444.hu, 2025. április 5.
UJ PÉTER
240.1. A cirill betűs kézikönyv lehetőségei XXI. századi posztpoloska rendszerekben
240.1.1. Tisza-pult-fölrúgdosós szép hétvégét kívánok minden kedves tartalomfogyasztónak. Nem vagyok tőle boldog, sőt, nagyon nem, sőt, kifejezetten nagyon nagy szarnak látom, amibe éppen süllyedni tűnünk, sőt…, sőt, sőt, (sőt,) de ugye eléggé arrafelé tartanak az események, amit a két hete lehírlevelezett poloskázás alapján gondoltam: a miniszterelnöki brutálretorika a politikai erőszak verbális eszköze, és a fizikai erőszak előkészítője, korszerű szakkifejezéssel: Orbán beárazta szépen a polerőszakot, amit egyébként gyakorlatilag legalizált az ő nagyszerű barátja, a tengeren túli Furcsahajú Narancsember, aki nemcsak hogy simán megúszott egy erőszakos hatalomszerzési (-megtartási) kísérletet, de négy évvel később simán újra is választotta a bölcs egyesült államokbeli háromszázmillió-fejű cézár, és éppen a napokban igyekszik tönkretenni a fél világot, úgy tűnik, sikerrel, de ez valószínűleg nem akadályozza meg abban, hogy újra és újra átverje majd saját rajongóit.
240.1.2. A hatalom itthon eddig sem volt erőszakmentes, sőt. De, lévén modern, huszonegyedik századi autokrácia, rájött, hogy az erőszakhoz, a bántalmazáshoz, az ellenfelek, kritikusok, potenciális lázadók letöréséhez, tönkretételhez, megsemmisítéshez, megfélemlítéshez nem kell karhatalom, gumibot, bilincs, rács; elég néhány jól szerevezett lejáratókampány, néhány jól fölépített hazugság, dezinformációs művelet. Az eredmény legalább olyan vagy még brutálisabb.
Az információs korszakban az információ a legerősebb fegyver. A Plankó–Ács trió bemutatta ezt szépen több mint egy éve.
240.1.3. De az erőszakos teljhatalom (autokrácia) másik fontos jellemzője, hogy az elnyomás mértékét mindig fokoznia kell, emiatt az erőszakszintnek is emelkednie kell, és ezért egy idő után ki kell lépnie a verbális mezőből a fizikaiba.
És biztosak lehetünk benne, hogy jól fölépített terv van már erre, valami jó mocskos, sunyi trükk, ahogy eddig mindig. Tizenöt év alatt számtalanszor alábecsültük a hatalom elszántságát, ravaszságát, ha úgy tetszik aljasságát, hát most biztosak lehetünk benne, hogy készen áll az újabb nagyon sunyi, nagyon meredek trükkre, és 26 tavasza előtt be is veti.
A rendszernek más fronton nem nagyon néz ki sikerélmény.
240.1.4. Applebaum Anna egyébként elég szépen összefoglalta az Atlanticban a legfontosabb tudnivalókat. Bár a rendszer teljes sikertelenségét illusztráló sort még hosszan lehetett volna folytatni a bevándorlási kérdéssel, a vallással, a népesedéssel, a futballal akár.
Illetve talán még fontosabb és még ijesztőbb – nekünk, újságíróknak és a 444-nek személyesen is fenyegető – Sz. Bíró Zoltán cikke arról, hogy hogy is ment ez a nagytakarítós, poloskázós tempó odaát, a KGB-s profiknál. Mert egyébként, bár Orbán szereti magát valami roppant eredeti és mindenki előtt kapcsoló váteszsámánorákulumúttörőnek láttatni, azért nagyon úgy tűnik, hogy elég gyakran les a cirill betűs diktátorkézikönyvből.
240.2. Az állatorvosi ménes pofája leszakad
240.2.1. Már azt sem merném mondani, hogy állatorvosi ló, mert annyi van ezekből, egy (kettő, három) állatorvosi ménes, mint a nyű (kártevőretorika again!), ráadásul szinte mind „ajándék” (a kedves vezetőtől), tehát nem kéne nézni a fogát, pláne, hogy nagyon randák azok a fogak, mindegy, tartsunk célra: Matolcsy gang.
240.2.2. Kell-e mostmár egyértelműbb bizonyíték arra (ha Simicska-ügy, ha a Schadl-Völner-ügy, ha a Tiborcz-ügy, ha a Népszabadság-ügy, a Heller-ügy, az Iványi-ügy, a CEU-, a… szóval a tizenöt év nem lett volna elég), hogy az elvileg független állami hatóságok, szervezetek, az egész államhatalom tulajdonképpen egyetlen ember politikai akaratának és pillanatnyi érdekének megfelelően működtetett, a hatalmi küzdelemben bármikor és bárki ellen bevethető segédcsapatok. Ez így, ahogy van, pártállami működés, és ezt itten végignéztük, elnéztük, eltűrtük, sőt, néha még ma is úgy teszünk, mintha valódi hatóságokkal, államhatalmi szervekkel állnánk szemben, alávetjük magunkat az eljárásaiknak, érvényesnek tekintjük a döntéseiket, pedig. (Persze, mi mást tehetnénk?)
De ebből (a pártállamból) így sosem fogunk kimászni, ez azért elég világos kell legyen.
240.2.3. Most persze pofaleszakadásban vagyunk, amikor jó tíz év intenzív közvagyon elleni mesterkedés után egyszercsak betolnak egy ilyen ÁSZ-jelentést, és arcizmuk sem rezdül. Hogy juj, mik voltak mán itten a Matolcsy-MNB-ben! Amikor elég világos lehet akár minden újságolvasó számára, hogy már 2014-ben is pontosan tudta mindenki a párt- és állami vezetés környékén, mi folyik, a tudtuk nélkül nem is folyhatott volna, hiszen ott magyarázták, nem egyszer, nem kétszer, nem egy ember, nem kettő, hogy a közpénz hogyan veszítette el a jellegét, és hogy legális ez az egész, elég nyilvánvaló lopás. (Ebben a műfajban, mármint a vagyon elleni bűncselekményben, adjuk meg, viszont világszínvonalú teljesítmény, az zicher. Jegybank versenyszámban lehet, hogy világcsúcs.) Mostmeg, hát mit meg nem állapít ez az ÁSZ (ami akkor is ÁSZ volt, de valamiért nem sietett semmit megállapítni, sőt): hát hogy igenis közpénz volt az a közpénz, amiről az egész orbánista élcsapat éjjel-nappal hazudta, hogy nem az! Mik vannak?! És ezt is simán lehozzák: mindenki úgy tesz, mintha most hallana először Matolcsyék pénzügyeskedéseiről. Az meg már tényleg rossz vígjátékpoén, hogy az ÁSZ elnöke véletlenül ugyanaz az ember, aki a nagy közpénz-jellegvesztegetés idején a Magyar Nemzeti Bank (ellenőrzésért felelős!) alelnöke volt! Milyen pártatlan, független, alapos vizsgálat lehet, mi?! Nehogy saját horgára akadjon!
240.3. A forgalomkorlátozás, mint hatalmi eszköz
240.3.1. Ülök a dugóban, már nem úgy, análisan, a plugban, ahogy a genderideológiai prájdista ellenbétékúsok a nyugatló hanyatt, hanem közlekedésileg, értik: trafik, ohne mutyi, hanem heavy, standing still; tehát araszolok, na, tessék, már megint a kártevőretorika, férgezés, szóval rohadtul áll a forgalom, netán erre jön jahu, vagy mittudomén, és oké, az világos, hogy mégsem flangálhat, csak úgy, a Váci utcán, mert akkor simán kilövik a muszlimisták, tehát, ha van olyan állam- és/vagy kormánynagyfejű, akinél érthető mindenféle nagyszabású intézkedés, akkor ő az, az meg megint más kérdés, hogy minek jön ide (nagyjából semminek, persze, csak azért, hogy ne legyen ott), valójában nincs itt semmi dolga, inkább csak azt mutatja, hogy jöhet, vagy van valami suskus négy nap alatt, és hát látjuk azt is, hogy ezek az illiberális IRL dörgölőzések, karmelitás panorámashowk, illetve a demonstratíve idelátogattatott kvázibűnözők, gyanúsítottak, egzotikus figurák Putyin hátsó udvarából mennyi hasznot hajtottak nekünk, hát kábé, mint a keleti nyitás meg a nyugati csukás, semmi, nulla, lófasz.
240.3.2. Leszámítva ezeket a biztonságilag némileg indokolható eseteket, bár éppen ezeket sem kéne minden áron leszámítani, mert tulajdonképp szervezhető lenne úgy az élet, ezeknek a fasziknak a logisztikája, hogy kutyát ne zavarjon, bőröndöket cserélni, egymással sutyorogni lehetne Vecsés határában is, sőt, ha nagyon arra van igény, a díszszázad is leverheti a vigyázt valami félreesőbb betonon, tehát nem nagyon látszik más értelme ezeknek a lezárásoknak, konvojos körbehordozásoknak, mint a hatalom demonstrálása, a XXI. századi neokirályok primi-privilégiuma (az összeszorgoskodott százmilliárdok mellett). Pláne igaz ez, amikor az ember csak úgy normál hétköznap, se Netanjahu, se Putyin, se semmi, akad bele a Várból lefele szirénázó konvojba, rendőrmotorosok, fekete autók, és a sötétített gyerekrabló furgon, nagyon kell rohanni, jaj, de nagyon fontos dolga van, avatni kell a salakszentmotorosi óvoda új gyurmakészletét, vagy csak már éhesek a zebrák.
240.3.3. Ja, majdnem elfelejtettem azt az egészen extrém esetet, amikor simán hétköznap dél körül a magyar futballválogatott busza jött a Szilágyi Erzsébet fasornál rendőri felvezetéssel, szirénázva. Mégcxsak meccsnap sem volt. (És ha az lett volna? Induljanak időben!) Mert az aztán tényleg nem kurvamindegy, hogy negyed óra késéssel rúg-e luftot az ötösön valamelyik csodacsatár.
240.3.4. Szóval azért el tudnám én képzelni azt az országot, ahol a nagyon nagyfejűnek nem kell sziréna meg rendőrmotoros ahhoz, hogy elég nagynak érezze a fejét, és szép nyugodtan elautózik, flangál, tömegközlekedik, mondjuk, ahogy a többi ember, mégis ez lenne igazán demokratikus, de igazából logikus, racionális, praktikus is, de azt aláírom, hogy valahol túl skandináv, kastélyokhoz, escobaroid latifundiumokhoz, zebrákhoz, kertvégi stadionokhoz tényleg nehezen illeszthető.
Addig marad a dugó.
Nem az anal.
Vagy nem csak.
240.4. Igazam van vagy igazam van?! [Vol. XXX.]
240.4.1. Rettenetest utálok ennyire igazamnak lenni, pláne ilyen tekintetben, de ugye épp legutóbbi hírlevelütt, valamikor hajnal négy után maszatolva, utolsó leheletemmel írtam be, valami éppen elém került amerikai elemzésen fölhorkanva, hogy mégis, mi alapján tetszenek gondolni az ámerikai analista kollegáknak, hogy a Furcsahajú Narancsember, aki nemcsak hogy totál büntetlenül megúszott egy „alkotmányos rend megdöntésére” irányuló erőszakos kísérletet, de utána még újra is választották, szóval, hogy mégis miért, mi alapján tetszenek azt gondolni, hogy ezt még egyszer nem kísérli majd meg, az lenne az illogikus, a váratlan, ha nem próbálkozna valami törvénytelennel 2028-ban is, hiszen neki ez az alapélménye, hogy minél meredekebb, minél törvénytelenebb dolgokat művel, minél erőszakosabb és gátlástalanabb, annál sikeresebb; így halad előre évtizedek óta. És akkor tényleg azt tetszenek hinni, hogy tudomásul veszi az amerikai alkotmányt, miszerint többször már nem lehet elnök?
Nem is telt bele három nap, egy NBC-interjúban máris pedzegette, hogy megoldható lenne azért az a harmadik ciklus. Szörprájz, szörprájz.