Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 16. szám, 2025. április 17.
VÁNCSA ISTVÁN
Ellenségekkel vagyunk körülvéve, immár csak a magunk erejében bízhatunk. Valójában persze korábban se volt ez másképp, sőt tudtuk is, hogy így van, csak a velünk született turáni derűlátás diktálta, hogy mindig a dolgok pozitív oldalát vizsgálgassuk.
Ilyen a magyar ember, erre van ő predesztinálva, és ez a jövőben is így marad.
Annak ellenére is, hogy Európa – ezt immár tisztán kell látnunk – halálos ellenségünk, nem adja ide a pénzünket, azt a fejenként nyolcszázezer forintot, ami nekünk jár. Hogy mért jár, az nem kérdés, csak, nem ezen kell morfondírozni, hanem tessék szépen kipakolni azt a suskát ide az asztalra, hogy legjobbjaink gondosan átszámolván megosztozzanak rajta és hazavigyék. Náluk jó helye lesz, ők tudnak bánni vele, már csak azért is, mert másfél évtizede egyhuzamban gyakorolják. Ha a pénz fideszes zsebet lát közeledni, kapja magát és beleugrik, oda van szokva, azokhoz a zsebekhez meg a bennük levő zsebpiszokhoz, ott pompásan érzi magát, és megállíthatatlanul szaporodik.
Apróbb hibák evvel együtt nálunk is előfordulhatnak, csakhogy azokról nem mi tehetünk. „Kezdeményeztük azt, hogy az Európai Központi Bank menjen abba bele, hogy a jegybank felügyelőbizottsága folyamatában tudja ellenőrizni a jegybank által alapított alapítvány tevékenységét, de ebbe nem ment bele az EKB. Nem tudjuk, miért. Ez lehetetlen helyzetbe hozott mindenkit” – nyilatkoztatta ki Kósa Lajos, amit pedig ő mond, arra mérget vehetünk. Már csak azért is, mert legjobbjaink rendre hasonlóképp vélekednek, de hát hogyan is vélekedhetnének másképp. Kósát illetően valamennyi jótét lélek tudja, hogy az ő ajkairól hűs forrásvízként csobog az igazság, míg ezzel szemben az Európai Birodalom mindenkit a kárhozatba visz. Hogy messzire ne menjünk, mért van ez a száj- és körömfájásjárvány, és mért éppen most van? Nem gyanús ez egy kicsikét?
De bizony gyanús, és erre nem kisebb ember, mint maga Gulyás Gergely hívta fel a figyelmünket, amit pedig ő mond, arra mérget vehetünk. A képlet világos, Brüsszel így akarja a virágzó magyar állattenyésztést és húsipart tönkretenni, így akarja kiéheztetni Dózsa György kósza népét, vagyis a tűzzel játszik, a többit lásd Adynál. Miniszterelnökünk explicitebb módon fogalmaz: „a Tisza Párt és Brüsszel összeesküdött a magyarok ellen”, szerinte „megállapodtak, hogy tönkreteszik a magyar gazdaságot, a magyar egészségügyet, és lerontják a magyarok életszínvonalát, hogy a Tisza Pártot segítsék hatalomra”. Vagyis gyanús árny lopakodik a lanyha tavaszi éjszakában, kezében injekciós fecskendővel, istállóról istállóra halad, és az ártatlan jószágokat aphthovirussal, a száj- és körömfájás kórokozójával fertőzteti. Ettől persze nekünk, mit sem sejtő, ártatlan fogyasztóknak nagyon rossz lesz, nem jutunk marhahúshoz, de disznóhoz vagy birkához se. A lovát esetleg letaglózhatná a magyar ember, húsát pedig kimérhetné a piacon, de hát az valójában az ő erőgépe, ha az nincs, termés sincs, és így az éhhalál közelg.
A Tisza előnye pedig megállíthatatlanul növekedne tovább, és ezt Orbán is sejti, bizonyára evvel magyarázható, hogy mostanság nem oly derűs, mint korábban lenni szokott, nemes arcvonásain ehelyett időnként mintha a bosszankodás, a neheztelés, sőt a jogos harag árnyai suhannának át. Pedig hát hol van ő a magyarpéterekhez képest, micsoda magasságokban, mily ritkás levegőjű ormokat hódított meg azidőtt, amikor ők még a pelenkájukba rondítottak, és most ez a hála. Hogy valójában mért is tartozunk Viktor apánknak hálával, az nem kérdés, csak. Kissé bőbeszédűbben azért, mert leszállt közibénk az illiberális mennyország felfoghatatlan magasságaiból avval a céllal, hogy mi, háládatlan magyarok, hallhassuk a szózatait, fenséges orcájának látványában gyönyörködhessünk, és élvezhessük ama számlálhatatlanul sok jótéteményt, amelyek az ő munkálkodásának eredményeképp esőznek ránk. Meg ne kérdezze az olvasó, hogy egészen pontosan mely jótéteményekre gondolunk, a pimaszságnak is van határa, egyszerűen csak vegye tudomásul, hogy kormányzó urunk az ég adománya, és passz.
Politikai elemzők egymással folytatott beszélgetéseit pedig ne hallgassuk, pláne ne az olyanokét, akik szerint még az se kizárt, hogy a Tisza mind a százhat egyéni választókerületet elviszi. Elméletileg persze ez se zárható ki, de hát a mi Urunk nem azért teremtette a világot, hogy benne ily otrombaságok történjenek, hanem azért, hogy miniszterelnökünk lélekemelő szózatait élvezhessük, és kegyes jótéteményeinek örvendhessünk.
Ilyen kegyes jótétemények leginkább akkor szoktak bekövetkezni, amikor rájuk a legnagyobb szükség van. A Tisza Párt elnöke szerint például a miniszterelnök arra utasította a nemzetgazdasági minisztert, hogy bocsásson ki húszezer letelepedési kötvényt, ami által kétezermilliárd forintnyi hitelhez jutna az ország. Persze van, aki még ennek se örül. „Orbánék a gyerekeink és az unokáink jövőjét is el akarják adósítani. Mivel a kormány ipari méretű korrupciója miatt nem érkeznek az uniós pénzek, most azt az utasítást adta Orbán Nagy Márton miniszternek, hogy 20 ezer darab 250 ezer eurós letelepedési kötvényt bocsássanak ki, és ezzel vegyenek fel 2000 milliárd forint hitelt” – írja Magyar Péter saját Facebook-oldalán, hogy aztán ebből mi igaz, mi nem, azt a magunkfajta egyszerű pór még csak nem is sejtheti.
Igazából azt se, hogy a letelepedési kötvény csakugyan annyira infernális találmány-e, amilyennek gondolni szokás, nekünk erről kialakult véleményünk nincs, honnan is lehetne. Ami viszont a Standard and Poor’s pénteki ítéletét illeti, melyben az adósbesoroláshoz rendelt eddigi stabil kilátást negatívra rontotta, az már kissé lelombozóbb, hiszen az legfőképp a forint árfolyamának romlásában és az abból következő áremelésekben mutatkozna meg, vagy legalábbis ennyi volna belőle az, amit a nyugdíjas véglény a maga bőrén tapasztalhat. Tágabb kontextusban majd látható lesz a kormány által ígértnél lényegesen alacsonyabb GDP-növekedés, a tervezettnél magasabb költségvetési hiány, az újra emelkedő államadósság, a magasabb infláció stb. Ekkor kell majd beleüvölteni az éterbe, hogy elkúúúrtuk, illetve csak kellene, ám ezekbe a mostaniakba annyi kurázsi se szorult, hogy ha már széjjelbarmolták a gazdaságot, legalább bevallják.
Ahhoz kéne egy karakán figura, ezek között viszont olyan egy sincs.
Majd a következő eónban, ha úgy hozza a sors, egyszer, talán.