Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 14. szám, 2025. április 4.
KOVÁCS ZOLTÁN
Úgy másfél millióan látták már az Orbán család meggazdagodásának történetéről szóló A dinasztia című filmet, amikor a kormányfő egy pillanatra nem figyelt, a kíberei sem, és a Telex újságírójának sikerült föltenni a kérdést: mit szól a filmhez, miniszterelnök úr? Másfél hónapja lehetett.
A miniszterelnök úr gyanúsan nézett, mint tyúk a piros kukoricára, aztán annyit mondott, nem látta. Miért nem látta? – igyekezett a riporter. „Nem, én nem nézek ilyeneket”, majd hozzátette: „Az a helyzet, hogy rágalmazásokkal meg hazudozásokkal nem foglalkozom.” A miniszterelnök ismét kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy pontosan mi volt rágalom a filmben. „Miután nem láttam, nem tudok most erről önöknek nyilatkozni. Azt mondták, hogy a régi vádak vannak benne összegyűjtve.” A riporter rákérdezett, mikor fog magyarázatot adni arra, hogy családja látványosan meggazdagodott az elmúlt tizenöt évben. Orbán erre így válaszolt: „Az a helyzet, hogy az igazság nem függ attól, hogy mennyien hiszik el. Az igazság az, amit mondok, most is mondok, eddig is így volt, ezután is így lesz, nem foglalkozom semmilyen üzleti és gazdasági üggyel. Egy dologra összpontosítok, a munkámra.”
Vagy úgy.
Aztán jött a Nemzeti Bank botránya. „El sem olvastam az ÁSZ-jelentést, a végén még ideges leszek” – mondta Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, amikor arról a jelentésről kérdezték, ami miatt hűtlen kezelés gyanújával nyomoz a rendőrség, mert 2014 óta 266 milliárd forintos vagyon veszhetett el a jegybanki alapítványok körül képződött fekete lyukban. Az induló vagyon negyven százaléka tűnhetett el. A miniszter 2015-től 2020-ig a jegybank alelnöke volt. A Portfolio beszámolója szerint Nagy Márton hétfőn a saját felelősségét annyival intézte el, hogy ő már a kezdetekkor elhagyta az alapítványokat, lemondott a kuratóriumi tagságról. „Most sem akarok foglalkozni az alapítványok ügyével, ha valami ott történt, akkor ki fogják vizsgálni” – tette hozzá.
Először is, nem biztos, hogy ki fogják vizsgálni, az meg különösen érdekes, hogy a nemzetgazdasági minisztert annyira sem érdekli a számvevőszéki jelentés, hogy energiát fordítson a megismerésére.
Windisch László, az Állami Számvevőszék mostani elnöke a jegybank alelnöke volt, de állítják, nincs felelőssége a Matolcsy-botrányban.
A Telex megkereste a számvevőszék sajtóosztályán keresztül Windisch Lászlót azzal, hogy a jegybanknál töltött ideje alatt nem tűnt-e fel neki valami az MNB alapítványainak ügyeivel kapcsolatban. Azt a választ kapták, hogy Windisch Lászlónak alelnöki minőségében és az igazgatósági munkamegosztásból eredő feladatkörök alapján sem tartozott a feladatkörébe a jegybank alapítványainál az alapítói jogok gyakorlása. „Mint minden alapítvány, így az MNB által alapított alapítványok is elválnak az alapítótól, önállóan gazdálkodnak, saját felügyelőbizottsággal rendelkeznek. Az alapító csak alapítói jogokat gyakorol az alapítványok felett” – közölték.
A kormányfő tehát nem látta, nem is nézi meg a családja és környezete gyanús és pusztító mértékű gyarapodását feltáró filmet, ami legalább az ország negyedét döbbenti meg, ez rettenetes kórképe hivatalgyakorlása tizenöt évének. (Azóta további kétmillióan látták.) Hirtelenjében nehéz eldönteni, mi a szörnyűbb: az elborzasztó gazdagodás, ami, ne feledjük, Orbán hivatali idején történt, vagy az a cinizmus, amivel ezt az ügyet kezeli.
Nagy Márton gazdasági minisztert nem érdekli a jegybanki botrány, ami viszont Róna Péter közgazdász szerint a magyar történelem legnagyobb hivatali sikkasztása lehet. Ő maga a jegybanki alapítványok létrehozását az MNB felügyelőbizottságának tagjaként már elég régen helytelenítette, mondván, a szervezeteknek biztosított tőkejuttatás ellenkezik a törvényi előírásokkal. Ezzel egyetértett a többi felügyelőbizottsági tag is, majd az erről szóló jelentésük reagálás nélkül maradt, s az alapítványokhoz ömlött a pénz. Honnét veszi Nagy Márton, hogy az ügyet kivizsgálják, a bűnösöket megbüntetik, és győz az igazság? Kis túlzással mondhatnám, ebben az országban utoljára és egyedül Stadler József akasztói vállalkozó ügyét vizsgálták ki, aki egy háromezres településen épített föl csapatot, huszonkétezres stadiont, ahol voltak telt házas meccsek is. Aztán ahogy romlott Stadler József helyzete a kezdődő adóvizsgálattal, úgy romlott a csapat teljesítménye. Később Stadlert elítélték, börtönbe került, elfogyott a pénz, a Stadler FC megszűnt. Igen, ma is van a falunak első osztályú csapata, csak a nagy különbség, hogy Stadler a saját bőrét vitte a vásárra, míg a miniszterelnök falujának csapata körül azok szorgoskodtak, többnyire állami pénzből meg közpénzből lett magánpénzből, akik A dinasztia című filmben is szerepelnek, de azt, mint tudjuk, Orbán nem látta.
Később Orbán és Nagy Márton után fölbukkant a köztársasági elnök. Előzménye, hogy Magyar Péter arra szólította fel Sulyok Tamást, lépjen fel a Tisza-aktivistákat érő agresszió ellen. Az elnök a Tisza Párt elnökének felhívását súlyosan félreértette, vagy emberei félretájékoztatták, mert arról beszélt, hogy őt miként minősítette egy újságíró, és ilyen-olyan hangfelvételek szerint Magyar Péter szűk körben büdös szájúaknak nevezett embereket, agyhalottakként emlegetett uniós képviselőket. Vagyis hogy mi a gyűlöletbeszéd, Sulyok szerint ebben kontextusban kell nézni. (A poloskázás kontextusa amúgy mélyen nyilas.) De a legnagyobb baj, hogy megjelent az utcán az agresszió: ha ezt nem veszi észre Sulyok, akkor vak. Ha ezt látja, de nem emel szót ellene, akkor követi a már régen értékek nélkül, hatalommániásan kormányzó, az oroszok és az új amerikai adminisztráció között tévelygő kormány egyre reménytelenebb és taszító ügyeskedését. Orbán soha nem volt ennek a játszmának az alakítója, de kétségtelen, sokakkal elhitette. Kisszerű ügyeskedő, csakhogy egy ország ennek az áldozata. Egyszer Putyinhoz rohan, más alkalommal Trumphoz. És abban reménykedik, hogy megegyeznek egymással (mit számít már Ukrajna), ő pedig majd előlép mint reálpolitikus. Csakhogy mai hír szerint Putyin elrendelte a reguláris létszám emelését újabb százhatvanezerrel, Trump beleszerelmesedett Grönlandba. Mindeközben a magyar kormány a saját útját járja, vétózik, szájal, de egyre kevésbé világos, az út hova vezet. Orbán rég beszorult egy csőbe: megfordulni nem tud, vége meg nincsen.