Hírlap – 1941-04-26 / 6. szám

Bezdán örömünnepe a magyar feltámadás napján

Egy szerb katona meg akarta akadályozói a híd felrobbantását, mire parancsnoka lelőtte

Április 6-ikán, amikor a német-jugoszláv háború megkezdődött, a bezdáni csendőrség egymásután tartóztatta le azokat a személyeket, akiket német nemzetiségűnek gondolt és akik a helyi Kulturbund vezetői voltak. A letartóztatottak között több magyar is volt. Rendelet jelent meg, hogy senki sem hagyhatja el a községet. Ezután egymást követték a rendeletek. A rádiókat egy órán belül be kellett szolgáltatni, a kerékpárokat, kocsikat, lovakat, autókat át kellett adni a katonaságnak. A lakosság jó jelnek tekintette, hogy a szerb tisztviselők elköltöztették Bezdánból családtagjaikat. Az izgalom fokozódott akkor, amikor valamennyi hidat és a vasútállomás fontosabb berendezéseit a katonaság aláaknázta. A lakosság körében őrség alakult, mely kész volt arra, hogy biztosítsa Bezdán élet- és vagyonbiztonságát. Április 10-ikén pillanatok alatt terjedt el a hír, hogy őfőméltósága vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzója parancsot adott a honvédség bevonulására.

Március 27-ikén, mikor a Szimovics-kormány vette át Jugoszláviában a hatalmat, a községet jugoszláv zászlókkal kellett fellobogózni. Amikor a kormányzó parancsa elterjedt a községben, egymás után tűntek el a házakról a jugoszláv zászlók. A férfiak az utolsó ellenállásra szervezkedtek. Április 11-ikén hírek érkeztek, hogy a magyar honvédség minden vonalon áttörte a határt és Horgost már elhagyta, Baranyába pedig harcok árán hatolt be. Csupán Hercegszántónál, Bezdántól tíz kilométernyire volt csendes minden. Hát itt még nem jönnek? — kérdezték egymástól az emberek. Este az idegek már pattanásig feszültek. A lakóházakat lezárták, a férfiak a kertekben éberen figyeltek az éjszakában, mert mindenki tudta, hogy éjjel, legkésőbb reggel valaminek történni kell. Egy-két ágyúszó is hallatszott az éjféli órákban. Fél háromkor hatalmas ágyúzás kezdődött a község határában. A szerbek lőtték Hercegszántót. Most már minden jel arra mutatott, hogy nagyszombaton Bezdánban is magyar feltámadás tesz. Nagyszombatra virradó éjszaka hosszú sorokban vonultak vissza a szerb csapatok Zombor felé. Az utolsó csapatok felrobbantották az aláaknázott hidakat, először az új betonhidat, utána a Küllőd felőli Kígyós-hidat, majd a Sebesfok hídját és a Dora hidat robbantották fel. Következett a vasútállomás, az állatkirakodó, a váltók.

A Dora-hid felrobbantását majdnem sikerült megakadályozni. A hidat egy Bogdán nevű katona őrizte már hetek óta. A szerb katonák nem kaptak rendszeres élelmezést és a bezdáni lakosság szánta meg őket néha-néha egy-egy falat ennivalóval. A hídőrző katona elhatározta, hogy hálája jeléül megmenti a gazdaságilag fontos hidat. Éppen ezért elvágta a gyújtózsinór drótját, közvetlenül az ekrazit közelében. Amikor felettese egy főhadnagy megérkezett és parancsot adott a robbantásra, bekapcsolták az áramot, azonban a robbanás elmaradt. A főhadnagy megvizsgálta a vezetéket és megállapította, hogy azt valaki elvágta. Kényszeríteni akarta az őrtálló katonát, hogy kapcsolja össze a huzalt. Az őr azonban nem akarta a kérést teljesíteni, amiért a főhadnagy rálőtt. A másik pillanatban a főhadnagy kötötte össze a huzalokat és az ekrazit hatalmas detonációval felrobbant és a levegőbe röpítette a hidat. A híd robbanásánál a főhadnagy is az életét vesztette. A hidat őrző katona megsérült, azonban a bezdániak első segélyben részesítették és a délután átvonuló magyar hadsereg egyik betegszállító kocsiján Zomborba szállították.

Szombaton reggel megjelentek a piros-fehér-zöld zászlók a házakon és a tűzoltóság vette át a rend fenntartását. A bezdáni polgárok a községben maradt szerb katonákat, köztük két kapitányt is, lefegyverezték. Mire a nap kisütött, már készült is a diadalkapu, amely alatt a magyar honvédek bevonultak. Egy félóra alatt eltűntek az utcákról a szerb megszállást jelző címtáblák. Fél tízkor egy kerékpáros tűzoltó jelezte, hogy a honvédség páncélkocsijai megérkeztek a Kígyóshoz és most a bezdáni polgári lakossággal együtt dolgoznak, hogy a felrobbantott hídon átjussanak. A bezdáni lakosság egymást ölelte, csókolta. Az emberek örömükben könnyeztek. Az első páncélkocsikat ellepték, felkapaszkodtak rá és mindenütt emberfürtök lógtak rajta. A honvédség virágszőnyegen vonult be Bezdánba.

Huszonhárom keservesen megszenvedett év könnye tört elő az emberekből, a magyar honvédeket simogatták és azt mondta mindenki: »Isten hozott benneteket, csakhogy itt vagytok.«