Szél

Arany Pálma-fődíjat nyert A szél című alkotásával Iványi Marcell Cannes-ban. A rendező huszonkét éves, műve hat és fél perces. A producer szerint a film azzal fogta meg a zsűrit, hogy mondanivalója időtlen, a világ minden táján értelmezhető, voltaképp egy tömör, mozgóképes tiszta beszéd, haiku. Mások ilyen témából két és fél órás filmet forgatnak.

A szél egyetlen snittből áll, a díszlet, a kellékek, szereplők végtelenül egyszerűek: puszta, süvítő szél, kutyaugatás, néhány bitófa, egy fekete ruhás alak (aki épp akaszt-akasztgat), bámuló asszonyok. A produkció egyébként már jó pár hete műsoron van a Művész moziban, de még a kutya nem foglalkozott vele. A hírek szerint a rendező sem végzett tökéletes marketing- és sajtómunkát, egyetlen újság, rádió vagy tévécsatorna szerkesztőségét sem hívta fel, hogy készítsetek már velem egy interjút, óriási közönségfilmet csinálok, hatalmas statisztériával, banki meg kereskedelmi szponzorokkal, a forgatókönyvet én magam írtam, azt hiszem, díjeső lesz a vége.

Most azután el lehet gondolkodni, hogy mi kell a sikerhez, miben vagyunk mi nemzetközileg verseny képesek. Puszta van, a szél olykor süvít, a kutyák ugatnak, az asszonyok bámulnak, bitófa is akad, ha olyan nagyon kell, de ami a lényeges: a ránk szegezett kamerák ugyanúgy snitt nélkül járnak körbe-körbe a terepen, mint Iványi Marcellé, hogy a végére azután háromszázhatvan fokos fordulat kellős közepében találjuk magunkat, mint mindig, rendesen.

Most vajon hány foknál tartunk?

Megyesi Gusztáv