444.hu, 2025. április 18.
UJ PÉTER
242.0. Révész Sándor a víz alól
242.0.1. Kedves, egészségtől majd kicsattanó hallgatóim!
A múlt heti halogatás (egy nap csúszás, ki lehetett bírni, nem?!) után valahogy cikinek éreztem volna már ezt a hírlevelet is szögletre rúgni, vagy még inkább taccsra, pedig benne volt a pakliban (és akkor már a második mondatban össze is jött egy izmos futball-kártya képzavar; sőt: „izmos”, itt a harmadik), mivel múlt csütörtöki egyéjszakás arcüreggyulámra egy nap lauffal megérkezett valami vírusos szar, torokfájás, takony, leverődés, miegyéb, keddre előbb Amanda Lear-hangom lett (ezt hallhatják majd a Borízű hang – és ezúttal tényleg! – éjfél körül kikerülő új epizódjában), szerda pedig a „fojtófogással víz alá szorított Révész Sándor” regiszterbe csúsztam.
Na, ebből az alkaromból énekeljük el közösen a Kóbor angyal című számot (Nincsetye-nincsetye-nincsetye…), aminek az ég egy adta világon semmi köze az Omega néhai énekeséhez, akiről még életében amerikai gyorsétteremláncot neveztek el.
242.0.2. Tehát szerdára már arra is képtelenné váltam, hogy bágyadtan laptopozogatva figyeljem a világfaszizmus döbbenetes iramú térfoglalását, gyakorlatilag csak erőlködő orrfujásokra és köhögőrohamokra bírtam fölkelni az ágyból. Csütörtökre némileg javult a helyzet, legalább a fejfájás elmúlt, és gép előtt is tudtam köhögni valamennyit, nemcsak ágyban, de rá kellett jönnöm, hogy itten 48-72 óra alatt annyit változik a helyzet, hogy máris teljesen le vagyok maradva, három nap, és kész, mintha másik bolygón járna az ember. Hogy akkor az Orbán most éppen konszolidálja magát? Jó, nem arról van szó, intenzívebb fasizálódó (fasizáló) periódusok után szokott ilyen szusszanásnyi szüneteket tartani, vagy lehet, hogy ez ilyen gyakorlat nála, színészmesterségbeli, hogy el tudja-e még játszani a meggyőző liberális demokratát, képes-e még imitálni az érvelést, kezelni a szimulált interjúhelyzetet, hogy a legdermesztőbb hazugságai is hihetők maradjanak a híveknek. Más meg úgysem kíváncsi rá.
Amerika már félelmetesebb. Hiába röhögne föl az ember, ahogy a narancssárgára festett Frank Drebin sorra veri le maga körül a dolgokat („…mint fészket ütik le a kis falut”) (vagy dr. Rumack a pilótafülkében?), a Fehér Ház helyiségeiben előadott jelenteknél (great TV!) meg azt várnánk, hogy az egyik gipszkartonfal mögül előugrik Sasha Baron Cohen, hogy Borat- vagy Ali G.-jelmezben, mindegy, de ha egy pillanatnál tovább kell belegondolni, mégis a világ legstabilabbnak tartott, legerősebb, legjobban kitalált, legidőtállóbb intézményekkel bebiztosított demokráciájából látunk olyan képsorokat, mintha valaki a Mao Ce-Tungról forgatna vígjátékot.
242.0.3. Tehát ezt a rengeteg (72 óra!) lemaradást most behozni nem tudom, ezért előhúzok és befejezek itt egy nyílt levelezőlapot, amelyet még Kövér Lászlónak (-lóhoz) kezdtem írni két héttel ezelőtt, aztán félretettem, mert jöttek más, fontosabb dolgok, az apropó meg elmúlt, illetve, hát nincs is igazi apropó, egy Kövér Lászlónak írt képtelen anzix mindig aktuális, csak a következő Wass Albert-szobor vagy Trianon-emlékmű avatásáig kell várnunk, a házelnök megbízhatóan hozni fogja a megkeseredett nemzeti rettegő Vörösmarty utolsó korszakát idéző apokaliptikus víziót. De hogy miért is érdemes pont Kövért megszólítani akármivel? Elég sajátos figurája ő rendszernek. Miközben sziklaszilárd támasza, persze, mégsem illik a csapatba, nem tudjuk elképzelni például, ahogy leoson egy Maldívról érkező magángépről, ahogy magántőkealapba szervezi a családját, vagy ahogy Ferrarival parkol Marbellán. Néha úgy tűnik, mintha belezavarodott már abba a sok süket dumába, amit régi harcostársa, kollégiumi barátja nyom neki. Közben ő az utolsó kollégiumi barát, aki megmaradt még a hatalom legfelső régióihoz közel. (Eleve ez sem lehet megnyugtató tudat.)
241.2. Neototalitárius képtelen anzix az Országgyűlés elnökének
242.1.1. Kedves Tekintetes Elnök Úr!
Már akkor elkezdtem eztet a nyílt postai levelezőlapot írni az Elnök Úrnak, amikor a füstgyertyázó momentumosokat föl tetszett jelenteni, és ennek apropóján ki tetszett fejteni az Elnök Úrnak azt a határozott nézetét, hogy itten neotóta… netotó… neo-to-ta-li-tá-ri-us nemzetközi pénzhatalmi hálózat megbízásából elkövetetett bűncselekményezésről volna szó, már a füstbonbázás tekintetében. Különös tekintettel a Ház rendjének meg a fönnálló politikai izének a hogyishívjákjával, tetszett kifejteni a Palánknak adott interjúban.
Hát itt azért fömerült bennem, hogy esetleg az Elnök Úrnak viccelni tetszik. Mert olyan jó a humora az Elnök Úrnak. Hogy hát most itt tényleg totalitárius füstbombáznak és erőszakoskodnak, mint a világban mindenfele? Pénzhatalmi hálózat? Hát, Elnök Úr, drága, kinek van ebben az országban pénze, hatalma és hálózata tizenöt éve? Minimum tizenöt. (Bizonyos elemek megvannak abból már huszonöt évesek is.)
Hát nem tetszik emlékezni az Elnök Úrnak, hogy idestova 15 éve tetszenek hatalmon lenni egy szuszra, meg előtte is tetszettek lenni még négy évet, az tizenkilenc, annál több talán csak a Kádár, na, de legalább tizenöt éve minimum négy, de inkább két évente le tetszenek győzni valami gigászi világösszeesküvést, most már az ötödik körben vagyunk, kettővel számolva eddig minimum nyolc világösszeesküvés, mindet szarrá tetszettek verni, és akkor nem gyanús-e az elnök úrnak, hogy még mindig jön egy újabb? Vagy ez az országvezetés ilyen Donkey Kong típusú platformer, ha érti az elnök úr, mire célzok, ezzela videojátékos hasonlattal, tehát hogy mindig jön egy újabb level, nagyobb level boss? És csak nem sikerül elérni a gorillát? Vagy nem-e lehetséges, elnökúr, hogy esetleg az ön koleszos barétja átveri önöket is mindenestül?
Mi itt a bűncselekmény? A kurva füstgyertya (óh, hát mecsoda nyelvezet!, jujj, de illetlen szó, az a rohadt durvuló közbeszéd…)? Ez lenne itt a politikai bűnözés csimborasszója, tényleg? Hány momentumos jachtról tetszett hallani az Elnök Úrnak? Ferrariról? Porschéről? Zebráról?
Én követem az Elnök úr szellemi-ideológiai fejlődését az első Századvég-számoktól, legalábbis igyekszem, azaz megteszem, ami tőlem telik, és tudom jól, hogy messzire tetszett sodródni már az Elnök Úrnak a szociáldemokráciától, de már általában a jogegyenlősdi, emanpáci, modernállami vonaltól is, és inkább a Csurka-féle, némiképp maszatos kontúrokkal fölskiccelt etnonacionalista, kollektiviskádó tradicionálizében utazgat az Elnök Úr, de ha így tekintjük, oké, akkor is: az Elnök úr szerint ez, amit itten létre tetszettek hozni, másfél évtized alatt, ez volna az a híres, faszagányos nemzetépítő állam? A lerohadt oktatásával, kátyúival, romhalmaz falvaival, rohamos lemaradásával? Hogy tovább ne satöbbizzek. És akkor a túloldalon a Dubaiban vagy Flordiában pornós csajokkal verető kokós nersrácok? Akik milliárdos cégeket szereztek valahogyan, de a mestertolvaj apuka pénze nélkül egy zöldségespultot sem tudnának elmenedzselni? Az Elnök úr szerint ma Szabó Dezső, a népi mozgalom és Csurka István szellemi vezére hol helyezné el magát a Hadházy Ákos–Rogán Antal tengelyen?
Vagy hogy az Elnök Úr ugyebár a Parlament, a Magyar Országgyűlés Elnök Ura volna, és sokáig úgy is tűnt, hogy komolyan veszi ezt, már a parlamentarizmust, hogy képviseleti demokrácia meg ilyenek. Ehhez hogy illeszthető az, ami itten tizenöt éve folyik, hogy föntről kiadott, el sem olvasott törvényeket szavazgatnak meg parancsszóra percek alatt, hogy az Országgyűlés nem képvisel senkit, csak a miniszterelnököt, kézivezérelt jogszabálygyár?
Én látom ám, hogy az Elnök Úrnak, már megbocsásson az Elnök Úr, problémákkal tetszik küzdeni, miszerint gyakran tetszik frusztráltnak tűnni, hogy idegeskedni tetszik, szorongni, rettenetes veszélyeket tetszik vizionálni, bennünket kirabolni kívánó idegen kívüli lényekről, puszta magyarságunkra, emberségünkre fenekedő pokolfajzatokról, lelkünket elrabolni vágyakozó netóta… neotola… neo-to-ta-li-tá-ri-us-osokról, dehát tizenöt éve tetszenek hatalmon lenni, hát még addig se tetszettek eljutni, hogy az Elnök Úr egy kicsit jól érezze magát?
Hát akkor mit szóljanak azok, akiket tényleg fenyegtenek? Akiket tényleg kisemmiznek? Akiket tényleg eltipornak?
Olyan országot sikerült építeniük az Elnök Úréknak tizenötév alatt, hogy még abban még az az Elnök Úrnak is merő egy rettegés minden napja. Hát akkor mi értelme ennek az egésznek? Kinek jó ez? Nem kéne ezt abbafejezni, Elnök Úr? Tetszik ismerni a Királyhegyi Pál vs. Sztálin táviratanekdotát: rendszer nem vaalt be stop suergosen abbahagyni stop kiraalyhegyi stop