hvg.hu, 2025. február 20.
TÓTA W. ÁRPÁD
Na, már tábornoka is van az ellenzéknek. Kicsit savanyú, de az övék.
Ruszin-Szendi Romulusz leigazolása nem volt kockázatmentes lépés a Tisza Párttól. Az egyik rizikófaktor az altábornagy előélete. Megjárta a Fidesz-kormányt, sőt a honvédségi különgépet, hűségesen elismételte a hülyeségeiket Ukrajnáról különféle obskúrus csatornákon. Ez sem szerencsés, de az effajta egyedfejlődést a pártelnöknek is elfogadja a tábora. A másik szokatlan jelenség eleve az, hogy egy katonatiszt szónokol az ellenzéki szavazóknak, diszkrét gyakorlóban.
A Tisza támogatóinak ma is jelentős része a mostanra megsemmisült balliberális pártokból jön, és ott harmincöt éve nem divat a vállbojt, hadseregről beszélni pedig illetlenség.
Ennek a történelmi gyökerei ismertek és érthetők. A kommunista néphadsereg nem tette népszerűvé a honvédelem ügyét; a rendszerváltás liberális erői humán műveltségű pacifisták voltak, a szocik meg Kádár óta örültek, ha nem kell erre költeni. A Fidesz ellenzéke olyan közeg volt még két éve is, amiben egy katona nem könnyen találta a helyét.
A tüllszoknya valamivel elfogadottabb outfit volt, mint az egyenruha.
Ez persze eltávolította azokat a szavazókat, akik maguk is egyenruhában szolgálnak. Vagy legalábbis úgy gondolják, hogy hadseregre szükség van, és fegyverek iránt érdeklődni még nem fasizmus. A rendpárti magyaroknak maradt a Fidesz és a szélsőjobb. Ezen változtat Ruszin fellépése. Jelentőségét jól mutatja a kormánypárt idegösszeroppanása, az árulózás és az objektíve ostoba mantra arról, hogy katonatisztből nem lehet politikus. Horthy Miklós erre tányérsapkás röhögőfejjel reagálna.
Igen, kellemes volt 1990 tavaszán fütyörészni az Imagine-t, hinni az általános leszerelésben és a világbékében, de már akkor is tudtuk, hogy ez az esti mese. Ma pedig világos, hogy a katonai védelem nem megúszható, Európának és Magyarországnak is össze kell szednie magát.
Tehát a katonákat nemcsak el kell viselnünk, de meg kell őket fizetni, fel kell szerelni és vezetni kell őket. És egyben tudomásul venni, hogy a fegyveres testületekben viszonylag kevés a fákat ölelgető hippi és a vegán buddhista.
Ruszin-Szendi nem az egyetlen fellépő volt ezen a pártkongresszuson. Bódis Kriszta például nem lőtereken tölti a hétvégéjét, hanem ezer éve szociálpolitikával foglalkozik; úgyhogy illő és helyénvaló, hogy oktatásról, igazságosságról, egészségügyről ő beszéljen, a hadseregről pedig az altábornagy.
Mindenképp jobb, mintha fordítva csinálták volna!
Jó vicc, mi? Pedig ez önmagában nagy eredmény a Tisza Párttól! Lássuk csak, hova is tartozik ma a két legnagyobb ellátórendszer a kormányban? Aha. Egy rendőrhöz.
És közben a katonaság ügyei osztoznak Boborján figyelmén a kaszinókkal.
Ez van, itt vagyunk. Innen nagy lépés a normalitás felé már a szándék is, hogy a tábornok a hadsereggel foglalkozik, a bölcsész meg az emberek jólétével. Nem korszakos találmány, nem innováció, és még nem is a megoldás. Csak egy díszlépés az ép ész felé.