meg.

Evvel együtt minden józan gondolkodású magyar ember képes azonnal belátni, hogy kormányzó urunk személyes varázsa, de még egy őt ábrázoló sajtófotó is minden problémát azonnal megold. A Rákosi-korban a népek még okosabbak voltak, mint manapság, ezért Rákosi-fotókat akasztottak mindenhová, a gyerekek rajongtak érte, és élvezettel simogatták a lapokban újra és újra megjelenő kopasz fejet, értelmi és érzelmi fejlődésük ennek megfelelően a lehető legpozitívabb módon alakult. Miniszterelnök urunk megjelenése, mint ezt föntebb már leszögeztem, ugyancsak lélekemelő, jellegét tekintve azonban másfajta képzeteket sugall. Hogy konkrétan miféléket, azt nem tisztünk elmondani, de haszna se volna igazán.

A jövendő generációk perspektíváit illetően a Szent János Kórház inkubátorának jelenlegi állapota szól a legvilágosabban. Nyílásán „Az inkubátor jelenleg üzemen kívül” felirat olvasható.

Tőle jobbra megfelelő méretűnek látszó fekete szemétkosár.