444.hu, 2025. május 23.
UJ PÉTER
247.0. Kösz és bocs
247.0.1. A múlt heti, szokásosnál személyesebbre vett, a sajtókinyírási törvénytervezet sokkja alatt íródott hírlevélre rengeteg válaszmail/reakció érkezett, nagyon szépek, szellemesek, együttérzők, harcosak, biztatók, mindenfélék, és ezúton kérek elnézést, hogy egyikre sem válaszoltam, elég esélytelen volt, még bőven a törvénysokkban, depresszióhullámokkal, gyomoridegben próbálkoztunk fölkészülni a közvetlen egzisztenciális fenyegetés elhárítására.
Az elhárítási fölkészüléssel legalább jól állunk, amennyire ezzel jólállni lehet, nagyon sok új előfizető csatlakozott hozzánk, sok támogatás is érkezett, és a törvénytervezet szövegéből ugye nyilvánvaló, hogy ez amolyan CEU-s típusú, semmilyen alkotmányos, pláne EU-s vagy bármilyen más jogelvvel össze nem egyeztethető, jogszabálynak álcázott merénylet, hogyha a komrányzati lejáratóhivatal úgy dönt, hogy rákerülsz a listára (márpedig hetek óta velünk hirdeti), akkor gyakorlatilag bármikor kinyírhat, annak a törvényszövegnek (értelmetlen blablának) megfelelni nem lehetséges, szóval mindezzel együtt valódi erőt és esélyt az adhat nekünk, ha sokan vagyunk, sok olvasó, sok előfizető, sok ember, aki fontosnak tart, akikkel fontosnak tartjuk egymást.
Ennek az lehet a szívatástörvényen és minden más további kormányzati maceráláson túlmutató hatása/eredménye/tanulsága, hogy az egyre agresszívebbé váló önkényuralmi rendszerrel szemben csak így lehet eredményesen föllépni. Együtt, összekapaszkodva. Ezt nem lehet megspórolni, nem lehet outsorce-olni Magyar Péternek, nem lehet majdmeglátni, nem lehet alámerülni, kibekkelni.
Aki védtelenül marad, azt eltapossák.
247.1. Mit akar Orbán az átláthatóságinak csúfolt sajtó- és civilirtó törvénnyel?
247.1.1. Senki nem gondolhatja komolyan, talán még Halász János sem, hogy bármi gond lenne a közélet átláthatóságával. Már a tervezet címe is hazug. Meg hát az egész szöveg… Már több napot töltöttünk vele, sajnos, szóval az egész minősítehetetlen, még a magyar nyelv meg az elemi logika szabályait sem követő, jogilag értelmezhetetlen blabla, zavaros, homályos, fenyegető szóhalom, szinte parodisztikusan értelmetlen, ostobaság értékű részekkel. Amikor olvastam, az jutott eszembe, hogy ez a magyar törvénykezés német megszállási emlékműve. (Tetszik, tudni, a Szabadság téri őrület.) Egyszerre giccs, gagyi, színvonaltalanság, őrület, nyilvánvaló hazugság, de mégis van benne valami avanatgard gesztus, dadaista provokáció, nyilvánvaló felforgatási szándék. Káoszkavarás. (Óh, csak összeáll az a Harcosok klubja-párhuzam!)
A társadalmi működés egyre több területét mindenféle korlátozás nélkül ellenőrző hatalom (a „szuverenitásvédelmi” törvény már hónapok óta lehetővé teszi bármely újságíró, szerkesztőség, közéleti szereplő titkos megfigyelését, mindenféle bírói engedély vagy akár alapos gyanú nélkül!) számára biztosan nincs semmi a magyar médiában vagy közéletben, ami „átláthatatlan” lenne. Ellenben a média és társadalom számára tökéletesen átláthatatlan a hatalom működése. Állandó rejtvény: hazugságok, csalások, megtévesztések útvesztője. De legfőképpen az az átláthatatlan, hogyan keletkezett a hatalom sokezermilliárdos gazdasági háttérbirodalma, néhány vezetőjének vagy akár másod-, harmadvonalbeli mamelukjának magánvagyona: kastélya, Porschéja, zebrája, jachtja, kétmilliós tornadressze, miegyebe. Rogán Antal zseniális feltaláló, aláírom, de ennyi pénz ennyi embernek talán már abból sem jöhetett ki.
247.1.2. Akkor kezdjük előről: miért esett neki Orbán a független sajtó maradékának egy ilyen ordenáré, törvénynek alig álcázott jogi kőbaltával?
Azt senki sem gondolhatja, hogy 2026 tavaszán plusz szavazókat várhat attól, ha addigra elhallgattatja a 444-et, a Telexet vagy a Partizánt. Oké, néhány botrányt megúszhat a következő hónapokban, Tiborcz István is nyugodtabban szállhat ki valamilyen ultradrága szupersportkocsiból, Andinak sem kell majd annyira dugdosnia új, 720 karátos, orrszarvúbébibőr Fibonacci retiküljét, ha elő akarja kapni a Hell Lattét. De a 444, a Telex és Partizán olvasói/nézői/hallgatói/támogatói közül egynek sem fogják tudni az agyába belenyomni százmillió dollárnyi Facebook- és Youtube-hirdetéssel sem, hogy Ukrajna meg akarja enni a gyerekeit, és éjszakánként Magyar Péter emeli az árakat a közértben.
A törvénynek nem maga az elhallgattatás az értelme. Illetve nem csak az. Az csupán mellékhatás.
Az ő szempontjukból, megengedem, kellemes.
Maga a törvény mégcsak nem is feltétlenül nyírná ki azonnal a 444-et, vagy más listázott médiát vagy civil szervezetet, csak éppen lehetővé teszi, hogy nyomás alá helyezzék, folyamatosan zaklassák, lekössék. Sőt, ahogy azt sok más esetben is játszották, amikor eltakarítottak valakit vagy valamit az útból, most is másra bízhatják a piszkos munkát, és széttárhatják a kezüket: nekünk ehhez aztán semmi közünk! A Népszabadság bezárását is strómanra bízták, aztán fapofával belehazudták a kamerákba ezerszer, hogy itten külföldi tulajdonos hozott tisztán gazdasági döntést.
247.1.3. Orbán rendszerében soha semmi nem az, aminek látszik. Úgy kell megfejteni. És az emberei aztán végképp soha nem azt mondják, amit gondolnak.
A szavaknak nem jelentésük van, hanem használatuk van – magyarázta Ludwig Wittgenstein. A nyelvjáték: hatalmi harc; a szavak tehát mindig a hatalmi harc fegyverei – egészíti ki Wittgensteint az orbánista nyelvfilozófia. (Nincs is orbánista nyelvfilozófia – csattan föl erre a figyelmes olvasó –, hiszen csak hatalomfilozófia van! És igaza van a figyelmes olvasónak.)
Minden gesztust, minden mondatot, minden tettet ennek tudatában kellene értékelnünk. Ennek ellenére még a legszofisztikáltabb, írni-olvasni tudó antiorbánista közönség is rendre elköveti azt a hibát, hogy megpróbálja értelmezni iksz vagy ipszilon Orbán-szócső szavait, hogy akkor most Lázár mit mond Kocsishoz képest, mire gondolhat Navracsics Halászhoz képest, és aztán miért mond mást másfél óra múlva ugyanaz az ürge, aki előtte még emígy volt.
Mert itt minden csak blabla. Zavarkeltés, kamu, taktikázás. Hogy mi a valódi irány, mit kell elfedni, mi a művelet valódi célja, azt csak egy ember tudja igazán. Az autokrata.
247.1.4. „Gumicsont az egész világ. És gumicsont benne minden férfi és nő. Meg ami azon kívül van.”
Hogy akkor gumicsont-e ez? Ez-e gumicsont-e? Gumi-e a csont? Mármint a törvénytervezet. (Vagy bármi más.) Hát persze, hogy az. Minden gumicsont. Ez a rendszer gumicsontokra épül. Figyelemelterelésről akarja a figyelmet elterelni.
De.
És ez egy nagyon nagy de.
A gumicsontképzés a posztmodern, információs autokrácia legfontosabb hatalmi eszköze. A gumicsont fegyver. De attól, hogy valami gumicsont, még nem hagyható figyelmen kívül. A gumicsont nagyot tud ütni.
Népszerű vélekedés volt a pride betiltása idején, hogy Magyar Péter és a Tisza ügyesen kerülte ki a kormányzat csapdáját, nem állt bele konfliktusba, nem állt ki az LMBTQ közösség felvonulása mellett, nem sétált bele Orbán csapdájába, hogy össze-LMBTQ-zza a Tiszát. Ez nagyszerű, de akkor ki áll ki a megtámadott közösségek jogaiért? Az autokrácia könnyű győzelmet arat, és máris célozza a következő csoportot, nyírbálja tovább a jogokat. Jön egyik gumicsont a másik után, baromi nagy figyelemelterelés mind, aztán azt veszi észre a jogállam megmentésében/visszaállításban reménykedő közönség, hogy se CEU, se Népszabadság, se Norvég Alap, se független MTA, se szabad felsőoktatás, se pride, se 444, se Partizán. Elgumicsontozódik mind.
De az antigumicsont elmélet szerint egyikkel sem kellene foglalkozni, mert az eltereli figyelmet a társadalmat igazán érdeklő témákról, és a valódi célról, a hatalom leváltásáról, a választási közdelemről.
Az úgynevezett választásos autokráciák (az orbáni rendszer nyilvánvalóan ilyen) nem véletlenül támadják a civil szervezeteket és a sajtót, a közélet fontos szereplőit. Ezeken keresztül jelenhetnek meg ugyanis a különböző társadalmi csoportok problémái, igényei, politikai szándékai. Úgy szokták mondani, hogy ezek a politikai akaratképzés aktorai vagy helyszínei. Ha ezek a társadalmi igények, politikai akaratok megfelelő szereplők híján nem tudnak kialakulni, artikulálódni, ismertté válni, akkor nem képződhet valódi politikai alternatíva, akkor csak a hatalom akarata jelenik meg érvényes irányként a közéletben. A monopolista hatalom ezért igyekszik kiiktatni ezeket a szereplőket.
Ha a sajtót vagy egy részét olyan támadás éri, amely létében fenyegeti, nem nagyon tehet mást, mint hogy kiabál. Fölhívja a figyelmet a veszélyre. Mi mást tehetne? Rántsa meg a vállát, és dünnyögje oda az olvasónak: itt csak a figyelmet akarják elterelni az inflációról?
247.1.5. Akkor tegyük föl harmadszorra is a kérdést: mit akarhat Orbán az álátláthatósági áltörvénnyel?
Azt már megállapítottuk, hogy elsősorban nem az elhallgattatás lehet a szándéka. Attól neki nem lesz sokkal jobb, ha kinyír még két-három (négy) médiákumot. Jobb lesz, de nem sokkal.
Szerintem azt csinálja, amit mindig, ami a legfontosabb hatalompolitikai fegyvere vagy inkább fegyverrendszere: konfliktust gerjeszt, ellenségképet kreál.
Ezeknek nagyon sok számára hasznos hatása lehet.
2010 óta látjuk, hogy minden kampányát ilyen, szinte teljesen mesterségesen előállított, a valóságos helyzettel éppen csak néhány ponton érintkező, de jellemzően fiktív konkfliktusra alapozza. A rezsicsökkentés ellen fenekedő multik, a nemzeti identitást támadó Brüsszel, az Európát elfoglalni próbáló bevándorlók, a minden gonoszságra képes Soros, az Oroszországra támadó Márki-Zay és a többi.
Az ilyen konfliktus mozgósítja a tábort, indulatokat gerjeszt, és legitimálja a hatalom keményebb (elnyomó, demokráciakorlátozó, saját pozícióját védő) intézkedéseit. A konfliktus magyarázat lehet a nehézségekre, alkalmas a kormány politikai hibáinak elfedésére.
Ebben az esetben elég jól láthatóan az Európai Unióval próbál konfliktust gerjeszteni Orbán. Ez a törvénytervezet nem léphet hatályba egy uniós tagországban, kizárt. Az összeütközés garantált. Kemény csattanás lehet. És Orbán majd mutogathatja híveinek, szavazóinak: ez a rohadt Brüsszel megint bele akar szólni a mi ügyeinkbe, ezért nem ad pénzt, ezért állunk ilyen szarul. A kormány gazdaságpolitikája zseniális, de ez a rohadt Brüsszel, ez tönkretesz mindent.
Hasonló játszmába kezdtek, amikor az egészségügyi helyzetet magyarázták, vagy amikor az alacsony tanárfizetéseket próbálták az EU nyakába varrni.
247.1.6. Orbán EU elleni harca az utóbbi hónapokban új, minden korábbinál hevesebb fázisba ért. A 444 előfizetőinek fölösleges magyarázni, mennyire álságos, mondvacsinált, kártékony konfliktus ez, és a legnyilvánvalóbb bizonyítéka annak, hogy Orbán hatalmi céljai érdekében föláldozza az ország gazdasági érdekeit, lakóinak jólétét is. Az ellen az intézmény ellen hirdetetett harcot, amely intézménynek köszönhető az ország történelmi léptékben is jelentős fölzárkózása, gazdagodása. Nem mellesleg ez, mármint az EU-s tagság tette lehetővé Orbán leválthatatlan hatalmi gépezetének kiépítését is, a kormány által eltérített vagy ha úgy érthetőbb, ellopott támogatási pénzekből.
Ma már gyakorlatilag elindult az a folyamat, amelyet gazdasági szakemberek egy-két éve megjósoltak és szoft-Huxitnak neveztek. Tehát Magyarország ugyan nem lép ki az EU-ból (ezt még most sem merné megtenni Orbán, hiába dolgozta meg a közvéleményt, ezt még most sem fogadná el a többség; még nem), és nem is rúgják ki onnan, de fokozatosan egyre kijjebb szorul: egyre kevesebb támogatást kap, kihagyják a fontos döntésekből.
Nagyon veszélyes, gazdasági katasztrófával fenyegető folyamat ez (lesz egy pont, amikor menekülni kezd a tőke), de Orbán láthatóan nem vesz vissza, sőt, egyre élezi a konfliktust. Az ő hatalomtechnikája csak így működik.
247.1.7. A „szuverenitásvédelmi”, egyébként egy az egyben putyini narratívát három éve, a 2022-es választások óta építgeti Orbán. Eredetileg Márki-Zayt gyalulták vele, bár sok gyalulni való nem volt már rajta, akkorát bukott a választáson, hogy komoly veszélyt nem jelentett többé. Az akkor az „évszázad korrupciós botrányának”, példátlan beavatkozásnak propagandázott „guruló dollárok” ügyében azóta sincs semmi fejlemény.
Ez is gyakori technika, alkalmazták sokszor: Városház-ügy, Ökotárs Alapítvány. Nagy csinnadratta, óriáskorrupciót ordít a kormánysajtó, jólértesül, bűnügyet orront, aztán nincs semmi. De nulla. Az Ökotárs különösen érdekes, mert olyan civil szervezet, amelyik most is célkeresztbe kerülhet, és már a 2014-es eljárás is brutális volt ellene. Az Ökotársat akkor azzal vádolták, hogy a Norvég Alap pénzéből valójában az LMP-t finanszírozza. Az igen szigorú elszámolást megkövetelő adományozó és az általa megbízott könyvvizsgáló ezt határozottan cáfolta, és vitatta a kormány ellenőrzési jogkörét. Ez nem akadályozta Orbánt illetve a nevében eljáró Lázár Jánost, hogy ráküldje az Ökotársra a KEHI-t (a kormányzati pénzek ellenőrzéséért felelős hivatalt egy nem kormányzati szervezetre!) és a NAV-ot, rendőrök dúlták fel az alapítvány irodáját, lejáratókampány ment a kormánymédiában, az egész megalázó, megfélemlítő procedura végén természetesen semmi szabálytalanságot sem találtak.
A szuverenitásvédelmi – Putyin-ihlette – narratívában ott tart már Orbán, hogy hónapok óta külföldi hatalmak támadásáról, puccskísérletről beszél. Gyakran utal a belgrádi eseményekre. (Ahol barátja, Vucsics korrupt autokráciája ellen hónapok óta százezrek tüntetnek kitartóan, és már orosz „tömegkezelési specialista” egységek is feltűntek a megrendült helyzetű elnök karhatalmi erői mellett.)
Elég aggasztó, hogy a politikai erőszak, mint lehetőség egyre gyakrabban kerül elő a híveknek szóló szónoklatokban. Mintha erre készítené táborát.
247.1.8. És még egy, utolsó, szintén ultraaggasztó leágazása ennek törvénytervezetnek álcázott hatalompolitikai kommunikációs manővernek: az ukrajnázás.
Abba ne is menjünk bele, hogy Orbán oroszpárti politikája az ukrajnai háború ügyében tényleg történelmi léptékű tévedés, de inkább bűn. A magyar–ukrán viszony napról napra romlik, az orbánista tábor pedig egészen valószínűtlen mértékben Putyin-párti, a háborús agresszor sehol sem olyan népszerű, mint nálunk, csak Oroszország történelmi szövetségesénél, Szerbiában látunk hasonlót.
A háborús riogatás, a háborúpártizás nagyon bejött a 22-es kampányban, és az ilyen jól felépített, tuti sztorikat (lásd még rezsicsökkentés, migránsozás, Soros) hosszan, sokszor használja. Orbán mára úgy vélheti, hogy Ukrajnát sikerült migráns/Soros-szintű mumussá tennie, ezért az eddig minden lejáratókampányt könnyedén lepattintó Magyar Péter ellen is az ukrajnázást veti be. Ahogy a sajtó- és civilirtó törvénytervezetet kísérő hazugságkampány is „ukrán propaganda” terjesztésével vádolja a kipécézett sajtótermékeket, péládul a 444-et is, de például a Direkt36 Orbán-dokumentumfilmjéről is állították/sugallták, hogy „ukrán pénzből” készült.
Nemrég a kormány kutatóintézetnek álcázott dezinformációs egysége, a Nézőpont tett közzé „tanulmányt” arról, hogy milyen ukrán propagandát találtak magyar sajtótermékekben. Az ott felsorolt cikkek bármelyike megjelenhetett volna bármilyen nyugati lapban vagy oldalon, a BBC-től a Frankfurter Allgemeine Zeitungon át Telegraphig. De még az olyan szélsőbaloldali orgánumok, mint a Fox News vagy a New York Post (nem beszélve a Free Pressről vagy Wall Street Journalról) is foglalkoztak a magyar kormány által ukrán propagandának tartott témákkal.
Miközben a hazai kormánymédiában és az ahhoz kapcsolódó mindenféle függelékekben még az orosz mainstreamnél is szélsőségesebb putyinista narratívákat, sőt összeesküvéselméleteket tolnak az ezzel megbízott, szakértőjelmezes ügynökök. Bezárólag az Orbánhoz igen közelálló terrorházmesterrel, aki simán bemondta, hogy Bucsát az ukránok rendezték.
Ami itt zajlik az nem más, mint a Nyugat-barát nézőpont, a nyugatos vélemény kriminalizálása. Nehéz ezt fölfognia annak, aki átélte 1989-et, 1990-t. Alig 36 év telt el. Ha ezt a törvénytervezetet elfogadják, tulajdonképpen büntethetővé teszik a Nyugat-párti álláspontot.
247.2. 21st Century Schizoid Man
https://444.us5.list-manage.com/track/click?u=510bc077f5c7e2181e77cc587&id=1bf1c397e7&e=ec7ea40132
247.4.0. A bézik sztrítfájter (not coming from the elite) harcosklubjáról vasárnap óta már mindenki megmondta a magáét, tulajdonképpen gazellaszökelléssel (zebrával?) szkippelhető volna, dehát már olyan lelkiismeretesen idejegyzetelgettem, ki nem dobom, bezárójelezem a végére, tessenek átugrani nyugodtan, újdonság nem lesz már benne.
247.4.1. Tehát, zárójel.
Új idők új Anulujának óriási trükkje, hogy kizárólag képzeletbeli ellenségekkel szeret harcolni, de azok ellen nagyon: élethalálharcot hirdet, folyton folyvást, választásról választásra, harc a bankok ellen, harc a rezsi ellen, harc a multik ellen, harc a migránsok ellen, harc Soros ellen, harc Brüsszel ellen, harc Juncker ellen, harc von der Leyen ellen, harc a háború ellen, harc Zelenszkij ellen, harc Ukrajna ellen, harc mindenki és minden ellen, aki soha nem támadott meg senkit, egyetlen entitás van az univerzumban, aki/amely ellen soha, semmilyen körülmények között sem harcol: az oroszok (2008 óta legalábbis, mert azelőtt meg ő volt az oroszellenes harcolás népi hőse, akinek egyetlen 1989-es szavára összeszarták magukat a szovjet tankok, és meg sem álltak Záhonyig); szóval megint indul a harc, most is meghirdeti a magyarság élethalálharcát, rutinszerűen, talán még van, aki nem unja, aki nem röhögi ki, tehát beleordítja a pofánkba megfeszített nyakizommal a nagy végső küzdelmet, Harcosok klubját szervez, kölcsönvéve David Fincher 1999-es filmjének illetve Chuck Palahniuk regényének címét. Első gondolatom az volt, hogy hoppá, itt az ukrán propaganda (Palahniuk, mint a névből sejthető, ukrán, bár már Amerikában született, apja is, anyja is ukrán emigráns) minősített esetével állunk szemben, egy tőről metszett szuverenitásvédelmi normasértéssel, hogy ne mondjam, Magyarország független, demokratikus, jogállami jellegét potenciálisan negatív színben feltüntető, idegenérdekű választóiakarat-befolyásolási kísérlettel. Aztán, amire észbe kaptam, a HVG már meg is kereste a világhírű szerzőt. A regényt nem olvastam, a film nem hozta meg a kedvemet, mert az azért elég didaktikus darab, de mindegy, mindenesetre, az ukrán vonalat nem számítva Orbán most tényleg tökéletesen elkapta fonalat szellemi értelemben: a Fight Club ugyanis, ha tetszik még emlékezni, arról szól, hogy a paranoid skizofrén, szociopata főhős terrorcsoportokat szervez, hogy szétverje a társadalmi rendet, hogy káoszt teremtsen…
Zárójel bezár.
247.4. És akkor, nem meglepő módon, minden idők stoner rockja 1969-ből
247.5. Meg a kedvenc svéd death metal-földolgozásom Balásy Zsolt kérésére
247.6. Leheletnyit jazzesebben, több fúvóssal