A kontár

Itt járt Jimmy Carter, az Egyesült Államok volt elnöke Magyarországon, s valósággal csodát művelt. Önnön kezével tíz házat épített fel egy hét alatt Vácott, többet, mint az egész magyar állam az elmúlt öt esztendőben. Jellemző, hogy egykori legnagyobb építőipari vállalatunk, a 31. számú ÁÉV amely Beremendet, Hejőcsabát, a Suzuki-üzemet, valamint a Hídfő utcai társasházat építette, ma az F. A. (felszámolás alatt). utónevet viseli, és vállalati létszáma három fő, Krankovics István felszámolási biztost is ideértve.

Bizony, ha az Úr irgalmas akart volna lenni szegény Magyarországhoz, s mi volnánk a bokréta az ő kalapján, akkor az Egyesült Államok valamennyi eddigi elnökét életben hagyja, egyet se szólít magához, ha elérkezik az idő. George Washingtontól kezdve Abraham Lincolnon át Eisenhower tábornokig és tovább, az összes volt elnök jó egészségben élne ma is, ereje teljében, s most házat, miegyebet építene Magyarországon, aszerint, hogy ki mihez ért, mi a hobbija. Felvirágozna végre édes hazánk. S látna ez a haza hétköznapi csodákat is, aprókat, szelídeket, melyeket egyébként Carter elnök is bemutatott: tiszta munkaruhát, emberre szabottat, nem azt a lifegőset. Pompás munkaeszközt, kézreállót, működő, hasznos szerszámot jó anyagból, melynek nyele nem jár le nem kell állandóan megbuherálni a műhelyben. És hát elegáns baseballsapkát a fejbe nyomva, de vidáman, önbizalommal telvén egész a szemöldökig húzva, nem oly busán, ahogy mi építjük a házainkat meszes svájcisapkában, s annyira szomorúan, hogy még a sapkaantenna is megkunkorodik az ember fején.

Ez az ország már most Kánaán lehetne.

Nem véletlen, hogy a tévé s a nyomtatott sajtó napokon át nem bírt magával, úgy odavolt az elnök szereplésétől. Ami érthető. Egyszerűen nem fér a fejbe, hogy itt van egy ember, aki korábban tető alá hozott nagyhatalmi megállapodásokat, aki a világ fél ura volt, aki éveken át címlapfotókról mosolygott ránk, s ez most szakszerűen illeszti a szeget a faház oldalához, a kalapácsot pedig nem a nyele tövénél, hanem a nyél kellő pontján ragadja meg, a helyes nyomaték végett. Ez már szinte csalás. David Copperfield-szintű mágia, trükk, ámítás; Magyarországon nincs olyan, hogy egy politikus ért valamihez, pláne az eredeti szakmájához.

Látta már valaki Honeckert tetőfedni?

Hát Biszku Bélát szerszámkészíteni, Németh Károlyt géplakatolni?

Hanem azért a nagy lelkesedésünk ellenére a lényeg mégis a ház volna. Jimmy Carter előbb-utóbb hazamegy, s humánus megfontolásokból másutt épít otthont. A házai viszont itt maradnak. Igen ám, de azt a házat be is kell lakni, előtte belsőleg megszerelni, otthonná varázsolni, hogy a vízcsapból a nap minden szakában víz folyjék, a gázcsapból gáz. Áram is legyen, s a szennyvíz is távozzék. A hírek szerint azonban Carter csak a famunkálatokat érti, keze nyomán állnak az oldalfalak, a tetőácsolat, ám Carter ezzel a maga részéről be is fejezte. Kezet fogott, s ment a dolgára. De már egy ház soha nincs készen azzal, hogy befejezték. Az elnök ugye a vizesblokkot már nem építette be, villanydrótot se húzott a falba, tapétáról, szőnyegpadlóról nem is szólva, s akkor még volnának ugye a szellőzők és nyílászárók, burkolatok, csempék, kézimosdók, mosogatók, jó vizesember nélkül nem készül el ház, egy jó burkoló pedig még a vizesnél is nélkülözhetetlenebb; tán nem is véletlen, hogy Carter, amint megácsolta a magáét, sürgősen elhagyta Vácot.

Ez az ember (az arcára van írva) egy nyomorult csapot se tudna megbőrözni.

Csepegő vécétartályt házilag megbütykölni.

Műanyag vécédeszka repedését leukoplaszttal elrejteni.

Biztosítékot megpatkolni, gázbojler membránját húszfilléressel pótolni.

IFA-teherautó gumikülsőjét színesre festeni, félig földbe ásni, olyan muris tud lenni virágágyás előtt.

Ezek már eleve négyüteműnek születtek, nyolchengeresnek. Ezek csak szegecselni tudnak, mindent a helyére pászítani, ezek kezében minden passzol és stimmel, pedig csak hobbiból csinálják vagy karitatív alapon. Ám éppen a munka alapjait nem értik, a csíziót, abból már mindjárt az elején kimaradtak. Ezek csak állnának bambán, ha a Trabantból meleg víz folyik, a hideg vizesből meg hideg. Ha a mester fordítva kötné be nekik, mind megbénulna, ott állnának mosdatlanul az idők végezetéig.

Már az eleve gyanús volt, hogy Carter keze munka közben is tiszta, körmei ápoltak. Ez az ember nem szívta az orrát, szájából nem lógott fűrészelés közben cigaretta, föld felé görbülő hamuval, ez az ember, ha megállt is időnként a munkában, hogy szusszanjon egyet, nem vakarta a tökét látványosan az overallon keresztül, egyébiránt nem egyezkedett a háziakkal sem, hogy hozzanak ezt-azt, leginkább láda sört, de azt a kék műanyag rekeszeset, nyitó nem kell, egyszerűen leütjük a kupakját.

Számlát viszont ne kérjenek, mert eleve nem adunk.

Menthetetlen népség, és egy idő után roppant idegesítőek.

Nem lehet nem észrevenni, hogy Carter mennyire hiú, sőt, mondjuk ki: öntelt. Ennek az embernek az arcán az öröm és a büszkeség fényei gyúltak, midőn egy elkészült házra mutatott. Látják? — mondta —, ez már készen van, és hét végére a többivel is végzünk. — Nem azt mondta, hogy az isten se tudja, végzünk-e, vagy hogy az attól függ, hanem hogy végzünk, s ezt ellentmondást nem tűrően, mi több, egyenesen büszkén mondta. Ahelyett, hogy köpött volna egy hegyeset a földre, mondván, hogy ez az egész, amit itt felépítettek, egy nagy drekk, egy szar, ő sokkal különbet csinál majd magának otthon, már beszerezte az anyagot is, meg lehet majd nézni, hét nyelven beszél.

Ez a Carter csak állt értetlenül a kamerák előtt, s nagyokat csodálkozott, hogy miket kérdeznek tőle. Hogy mi ebben az egészben a nagy szám, hogy ekkora felhajtást csinálnak belőle. Van jó szerszáma, munkakedve, csapata, ért is valamicskét a házhoz, tetőhöz, mi az, hogy a ház ennek ellenére is felépül, és nem roskad össze, plusz az építésbe senki nem gebed bele. Ilyet még nem látott a világ.

Valaki igazán megmondhatta volna neki, hogy kilóg a sorból. S hogy eszébe ne jusson hajnaltájt kimenni a Moszkva térre, mert a munkaerőpiacon még malterhordáshoz se venné fel őt a bőrkabátos ember, csak rálegyintene, hogy használhatatlan alak, egy álmodozó, aki képtelen a földön járni.

Közönséges kontár.

Megyesi Gusztáv