444.hu, 2025. április 12.
UJ PÉTER
241.1. A magyarok ellen történő dolgozás egyszemélyi felelősségének bonyolult kérdései
241.1.1. Lapzártakor (ejtsd: labzártakor) kiderült végre, ki az oka (egyszemélyben!) a magyar gazdaság megrekedésének, az inflációnak, a lerohadt egészségügynek, a kátyús utaknak, a XIX.századi lóvasutakat alulmúló MÁV-nak, a fingszagú lifteknek, a csöpögő csapoknak, a szánalmas tanárfizetéseknek, a megsavanyodott tejnek, a hónaljszagú taxisofőröknek, a küszöb alól előmászó hangyáknak: egy tök ismeretlen tiszás EP-képviselőnő.
Miatta nem kapunk pénzt az EU-tól. Nem amiatt, mert a zebrahuszár és csapata szarrá lopta magát az elmúlt másfél évtizedben, hogy az unió pénzét saját hatalmi és gazdasági hátországának kiépítésére használta, hogy eltérítette, megmutyizta, kifolyatta, lezsírozta, megmagántőkealapozta, odanövekedésihitelezte, lekastélyprogramozta, eljachtozta, porschegyűjtötte, dubaiozta, ékszerezte, luxizta.
Ez, mármint a fenti Orbánék központi kampánytémája, legfontosabb üzenete 2025. április közepén.
241.1.2. Én aztán tényleg nagy csodálója vagyok az orbáni kommunikációs gépezet aljas trükkjeinek, de ez azért így, tizenöt év mindent kézben tartó, mindent uraló kormányzás után kevésnek tűnik.
Vagy, ha ezt is be tudják adni a magyaroknak, akkor tényleg zártosztályon a helyünk, össznemzetileg.
(Persze, azt is simán beadták, hogy a vérszomjas Márki-Zay támadta meg szegény, jóravaló Putyint 2022. februárjában, úgyhogy esélyes az a zártosztály.)
241.2. Költészetnapi versmindenkinekünk:
241.3. A kiszámíthatatlan sztronglíder Frank Drebin, mint az Orbán-rendszer potenciális narancssárga sírásója
241.3.0. „Hová lettek már a tavalyi China hawk?” (Ösmeretlen víjjon)
241.3.1. Hát akkor alighanem benne is volnánk a híres-nevezetes világrendszerváltásban. Így néz ki.
Nem egy kimondott diznilend. Bár: már akinek, ugye. Olyan nagyon nem félteném például a szélesebb értelemben vett Trump család és a MAGA-milliárdosok shortpozícióit; aki mégis féltené, az nyugodjon meg, van ott tőzsdei szakértelem elég, hogy egy ilyen előre tudható – már brancson belül tuti – krachból vagy krachsorozatból újabb milliárdokat csináljanak. Ugye, milyen jól jön ilyenkor, ha az elitellenes trú vörkingklassz populista lázadást befektetési bankárok, alapkezelők és ingatlanmilliárdosok vezetik!?
241.3.2. Mert ugyebár a bölcs választók úgy határoztak néhány országban, most legutóbb éppen abban, amelyik a világ legnagyobb gazdasági és katonai hatalma, legalábbis lapzártakor még az, szóval a bölcs amerikai egyesült USA-beli választók úgy határoztak, hogy ölég lesz mán az arctalan, személytelen, korrupt intézmények reménytelenül lagymatag, bár gyarapodást – ha nem is kívánt mértékben és ideális eloszlásban, de – csak-csak hozó uralmából, a fékezett-ellensúlyozott, kiszámítható, langyos unalomból, jöjjön valami izgi, valami új, valami emberibb, érzelmesebb, vérbőbb, valami igazán kemény, mint a heroin: jöjjenek az erős emberek, sztronglídersip három deci keverttel, gyöjjenek a sámánok, a zsenik, a látnokok, a nagy vezérek! Jöjjön a pupolista autokratiktokrácia vagy akármi, csak ez az unalmas, személytelen izé menjen már!
Mi ebben már előbbrébb tartunk, persze, Orbán Viktor szokta is mondani, hogy irigyel bennünket a világ, bár némiképp árnyalja az árnyalandókat, hogy ezt csak ő szokta mondani, a világ irigykedésének látható jele nincsen, viszont még legnagyobb barátaink is korrupt szarházinak tartanak, de az kétségtelen, hogy minálunk már másfél évtizede kormányon van a zsenialitás, akár mondhatnánk tehát, hogy ennyivel előrébb vagyunk, dehát ez is nézőpont kérdése, mert hogy abszolút értelemben olyan nagyon előbbrébb volnánk, azt nem állítaná szerintem senki, akit nem ezért fizetnek vagy nem teljesen agyhalott, maradjunk abban, mi már tizenöt éve kapjuk az arcunkba a zsenialitást nap mint nap, tehát eléggé kiderült már, mire képes egy tényleg nagyon tehetséges zseni-sámán-látnok-vezér, mi is az eredménye az eredeti ötletekkel, valódi érzelmekkel és egyedi gondolatokkal turbózott kormányzásnak.
Hát ez. Amit itt tetszenek látni.
A Tudósok zenekart illetve Bada Dadát idézve (Mi a tudomány?): Semmi, nulla, lófasz.
Ha objektíve nézzük, mondjuk a makrószámokat, ennyit még Gyurcsány is tudott, simán. Sőt: olcsóbban; kevesebb zebrával.
241.3.3. És most már látjuk, sőt, nagyon úgy tűnik, rövidesen még látabbjuk majd, milyen remek dolog, amikor megérkezik a zsenialitás a globális színtérre is, és simlis ingatlanbizniszekben kicsiszolt dílelési művészetével egy kicsit átrendezné a világkereskedelmet, mint olyat.
Most azt muszáj vagyunk átugrani, hogy már magának az alapfölvetéseknek sem volt sok értelmük, már hogy ipari munkahelyek visszatelepítése, költségvetési hiány csökkentése, külkereskedelmi deficit fölszámolása, dollár gyengítése, Kína megregulázása, Mar-a-Lago-akkord meg a többi. Egymásnak is ellentmondó, eleve rosszul fölismert, rosszul megfogalmazott, értelmetlenné egyszerűsített célok egy nagyon-nagyon bonyolult, de létező problémahalmazból. Ha egyesével végigvennénk, melyik miért, sosem végeznénk, mindenesetre nagyon ajánlom itten Dave Chappelle afro-amerikai szerecsen komédiás frappáns összefoglalóját a gyártásvisszatelepítési problémáról:
241.3.4. A világ legnevesebb, legokosabb, legnobeldíjasabb közgazdászai nyomozzák elkeseredetetten napok óta, hogy vajon mi lehet itten a racionális cél, de nem találnak semmit. Már az is elég valószínűvé teszi a világkereskedelem átalakításának sikerét, hogy az egész műveletet egy Csupasz pisztolyba illő proli-tragikomikus jelenet keretében mutatja be az amerikai elnöknek öltözött Frank Drebin kartonpapírra kasírozott totálhülye táblázattal meg egy Chat-GPT-vel kreált kamu képlettel.
Hszi Csinping arckifejezését kellett volna egyenesben adni a Rose Garden-i bejelentés alatt. Szerintem akkora vigyort ember fején még nem láttunk, mint akkor láthattunk volna. Kína évtizedeken át hiába küzdött, hogy semlegesítse az amerikai szoft powert, Trump Drebinnek napok alatt sikerült elérnie, hogy a Kínai Népköztársaság megfigyelőállami kemény diktatúrája kiszámítható, korrekt, perspektivikus partnernek tűnjön az Egyesült Államokhoz képest.
Persze röhögni sincs kedve az embernek, bármennyire is komikus a nárcisztikus Drebin világpolitikai börleszkje, mert azért mégis elég ijesztő, hogy ennyire feudalizálódott fejben a világ leghatalmasabb országának politikai elitje, hogy az őrült király nem tud akkora baromságot mondani, hogy ne támogassák lelkesen, és boldogan okoznak akár sok ezer milliárd dolláros kárt nemcsak másoknak (bár másoknak nyilván szívesebben), de saját maguknak is, csak hogy közgazdasági laposföldjüket tukmálják.
241.3.5. Mi már, másfél évtized tapasztalattal a hátunk mögött tudjuk, hogy a zseniális-sámán-látnok-veznylőtábornokúr típusú hatalomgyakorlás legfontosabb terméke, sőt egyetlen valódi terméke, amit viszont irtózatos mennyiségben és igen hatékonyan tud előállítani: a hazugság. Ők azt szokták mondani, hogy kommunikáció vagy narratívateremtés. Vagy ilyesmi.
Orbánnak annyiban könnyebb a helyzete, hogy dolgozhat nyugodtan hazai piacra, a nyelvét csak határokon belül értik, mást nem is nagyon érdekel, hatást a határon túl – gazdasági és katonai erő híján – nem nagyon tud kifejteni, itthon pedig elég kétmillió embert folyamatos hipnózisban tartania, félrevezetnie, azt meg simán megoldja.
De amikor Trump Drebin próbálja meg elővezetni a MAGA-vallás alaptételét, miszerint az Egyesült Államok a globalizáció vesztese, és kereskedelmi partnerei kirabolják, megerőszakolják, átverik, akkor lehet, hogy tapsol neki pár millió rozsdaövezeti kékgalléros, de ugyanakkor globalice hét és félmilliárd ember üvölt föl, hogy „na, most mentek el a picsába!”.
241.3.6. A hazudozás mellett vagy azzal együtt ezek az „új típusú” (istenem!) politikuszsenik, ezek az erős vezetők, a sámánok, látnokok azt is imádják magukban, hogy „kiszámíthatatlanok”. Trump is szereti hirdetni magáról, Orbánnak is ez az önképe, hogy ő a cselkirály, aki mindenkit bebőröz, mindenkit átver, megmalmoz.
Végülis, mondhatnánk, hogy ez szegről-végről őszinte elem volna a szélhámosok önértékelésében.
Addig ebből komolyabb balhé nincsen, amíg ilyen Orbán kaliberű ürgék bűvészkednek, de amikor a világ legerősebb országa élére kerül őrült király, aki kiszámíthatatlan őrjöngéssel meg pitiáner kupeckedéssel próbálja átalakítani a világgazdaság rendszerét, és másfél óránként szeret bedobni valami kiszámíthatatlan, még nagyobb baromságot, abból egyetlen dolog tudhat kisülni: káosz. Globális. Szétesés. Válság. Visszaesés.
Az külön vicces, bár megint nincs okunk nevetgélni, hogy Magyarország, a Trumpnak óvodás szinten drukkoló Orbán-kormány láthatóan a nagy vesztesek közé kerül. Ezt kapjuk nagy favoritunktól és barátunktól, akikért annyira szorítottunk. Ha sikerül befagyasztania az amerikai autoimportot, márpedig úgy tűnik, sikerül, a küszködő magyar ipart belelöki a szakadékba.
És azért érezzük, hogy mennyi irónia vibrál abban az újabb Csupasz pisztoly-jelenetben, amelyikben a narancssárga Frank Drebin lesz az Orbán-rendszer egyik sírásója.