Népszabadság, 1995. október 31.

MEGYESI GUSZTÁV

Nem tudom, mi történhetett a hét végén, tán a Szentlélek szállta meg az országot, mindenesetre elementáris erejű öntisztulásba kezdett a politikai közélet.

Először az egyesült kisgazdák jelentették be, hogy ideiglenesen fölmentették tisztségéből Zsíros Géza pártelnököt, mégpedig azért, mert az elmúlt hetekben elmarasztaló és vádló hírek jelentek meg róla, ezeket azonban a politikus nem utasította vissza kellő erővel a nyilvánosság előtt, s ezzel veszélybe került a párt jó hírneve.

Ha nem tévedek, akkor ez igazi fordulópont a legújabb kori magyar politikatörténetben.

Most, persze, lehetne akadékoskodni, hogy vajon akkor is felfüggesztik-e tisztségéből az elnököt, ha a pártja nem a perifériára szorulva dolgozik az ország boldogításán, vagy ha Zsíros Géza egymaga ötven pontot ver Torgyánra a népszerűségi indexeken. Mert ugye az nem lehet, hogy mindig csak akkor ejtsenek valakit, amikor már egyéb ügyekből kifolyólag amúgy is lenn van, nagyon lenn.

Aztán azon se sokat morfondírozzunk, hogy jó, jó, itt mindenféle hírek keringenek jó nevű képviselőkről, kormányhivatalnokokról, banki és gazdasági potentátokról, de azokkal mi lesz, akikről soha semmit se tud meg az ország, még bulvárlapokból sem. Vaj van a fejükön (de inkább zsír), benne vannak homályos ügyekben, össze vannak fonódva, kezükben minden szál, de a sajtó nem ír róluk, vagy mert nincs bizonyítható információja, vagy mert épp az érintettek a sajtó, ők pénzelik, ők tartják el (és távol maguktól), hogy árnyaltabb összefüggéseket most ne is említsek; tudjuk, miről van szó.

Mi most csak a régen várt öntisztulásra figyelmezzünk. El tudom képzelni, mekkora most az izgés-mozgás a parlamenti pártokban. Egy fontos és erős tömegbázisú párt sokat ad a hírnevére, márpedig ezeknek tagjait is állandóan hírbe hozzák. Hol székházügyről, hol banki és egyéb összefonódásokról, elvtelen lobbyzásról, privatizációs ügyletekről, pénzek átmosásáról terjed a szóbeszéd, ezek valahogy még véletlenül sincsenek kellően tisztázva, a lakosság bizalma és türelme fogytán, ez így nem mehet tovább még ideiglenesen sem, most már tényleg lépni kell.

Nem szeretnék mától kezdve hírbe hozott lenni.

Hacsak úgy nem teszek, mind például bizonyos Lusztig képviselő a szocialistáktól, szintén a hét elején. A pécsi honatyáról azt beszélték, írták már hosszú hetek óta, hogy szegről-végről benne van egy szörnyű nagy vállalkozási botrányban, csalásban, ráadásul mint volt rendőrkapitány fegyvert is hord magánál. Már-már úgy volt, hogy a frakció esetleg ideiglenesen még szóba se fog állni vele, ám tegnap kellő erejű nyilatkozatot tett a széles nyilvánosság előtt: neki az égvilágon semmihez semmi köze.

És ez így is van: különösen nagy értékben elkövetett csalással nem őt, csak a barátnőjét vádolják, de az se akkora ügy, amekkorának a sajtó felfújta: ha a bulvárlap híre igaz, akkor az eljárás során mindössze húszezer (!) tanút kell kihallgatnia a bíróságnak.

Ez lesz az évszázad pere. Gyanítom, már a következőé.

Megyesi Gusztáv